Gazdák Lapja, 1910. január (9. évfolyam, 1–5. szám)
1910-01-09 / 2. szám
2-ik oldal. 2-ik szám niszterium a bevetett területre vonatkozólag adatait mostanában gyűjti; ezeknek az adatoknak a publikálása tehát a tél bekövetkezte előtt nem is igen történhetnék meg. Ekkor közük majd a valószínű terméseredményekkel a bevetett területet is. Minthogy Ausztriában a bevetett terület rendes körülmények közptt keveset változik, évről-évre alig van különbség a bevetett gabonemüek területe, kiterjedése és nagysága között, s a különbözet legfeljebb két- és féiszá- j zaléknyi, ennélfogva az idén csakis a rendes területet vesszük ismét alapul. Figyelembe kellene ugyan vennünk a kiszántott őszi vetések területét, bár eziránt kévéssé vagyunk tájékoztatva; állítólag néhány százalékra rugó területről ki lett szántva a rosszabbul állott vetés. Ha tehát a kiszántást a búzánál négyszázalék, a rozsnál két és öttized százalékra tesszük, ez esetben már a búzaterület 11 millió hektárra, a rozsterület 195 millió hektárra fog csökkenni. Az ősziek felszántott területét a tavasziak nyerték s igy az árpa területét 1.18 millióra, a zabét L90 millió hektárra becsüljük. A tengeri területét is 345—350.000 hektárra lehet becsülnünk és a burgonyáét 1,250.000 hektárra. A búza és rozs terméshozamának összes mennyiségét ezek szerint kisebbre kell tennünk, mint a múlt évi termést. Az eddig köztudomásra jutott terméskilátásokra és becslésre vonatkozó adatok szerint a termés eléggé jó, sőt kielégítő, mert hozzávetőleges becsléssel állítólag 13—14 métermázsa búza termett hektáronkint és birodalmi átlagban. Ugyanennyire becsülhető a rozstermés; minthogy azonban a rozsot minőségileg jobban kifogásolják, mint a búzát, ennélfogva csakis 13—13*5 q-ra tesszük a hektáronkinti és birodalmi átlagot. Természetesen itt is csak megközelitő alapszámitással kel-; let megtenni becslésünket, amely éppen úgy, mint a búzánál, csak hozzávetőleges lehet. Ezen az alapon az árpatermés hozamának mennyisége hektáronkint 14—15 méter mázsa és zabtermése 13—135 métermázsára tehető. GAZDÁK LAPJA Hozzávetőleges becslésünk lesz tehát, szemben az előző évekkel: 1909-ben 1908-ban 1907-ben m i 11 i ó méterm á z s a búza 145—-15-5 16-91 14-25 rozs 255-265 28-80 21-86 árpa 16 5—-17-5 1513 17-10 zab 245-25.6 20‘91 24.76 tengeri 4-0— 4-5 385 4-22 burgonya 1300—135 0 129-51 146-63 Ausztriában, — ami pedig szokatlan jelenség — a gabonaraktárak és malomraktárak készletei közvetlenül aratás előtt igen csekélyek; már jóformán a kora tavasztól kezdve idegen terményekre volt utalva Ausztria malomipara. Minthogy pedig Magyarország Ausztria búzaszükségletének az idén még kevésbbé lesz képes megfelelni, a helyzet egészen más képet is fog mutatni, mint pl. a múlt évben Ausztria a Balkán-államok és Oroszország búzájára fog szorulni. Ausztriában a gabonafogyasztás mérlege — igaz, hogy ezt is csak megközelítőleg ismerjük — legfeljebb hozzávetőleges lehet. Ezen az alapon az 1909—1910. évre a szükséglet volna tehát körülbelül: búza 28—29.5 millió q rozs 28—29-5 árpa 18—19.9 w zab 25—260*) „ 99 tengeri 8—10-0 n Ennyire rúg