Gazdák Lapja, 1909. november (8. évfolyam, 45–48. szám)
1909-11-28 / 48. szám
8-ik oldal GAZDÁK LAPJA nov. 28, alaszantam. A talaj legyen jo erőben es jól elöke- i szitve. Ami a trágyázást illeti, erre vonatkozólag a kő- ! vetkezőket jegyzem meg: Közvetlenül kalászosok alá istállótrágyát adni nem jó, mert a vetés könnyen megdül, továbbá nagyon elgyomosodik, de az üszögöt és rozsdát is terjesztjük vele, azért jobb azt az előve- temény alá adni. A Gazda. Állattenyésztés és takarmánytermesztés. Magyarország szarvasmarhatényésztése kétségen í kívül szép fejlődésnek indult az utóbbi évtizedekben, i számszerűleg azonban még mindig nem szaporodik olyan arányban, aminő arányban hazánkban s a kül- | földön a húsfogyasztás fokozódik s aminő arányban a 1 belterjesebb gazdálkodás által igényelt trágyaszükséglet azt megkívánná. Nem szaporodik számszerűleg a kívánatos módon tisztán csak azért, mert a szűkös takarmányozási viszonyok ezt nem engedik meg. A magyar gazda ide- s tova egy évtized óta ta- karmányhiánynya! küzd. Az egymást,követő száraz évek néha félannyi takarmányt sem szolgáltatnak, mint ameny- nyi normális években teremne s így a meglévő állatállomány is többnyire rosszul, silányan telel ki. A takarmány hiányért azonban nem szabad egyedül az időjárást okolnunk, jórészt magunk is okai vagyunk annak, mert nem termelünk elég nagy területen takarmányt s nem ápoljuk, gondozzuk kellőleg rétjeinket, amelyek ennek következtében még esődus években is csekély termésátlagokat szolgáltatnak. Rétjeinket benövi a moha, elzárja a talajtól az éltető levegőt, megakadályozza az esővíz behatolását, lassankint elgyomosodnak s a gyomok az értékes füfé- léket elnyomják, amelyek kivesznek azért is, mert trágyát, növényi táplálékokat soha sem adunk rétjeinknek. A lucernásokat rosszul telepitjük, nem boronáljuk, nem ápoljuk, tulhosszu ideig meghagyjuk s igy a többi takarmánynövényekkel sem mindig úgy bánunk, ahogy kellene. Különösen a rétek ápolásának most ősszel van itt j az ideje. Mindenekelőtt a vakondtúrásokat kell kapák, vagy rétgylau segélyével széjjelhányatnunk. Majd azután éles és jól megterhelt boronával kell keresztül-kasul felhasogatnunk, miáltal egyrészt a gyomokat irtjuk, másrészt a mohát pusztítjuk, de főleg utat nyitunk a talaj mélyébe a levegőnek, az eső- hólének. Mindezek megtörténte után trágyáznunk kell, emely célra higitott hig ürüléket, avagy műtrágya keveréket kell használnunk, utóbbiakból kötöttebb talajokon 150 kg. szuperfoszfátot, homokos talajon ugyanannyi szuperfoszfátot, mellé 80—100 kg. 40 százalékos kalitrágyasót, tavasszal pedig 50 kg. chilisalétromot kell fejtrágyául kiszórnunk. A szuperfoszfát és káli hatása három évre terjed ki s a második évben többnyire nagyobb terméstöbbletet eredményez, mint az elsőben. A chilisalétrom hatása ellenben csak egy évre terjed, ezt tehát minden évben kell alkalmazni. Ha ilyen gondozásban, ápolásban részesítjük rétjeinket, még szárazság esetén sem lesz takarmányhiányunk érezhető, jobb években pedig még fölösleggel is fogunk rendelkezni, amelyet azután takarmányszük évekre raktározhatunk el s igy módunkban lesz állat- állományunk számát lassacskán szaporítani, amelynek szaporításával a jobb trágyázás s ezzel kapcsolatban fokozódó termésátlagok lehetősége fog beállani. K—y. Gazdaközönségünk és a baromfitenyésztés. A mezőgazdaság keretében az állattenyésztés valamennyi ága között sajnos, nemcsak hazánkban, hanem világszerte a baromfitenyésztés az, amely még ott is, ahol fejlettségben első kvalitású, a többi tenyészágaza- tok során kénytelen mindenütt a rangsorban az utolsó helyet betölteni. A lótenyésztés, a szarvasmarha-, a sertés- és juhtenyésztés stb. a mezőgazdaság előtt mindenütt előbbrevaló, sőt még a kecsketényésztés is, legalább Svájcban, Belgiumban és Norvégiában, ahol az a baromfitenyésztést rangfokozatban megelőzi. Ha behatóan vizsgálódunk, mérlegelünk, sőt egyben jövedelmi statisztikai adatokat is számolunk, a gazdára, aki mezőgazdasága mellett egyben baromfitenyésztéssel is foglalhozik, az intenzive űzött baromfigazdaság minden körülmények között rendkívül értéket képviselő hasznot jelent. Persze ez az érték csak akkor járhat egyben haszonnal, ha a baromfiíenyészetet minden oldalról képesek vagyunk előnyösen ki is használni. Ami az értékelést illeti, meg ne feledkezzünk arról, hogy a friss baromfi az év minden szakában, a friss tojás meg naponta, az esetleg tenyésztésre is nevelt állomány értékesítésével egyetemben, egymaguk- ban is számottevő keresetforrást képviselnek és biztosítanak, kisebb-nagyobb gazdaságokban egyaránt. Hazánkban úgyszólván minden egyes gazda, akár kicsi, akár nagy gazdaságról legyen is szó, első sorban egyben mezőgazda. Épen mint gazdaember, illő tudatában lehetne pedig annak, hogy a baromfitartás, a baromfinevelés, a baromfitenyésztés ma már jelentős gazdasági olyan ágat képvisel világszerte, amely csak a legutóbbi évek eredményeit is tekintve, méltán sorakozik, előkelő rangsorozatban a többi túlzásig dédelgetett gazdasági ág mellé. Bár csak baromfitenyésztésünkre mondhatnónk ezt a „túlzott“ dédelgetést; — batomfitenyészetűnk minden bizonnyal csak hasznát és javát vallaná ennek! A külföld, — amely után sajnos, nemcsak jóban, hanem jónak vélt rosszban is indulni szoktunk — a
