Gazdák Lapja, 1909. december (8. évfolyam, 49–52. szám)
1909-12-26 / 52. szám
52-ik szám GAZDÁK LAPJA 5-ik oldal A lefölözésnél mindig tekintetbe veendő a tej zsírtartalma; ha a tej zsírtartalma 35 százalékkal bír, akkor 100 klg. tejből 2.15—3.25 klg. zsir lenne lefölözhető. Az átlagos számítás szerint 100 klg. tejből 15 klg. tejföl nyerendő. E számítás után némi következtetést tudunk vonni arra nézve, hogy egy klg. vaj előállítására mennyi tej szükséges és hogy azután mennyi lefölözött tej marad meg a további feldolgozásra. Az átlagos számítás szerint 100 klg. 3.5 százalék zsírtartalommal bíró tejből, ha jó fölözővei dolgozunk, 85 százalék lefölözés mellett 12 klg. tejföl nyerhető, melynek zsírtartalma súlyban 2,90—2.95 klg. között változik. Minthogy azonban a tejföl zsirtalma részben a köpülés után az íróban visszamarad, s a vajba csak mintegy 98 százalék megy át, másrészről azonban a zsíron kívül más anyagok is foglaltatnak, mint pl. víz, sók, fejérje, amelyek a vajmennyiségének 15 százalékát teszik ki, eszerint 100 klg. tejből 3.50 klg. vaj lesz előállítva, s így 1 klg. vaj előállítására 30 klg. tejre van szükség. Ha most már a vajat 6 korona 60 fillérrel értékesítjük, akkor a 30 klg. tejért kaptunk klg.-ként 12 fillért, azonfelül még megmaradt a lefölözött tej, amit etetésre használhatunk. A vaj értékesítésénél nagyon kell vigyázni arra, hogy milyen vevővel van dolgunk, mert a fővárosban igen sok vevő van olyan, akitől a gazda igen nehezen tudja megkapni a vaj árát, esetleg egyáltalában sohasem. Nagyon célszerű a vajat elsőrendű szállodának, elsőrendű füszerkereskedőknek eladni, mert ezek pontos fizetők és biztos fogyasztók. Merza Márton. Az arankairtás sikertelenségének okairól. — Kozma Dénes. — Az aranka (Cuscuta) egyik fajának, az úgynevezett herefojtó, vagy kis arankának földrajzi elterjedése nálunk egybeesik a herefélék termesztésének a felkarolásával. Ezt a veszedelmes élősdit minden gazda ismeri. Nincsen az országnak olyan heretermesztő vidéke, ahol ez elő ne fordulna, nagyon sok helyen még réteken, legelőkön is található, lóherésekben, lucernásokban pedig annyira gyakori, hogy alig lehet elképzelni ezeket aranka nélkül. Az arankának egy másik faja, az illatos, vagy nagy aranka,^ nemhogy szükebb és szükebb térre szorulna, noha a földmi- velésügyi kormány az aranka irtása és terjedésének meggátlása végett már számtalan intézkedést tett, hanem megállapithatólag állandóan terjed s ma már oly vidékeket is befertőzött, ahol pár évvel ezelőtt nyoma sem volt. Elmondhatjuk, hogy országunkban alig van heretermesztő vidék illatos aranka nélkül. A két arankafaj elterjedési viszonyainál a különbség csak az, hogy mig a közönséges herefojtó arankával lépten-nyomon találkozunk, addig az illatos aranka némely vidéken még csak itt-ott egyes táblákon található. Az illatos aranka aránylag gyors elterjedésének okozója kétségtelenül a lelkiismeretlen és haszonleső kereskedelem, mely a heremagnak, aránylag drága cikknek, kihasználásával nagy haszonra dolgozik s nem törődik azzal a veszedelemmel, melyet a gazdaközönség nyakába zúdít a fertőzött mag forgalomba hozatalával. A herevetőmagszükségletnek körülbelül egyharmadát teszi azon mennyiség, mely állami ólomzár alatt kerül forgalomba, a többi kétharmadrész ellenőrizetlenül kerül forgalomba s ennek javarésze arankamaggal van megfertőzve. Ha a kisbirtokos a herevetőmagszükségletét maga termeszti, az tapasztalataim szerint az esetek 90 százalékában arankás. A gondos parasztbirtokos annyit megtesz, hogy a tábla azon részét hagyja magnak, mely a legtisztább, mondjuk arankamentes s ha arankát talál benne, azt irtja is, de csak nagyjából. A letakarásnál, cséplésnél, eltartásnál stb. az arankamentes kezelésre gondot sem fordít. Arankamentesitésre nem is gondol eszközök és hozzáértés hiányában. Kétségtelenül akadnak a kisbirtokosok között is olyanok, akik arankamentes vetőmagot keresnek s drágán meg is vásárolják. Ezeket meg a kereskedők csapják be úgy, hogy a jól feldicsért, drágán eladott magjuk szintén arankás, ami