körülbelül az idén az a mennyiség, amelyre szüksége van Ausztriának a fogyasztás és a vetőmag kielégítésének szempontjából. Minthogy a hozzávetőleges termés, amint fentebb láttuk, ezt a meny- nyiséget nem fedi, előreláthatólag a következő számok között találjuk fel a hiányzó mennyiséget: termés hiány együtt l908‘ban millió métermázsa összesen búza 14 5—15-5 1 3—-15 0 28—28-05 29‘50 rozs 25 5—26 5 2 5— 30 28—29 05 30 0 árpa 16-5—17-5 0'5— 2 5 18—190 18 5 zab 245—255 0'5 24—26.0 240 tengeri 4— 4-5 5— 55 8.5—100 8’5 Hogy e számok mennyiben felel*) Készlet-maradvánnyal. TÁRCA. A tegnap leánya. Épen virágzott az orgonafa. Tele volt a falu orgonaillattal, madár- dallai az erdő, amikor búcsút kellett, hogy mondjon Gál Magda azoknak, akikhez annyi szép emlék kötötte. És ő búcsút mondott. Letarolta a mező minden virágát, bokrétába kötötte s elhozta magával, egy Isten- hozzádot mondott az erdőnek, az akácfasornak, ahol oly sok boldog órát töltött s feljött a szüleivel ide, a nagy város idegen levegőjébe, ahol nincs sem madárdal, sem boldogság, Szó nélkül jött fel, mert tudta, hogy az édesapjának az után az eset után nincs I | mit keresnie a faluban; összeszedte emlékeit s annak is, akihez legszebb emlékei fűzték, csak annyit mondott: — Legyen hű ezután is, én nem fogom elfeledni soha! Szegény, keresményéből tengődő ember volt a Gál Magda szerelmese is. Falusi proletár, tanító, akinek annak idején csak épen a betevő falatja volt meg. Szegények voltak Gálék is, postamesterek, akiknek a kezén sok ember pénze fordult meg s el is kallódhat, ha nem vigyáznak rá! Mint ahogy Gál András kezén el is kallódott egy pár forint. S azért kellett, hogy ott hagyja a falut, a csendes fészket, hogy a szegénységből ide, a nyomorba jöjjön. Vele jött a leánya is. A szép, szerelmes Gál Magda, akinek az erdő, a vadvirágos mező volt mindene s aki csendes estéken, a mindennapi munka után oly boldog órákat töltött odakint az akácfasorban a szegény, falusi tanítóval, akitől most el kellett válnia. Madárdalos tavasz volt akkor. A város is tele éledő szerelemmel, a fiatalság keserű tavaszával. S munkájából haza felé tartva, Gál Magda unos-untalan szép, derék pénzes emberekbe botlott bele, akik ellátták szép szóval és Ígéretekkel. Légyottra hívták, kínáltak szerelmet, pénzt, boldogságot neki, ő azonba < olyankor csak még jobban megaprózta lépteit s futott haza, ahol a szegénység várta. S másnap boldog volt. Boldogan ébredt s arra a szegény faRendkivül jutányosán, gyári áron alól eladók a következő teljesen használatlan gazdasági gépek, és pedig: 3 darab bácskai ekefő, 5 darab különböző nagyságú resicai acél eke, 3 darab 2-ős és 2 darab 3-as ekefő, 1 darab répa kapa, 1 darab vetési, 1 darab réti csuklós s 1 darab lánc borona; répa vágó, járványhajtásra; azonkívül használt, de jókarban levő 1 db. gőzfejlesztő kazán takarmány füllesztésre, 1 garnitúra Ni- cholzon féle 8 lóerejü cséplő garnitúra és 2 darab baromfi keltető gép. Megtekinthetők Szatmáron, Verbőczy-utca 3. sz. a. Eladásokat eszközöl Poszvék Nándor gazdasági szakirodája Szatmár, Kazinczy-utca 7. sz. 254 4—
