Gazdák Lapja, 1909. december (8. évfolyam, 49–52. szám)
1909-12-19 / 51. szám
51-ik szám. GAZDÁK LAPJA 3-ik oldal. lajból, kell, hogy annak termőképessége csökkenjen, másrészt az illető növény ellenségei ‘is elszaporodván, szintén terméscsökkentő hatást fejt ki. S bár nem tagadhatjuk e szabály helyességét, mégis azt kell tapasztalnunk, hogy ez legalább is nem minden növénynél van igy. Ösmerünk Erdélyben óriási növényterületeket, ahol sajá tudomásunk szerint is 25—30 év óta mindig csak tengeri következik tengeri után, anélkül, hogy terméscsökkenés állott volna be; Németországban pedig nagyon sok olyan homoki gazdaság van, amelyekben jó sikerrel vetnek rozs után rozsot, s dacára ennek, a termésátlagok folytonosan emelkedőben vannak. Hazánkban a homokterületek tulajdonosai azt hiszik, hogy ugar nélkül földjük semmit sem teremne s ezért jóformán kivétel nélkül ugarat tartanak, s dacára ezen nagyon költséges eljárásnak, talajuk nem terem 4—5 métermázsánál több rozsot, ez pedig annyival is hitványabb, jövedelmet nem hajtó termés, mert két évre oszlik meg s igy egy-egy évre annyi sem jut, amennyi a munkát, meg az adót megfizesse. Ezzel szemben a német homoki gazdák kétszer akkora termést érnek el, dacára annak, hogy évről-évre rozsot termesztenek ugyanazon területen. A rossz termésnek oka minálunk az, hogy a rozsot rendesen a legrosszabb talajba vetjük, amely istálló trágyát soha, vagy csak nagyon ritkán lát, mert a gazda azt hiszi, hogy az ugar pótolja a trágyázást, ami pedig, különösen homoktalajoknál, egyáltalán nem áll. Németországban ellenben a föld kitűnő trágyázásban és kitűnő megmunkálásban részesül s igy nemcsak jó terméseket ad, de mert a rozsnak kevés az ellensége, az évente ismétlődő rozsvetést is megbirja a talaj. Az évente ismétlődő rozsvetésnél élfő- fontosságu dolog a tarlót aratás után azonnal lebuktatni, amely célra most már a tárcsás borona a legkitűnőbb eszköz. Majd egy mély szántást adunk a talajnak, azután pedig a talajvíz konzerválása miatt vetésig egyszer-kétszer ismét megíárcsázzuk a talajt, amely célra eső utáni 3—4-ed nap a legalkalmasabb időpont. A talaj termőerejét a német gazdák kizárólag műtrágyázással tartják fenn s igazán csak nagy ritkán jut a rozstalajra egy kevés istállótrágya is. Minden második évben magyar holdra átszámítva kiszórnak a vetőszántás előtt 150 kg. szuperfoszfátot és 60 kg. kénsavas ammoniakot, esetleg ha talajuk káliszegény, 60—80 kg. 40 százalék kálit is. A kénsavas ammoniakot azonban csak az esetben alkalmazzák, ha talajuk mészben nem szegény, vagyis ha sósavvali leöntésre nem pezseg. Ebben az esetben chilisalétromot alkalmaznak, amelyet azonban nem ősszel, hanem tavasszal alkalmaznak és pedig a szuperfoszfát kiszórását követő első tavaszon 25 kg.-ot, a második tavaszon pedig 35 kg.-ot, vagyis tehát minden két évben egyszer trágyáznak, salétromot azonban minden tavasszal alkalmaznak. Nálunk persze a megszokott ösvényről bajos letérni, s bizonyára nagyon kevés olyan gazda lesz, aki német gazdák fent vázolt eljárását követni fogja. Pedig el kell ismernünk, hogy a német gazdák jobban tudnak számolni, mint mi, bár nem sok számolási tudománnyal is meggyőződhetünk, hogy a németek eljárása sokkal, de sokkalta hasznothajtóbb, mint a miénk. Azért is a legmelegebben ajánlhatjuk homoki gazdatársainknak, kisértsék meg a fent vázolt eljárást, egyelőre kicsinyben néhány holdon, s meg vagyunk győződve, hogy két-három év múlva fenti eljárást nagyban is alkalmazni fogják. Kovdcsy Béla. r Elő baromfi csomagolása