legtöbbször csak vetés után tűnik ki. Alig találni vidéki kisebb magkereskedőt, aki kifogástalan, arankamentes magot hozna forgalomba. Ilyen esetekben a kisbirtokos szakértelem és ismeretek hiányában nem tehet egyebet, minthogy egyik évben egyik, másik évben másik kereskedőhöz fordul vetőmagért, szóval próbálgat, de hiába. Másképpen áll a dolog a nagybirtokosnál, ahol az intelligencia nagyobb; ezek a beszerzési forrásokat meg tudják választani, sőt legtöbb esetben, ami természetesen a leghelyesebb, a beszerzést garancia s a mag előzetes megvizsgáltatása mellett eszközük. Kisbirtokosnál az aranka ellen való sikeres védekezést nagyon megnehezíti a náluk található gazdálkodási rendszer. Ugyanis ; a kisbirtokosok kis parcellái szétszórtan fek- ! szenek a község határában, egyik évben az ! egyik parcellába kerül hereféle, másik évben a másikba, a vele szomszédos táblába s igy a friss vetésű herés állandóan ki van téve a szomszédból jövő fertőzésnek. Ha ehhez még azt veszszük, hogy a tarlólegeltetés alkalmával a legelésző állatok az. aranka érett magját az egész határon széthurcolhatják, ezenkívül az aranka számos más terjedési módjait könnyű megérteni, hogy a kisbirtokos-osztály herevetésein miért uralkodik annyira az aranka. Gyakran találni olyan községhatárt, ahol a kisbirtokosok herései kivétel nélkül aran- kások, sőt néha egyes táblák annyira vannak fertőzve, hogy arankamentes foltot keresni kell. Ilyen táblák hosszú időn keresztül állandó főfészkei maradnak az arankának. Nagybirtokosok nagyobb parcellái elszigetelten állanak s ennél a kívülről jövő fertőzés veszedelme korántsem oly nagy, mint a határ minden részében szétszórt apró, keskeny földsávoknál. Nagybirtokokon az aranka garázdálkodása nem oly nagy, inkább ott fordul elő, ahol a gazdaság vezetése hanyag; mondhatni, hogy egy gazdaság heretábláinak állapotáról lehet következtetni gondos és lelkiismeretes kezelésére s megfordítva. Nagyon helyesen jegyzte meg egy gazda, hogy az aranka a hanyag gazdát szereti. A mezőrendőri törvény bő intézkedést tartalmaz az aranka szántóföldi irtására vonatkozólag; nemcsak a gazdát szorítja rá az irtásra, de a hatóságokat is szigorúan felhívja az irtás végrehajtásának ellenőrzésére s az esetleges mulasztások megtorlására. A hatóság azonban az arankairtás érdekében hozott törvényekből csak annyit hajt végre, hogy a gazdákat az irtásra felhívja, az ellenőrzést a legritkább esetben gyakorolja. Ha ezen mulasztásnak okát kutatjuk, azt a feleletet kapjuk, hogy a közigazgatási hatóságoknak sokoldalú hivatalos teendője és nagymérvű elfoglaltsága miatt nincsen fizikai ideje ezen sok munkával és idővel járó ügyet úgy kezelni, mint ahogyan azt a törvény előírja. A forma kedvéért itt-ott néha- néha tesznek valamit, ellenőriznek, büntetnek s ezzel hosszú időre az ügyet elinté- zettnek tekintik. Összefoglalva az elmondottakat, arra az eredményre jutunk, hogy itt mulasztás terheli a magkereskedelmet, a gazdaküzönsé- get és a hatóságot. A magkereskedelmet szoliddá, tisztességessé tenni nem lehet addig, amig lelkiisT . Sertéshizlalók ! Aki azt akarja, hogy sertéseinek mindenkor kitűnő étvágya legyen; hogy sertései a felvett táplálékot tökéletesen feldolgozzák és hasznosítsák; hogy sertései jól és hamar hízzanak: — hogy sertéseit akármeddig hizlalja, sohase legye- , nek rossz evők; hogy sertéseit félhizottan, — mert nem esznek, — ne kelljen leölni; hogy sertéseit óriási nagyra hizlalja; hogy H .sertéseitől mindig több zsírt kapjon, mint a mennyire számit; hogy sertéseinek haszna jelentékenyen emelkedjék, — használja kizárólag a csak védjegy- ir% it* a(*a§0*Ía utasitás szerint. Igen csekély költségért nagy gyei valódi VITÁLIS-féle ^ C T X C ^ t d-P J) O I l haszon. Egy sertésnek az egész hizlalás alatt 150—200 fillér áru por szükséges, minek révén a súlytöbblet 15—50 kilóra is felmegy. Tehát használatban a legolcsóbb. Kapható 80 filléres csomagokban. Ahol nem kapható, rendelje utánvéttel e cimen: Vitális-féle sertéstáppor Kovács F. és Társa céghez Nagykanizsára (Zalamegye). 274 52—30
