Gazdák Lapja, 1910. január (9. évfolyam, 1–5. szám)
1910-01-02 / 1. szám
4-ik oldal. GAZDÁK LAPJA 1-ső szám. tennünk kicsiben, éspedig akként, hogy 2 vagy 3 pohár különböző vidéki bort veszünk s ezek mindenikéből egy nagy pohárba öntünk annyit, mig ízlelés után azt az eredményt el nem értük, melyet óhajtottunk. Az összekeverést aztán a szerint fogjuk eszközölni, amely arányban azt kicsinyben tettük. Ezen műveletet lehet nagyobb, avagy kisebb mennyiségben is eszközölni. Nagy figyelmet kell azonban mindenekfölött a bor tisztaságára fordítanunk, vagyis arra, hogy beteg, élvezhetlen bor egészséges borral ne kevertessék össze, mert ezáltal a bor kelendősége veszélyeztetve lenne. Némelyek — sajnos — nem sokat törődnek ezzel, hanem az egészséges bort összekeverik a beteg borral. Ily eljárással nemcsak a jó és egészséges bort tesszük tönkre, hanem ezzel egyszersmind borunk rendes vevőit is elidege- nitjük, minek folytán természetesen a bekövetkezendő veszteség sem maradhat el. Mint a fentiekből kitűnik, a boroknak egymással való összekeverése, vagy házasi- tása sok esetben szükséges és hasznos. A dunántúli méhészetről. Irta: Pataki Béta. Mint Szatmár vármegye szülöttének, ki életem javarészét szülő-vármegyém területén éltem le, elegendő időm és alkalmam volt Szatmár vármegye területi, talaj-, éghajlati és gazdálkodási viszonyaival megismerkedni, s mint ki a méhészet iránt már kora ifjúságom óta melegen érdeklődöm, — hiszen már elmúlt 36 éve, mióta a gyakorlati méhészetet, mint legkedvesebb^foglalkozásomat szenvedéllyel űzöm — Szatmárvármegye és közelebbi szomszédos vidékeinek méhészke- kedési viszonyait nagyrészben alaposan ismerem. Midőn az 1907-ik év tavaszán a Il-ik (dunántúli) méhészeti kerületbe előbb mint helyettes, később mint állandó vándortanár lettem kinevezve, egyik legfőbb feladatomul tűztem ki, hogy hivalos működésem- | nek a méhészet iránt olthatatlan szenvedé- ; lyemből kifolyó pontos és lelkiismeretes tel- | jesitésén felül kerületem különböző vidékei- I nek éghajlati, talaj-, virányzati és általános j gazdászati viszonyait s az egyes vidékeken ! dívó méhészkedési rendszereket lehetőleg beható tanulmány tárgyává fogom tenni, hogy Így szerzendő tapasztalataimat a méhészkedő közönség okulására s ezáltal az okszerű méhészet fejlesztése érdekében érvényesíthessem. Kiváló érdeklődéssel indultam tehát dunántúli körutazásom megkezdésére s különös előszeretettel igyekeztem Baranya, Fejér, Győr, Mosony, Somogy, Soprony, Tolna, Vas, Veszprém és Zala megyékre kiterjedő kerületem méhészeti viszonyait megismerni s azokat szülő-vármegyém és legközelebbi vidékeinek már ismert viszonyaival saját személyes tapasztalásaim alapján összehasonlítva, párhuzamba állítani. Tekintettel arra, hogy a fönnebb elsorolt tiz vármegyére terjedő Ii-ik méhészeti kerület 4 törvényhatósági joggal biró szabad királyi és 10 rendezett tanácsú vásoson kivül összesen 2682 községet foglal magában, melyek valamennyijének csak egyetlenegyszeri meglátogatása közel két évtizedet venne igénybe, én pedig az 1907. évben Vas megye felsőőri járásban csak 23 s Mosony megye nezsideri járásban csak 10 községet tudtam bejárni, s amennyiben 1908-ban a földmivelésügyi m. kir. miniszter ur egy francia család kérelmére egy nagyobb szabású, eredetileg 3000 méhcsaládra tervezett méhészet felállitása^céijábói a brassómegyei Alsótömösre engem küldött ki, hol három hónapon keresztül kellett működnöm, saját kerületemben csak a folyó 1909. évben folytathattam hivatalos működésemet, hol folyó évi április hó 11-től október hó 20-ig mindössze 144 községben fordulhattam meg és tarthattam elméleti és gyakorlati előadásokat: nagyon természetes, hogy nagykiterjedésü kerületemnek — habár uíi-eiőirányzatom havonkinti összeállításánál