és szállítása. Sokszor volt már módom tapasztalni, hogy tenyésztőink — még a jobbak is — továbbtenyésztésre eladott baromfiakat mily kevés gonddal, körültekintéssel csomagolják. Láttam nem egy esetet, mikor pl. emdeni ludat 5-öt pakoltak el oly ládában, rekeszben, amelyben 1 lúd sem lett volna képes megfordulni, oly keskenyre szabták. Más esetben széles ládákban annyi állatot zsúfoltak össze, hogy 1—2 százaléka (a gyöngébbek) mindig hullaként érkezett rendeltetési helyére. Előfordult a másik szélsőség is s anyira túlzásba viszik gondosságukat, hogy valóságos erősséget építenek a szállított jószág részére. Az egyik helytelen, a másik fölösleges. Eltekintve a szállító eszköztől, maga a becsomagolás is igen fogyatékos, a legtöbb esetben minden alom nélkül tömik bele kosarakba, ládákba azt a Ezért aztán nem igen szeretett mellé állani senki. Féltek, hátha egyensúly tartás közben a vad fölibe lő s nemes f vadat talál. Pedig nem igen hibázott. Én, meg K... P... ismertük a természetét: mi lettünk szomszédjai. Melléje álltunk. Nem féltünk, csak figyelemmel kisértük. Az elhelyezkedés után megkezdődött a második hajtás. Szivrepesve vártuk a vadakat. Óriási figyelemmel voltunk a legkisebb neszre is, nehogy a vad kiugorjék mellettünk. Legalább szó nélkül ne! Szememmel rögtön tájékoztam magam s kiszámítottam, hogy ha felém jönne a vad, mily távolságban lőhetnék rá legbiztosabban. Ilyen számítással élve, látom, hogy egy nyúl jön mindhármunk állása felé. Mindnyájan lőhettünk volna reá, de mivel legközelebb volt hozzá E . . . B . . ., s igy legbiztosabb lövése is, mi nem lőttünk. Pedig hogy szerettük volna legalább puskánk szavát hallani! De nem lehetett. Nem szabad a puskásnak a társa állása felé lőni, mert rögtön leszerelik. Lőtt helyettünk E . . . B ... Jól találta. Láttuk, mint rogyik össze szegény tapsifüles a bokrok közt. Hajtás közben nem szabad a vadásznak állásából mozdulnia. Még a lőtt vad után sem. Könnyen szerencsétlenség történhetik. Vártuk izgatottan a hajtás végét. Mikor lefújtak, K . . . P . . . megy nyugodtan az elesett nyúl után s felveszi. E . . . B . , . megszólítja: — Mit csinálsz, hé? — Hát nem látod ? A tarisznyámra akasztom a nyulamat! — Az, bizony, nem a tiéd. — De hát kié? — Azé, aki lőtte. Én lőttem s az enyém. E . . . B . . . eközben egy cserfához támasztja kétcsövű fegyverét s megindul K... P... felé, hogy — igaz tulajdonát — a nyulat tőle elvegye. Béla bátyánk hamarosan átlátja a helyzetet, hogy itt valami nagyszerű tréfa készül. Gyorsan a cserfához lépett, elővette szaruját, port önt a pnskába, kissé ledöngöli, felsörétezi, kapszlit tesz reá s visszaállítja a nagy cserfa mellé, ahol volt. Ezt látta egy negyedik cimbora is, ki szintén, most már Béla bátyánkkal a veszekedés felé tartott, hol E . . . B .. . hangosan mondja: — P . . ., ne vedd el a nyulamat, Iőjj magadnak. Aki vadász, az tud lőni! Vagy Rendkívül jutányosán, gyári áron alól eladók a következő teljesen használatlan gazdasági gépek, és pedig: 3 darab bácskai ekefő, 5 darab különböző nagyságú resicai acél eke, 3 darab 2-ős és 2 darab 3-as ekefő, 1 darab répa kapa, 1 darab vetési, 1 darab réti csuklós s 1 darab lánc borona; répa vágó, járvány- hajtásra; azonkívül használt, de jókarban levő 1 db. gőzfejlesztő kazán takarmány füllesztésre, 1 garnitúra Ni- cholzon féle 8 lóerejü cséplő garnitúra és 2 darab baromfi keltető gép. Megtekinthetők Szatmáron, Verbőczy-utca 3. sz. a. Eladásokat eszközöl Poszvék Nándor gazdasági szakirodája Szatmár, Kazinczy-utca 7. sz. 254 4—