mindig az a cél lebegett szemem előtt, hogy kerületemnek lehetőleg minden vidékével megismerkedhessen! — aránylag csak igen kis részét járván be, az egész kerület méhészeti viszonyai felől nem alkothattam magamnak teljes tiszta képet. Azonban már az eddig beutazott vidékek viszonyainak megfigyelése folytán is eléggé érdekes adatokat szereztem az összehasonlításra s ezen adatok némileg arra is feljogosítanak, hogy belőlük az egész Dunántúl méhészeti viszonyaira általánosságban következtetést vonjak. — Remélem, hogy jövőben, kerületem többi vidékeinek beutazása közben bővebb és részletesebb adatokat is fogok tudni szerezni, miket a méhészet érdékében s az ezen kedves és rendkívül fontos nemzetgazdászati ág iránt érdeklődők okulására alkalmam lesz e becses lapok hasábjain nyilvánosságra hozni. Mindenekelőtt érdekesnek tartom felRitka maradt a búza, mert helyét elfoglalta a sok szép, poétikus virág, a pipacs, a szarkaláb, amelyek színes mezővé varázsolták a szenicei Bathók földjeit, de amiktől bizony üres maradt a nagy magtár, amely amúgy is kongott egész éven át. Az öreg Csaplovícs azonban nem hagyta magát. — A fene vigye az egészet, — gondolta, — ha ő neki jó, nekem is jó kell, hogy legyen. Járjuk mi is a bolondját! S nem sokat mesterkedett, hanem mire megjött az ősz, újra eladott vagy száz holdat az uj földesurnak. És küldte fel a pénzt Bathó Gáspárnak. Akinek azonban időközben megjött a jobbik esze. Mert amint ezt a rátát is megkapta, azt irta Csaplovicsnak, hogy eddig s ne tovább, elég volt a bolondság, jobb útra tértem. Hogy ez a jobb útra térés miben állott, Csaplovics nem tudta. A megtartott pénzből elsőbb az udvarházat, azután a földeket kezdte rendbe szedni. De amikor addig jutott, hogy újra bevethette a földeket, jött az uj ordré, hogy pénzt ide, mert házasodom. Amire megint nagyot nézett Csaplovics. — Hát ez az a jó útra térés, Isten bocsássa meg bűnömet, Így akarunk rendbe jönni ? S pakkolt, hogy ő elmegy, hogy őt ne tartsa senki bolondnak. Meg is jelentette ezeket Bathó Gáspárnak. — Már nem tudom, mit tévő legyek, igy már megszűnik minden tudományom. Ha felejteni keli, akkor is pénzre van szükség, ha házasodunk, akkor is, bolond világ ez. Ezt már nem bírom tovább. Mert eddig még csak értettem, hogy pénzt s ha kell, akár az egész pereputtyot eladni, de igy, pénz is, föld is, kastély is s hogy egy talpalatnyi föld se vészén oda, ezt már nem értem, jöjjön, gazdálkodjon az ifjú ur! Szenicei Bathó Gáspár már másnap otthon termett. Uj négy fekete lóval, uj ekvipázszsal, még szebb frajlával az oldalán s nyomon követte őket két Delizsáncon tiz szál cigánylegény, nagybőgőstül, cimbalmostul. S a zenicei udvarházban egy teljes átló hétig szólt az a nóta, hogy: lehullott a | rezgő nyárfa levele . . . f Sertéshizlalók ! Aki azt akarja, hogy sertéseinek mindenkor kitűnő étvágya legyen; hogy sertései a felvett táplálékot tökéletesen feldolgozzák és hasznosítsák; hogy sertései jól és hamar hízzanak: — hogy sertéseit akármeddig hizlalja, sohase legyenek rossz evők; hogy sertéseit félhizottan, — mert nem esznek, — ne kelljen leölni; hogy sertéseit óriási nagyra hizlalja; hogy H sertéseitől mindig több zsírt kapjon, mint a mennyire számit; hogy sertéseinek haszna jelentékenyen emelkedjék, — használja kizárólag a csak védjegy- q nf»4 ^ ^ és adagolja utasítás szerint. Igen csekély költségért nagy gyei valódi VITÁLIS-féle ^ C I L ví ^ vd JD O O i l haszon. Egy sertésnek az egész hizlalás alatt 150—200 fillér áru por szükséges, minek révén a súlytöbblet 15—50 kilóra is felmegy. Tehát használatban a legolcsóbb. Kapható 80 filléres csomagokban. Ahol nem kapható, rendelje utánvéttel e címen: Vitális-féle sertéstáppor Kovács F. és Társa céghez Nagykanizsára (Zalamegye). 274 52—31
