Gazdák Lapja, 1909. november (8. évfolyam, 45–48. szám)

1909-11-28 / 48. szám

2-ik oldal nov. 28. GAZDAK LAPJA még a gazdatiszíi osztály oly tökéletes szervez­kedésétől, mely kizárná, hogy mindkét egyesület párhuzamosan működve munkát találjon a közös célban. Biztos tudomásunk van arról, hogy az újabb egyesületnek, mely eredetileg a gyakor­lati gazdatisztek érdekének jelszavában indult, ma már számos okleveles gazdatiszt tagja is van, akik ettől az egyesülettől várják érdekeik j előmozdítását. Ezek tehát az újabb egyesület mellett foglaltak állást, amely bírálatot kényte­len respektálni az öregebbik egyesület is. Leg­feljebb rosszul esik neki. Az újabbik egyesület viszont nem zárkóz­hat el a bizalom elől s örömmel kell, hogy fel­karolja hívei törekvéseit. Ily körülmények közt csak természetes, hogy az uj egyesület alap- j szabályait és címét úgy módosította, hogy az önkényt zászlója alá szegődöttek is elférje­nek kebelében; de indokolt volt a változtatás j már annálfogva is, mert időközben a gyakor­lati gazdatisztek nagy része is megszerezte a ; jogot ahhoz, hogy az okleveles gazdatisztektől ! el ne különíttessék. Már pedig másnak, mint gazdatisztek egye- ! sületének csakugyan nem nevezheti magát. Miután pedig a gazdatisztek régibb egyesüle­tének a hivatalos cime „Magyar Gazdatisztek és Erdőtiszíek országos Egyesülete“, csakugyan nem képezhet cimbitorlást az újonnan felvett: „Gazdatisztek Országos Egyesülete“ rövidebb s tagadhatatlanul a másiknál szerencsésebb cim. A felháborodás tehát semmiképen nem jo­gos s a lapokban közölt durva támadás vissz­hangja nem az uj egyesületet, de a támadó testvéregyesületet fogja elitélni, mert a gazda­tiszti társadalom sokkal több Ízléssel rendelke­zik, semhogy megengedhetőnek tartsa az ő ér­dekeiért küzdő két országos szervezet központ­jának egymást emésztő kíméletlen testvérharcát. A vándorló forradalom. A népvándorlás kora nem változtatta meg annyira Európa néprajzi képét, mint a kapita­lizmus százada, a XIX. Egyes országokon be­lül, sőt világrészeken át olyan eltorlódások tör­téntek a népességben, amínőkre soha eddig nem volt példa. Óriási városok szívták és szív­ják föl magukba a falvak népét, a szétszórt népesség elszakad az anyaföldtől, folyton ösz- szébb húzódik, csoportosul, középpontokba me­TÁRCA. Túl az Óceánon. — A „Gazdák Lapja“ eredeti tárcája. — Lengyeiből átdolgozta: Csáky Gusztáv. (Folytatás.) Az utcán dübörögve, zúgva, lármásan hullámzott az élet, mint minden nagyobb amerikai városban. De a mi emberünk most nem törődött semmivel: teste- lelke el volt foglalva a szép tervekkel, reményekkel. Ott érezte a zsebében a sercegő papirost, szemei előtt pedig állandóan ott lebegett a nagy színes plakát, közepén a szép verandás házzal . . . meg a kerttel. Hát neki is lehet ilyen háza,“saját földecskéje!? Ő is ur lehet a maga szemétdombján! ? Ez a gondo­lat, hogy neki is lehet egy darabka földje, már régóta üldözte. A rettenetes föld utáni éhség, amely mindigcsak a most elért rév felé hajtotta, az adott neki ;erőt ahhoz, hogy minden garasát félre rakja, hogy még a falatot is megvonja magától. így aztán összegyűlt a pénzecskéje jócskán. Garasokból összespórolt néhány száz dollár függött egy zacskóban a keblén. Bankba nem adta a kincsét a világért sem. Hallott már elég históriát az igy elveszett pénzekről. De különben is szüksége volt mindig arra a pénzre. Ki tudja, mikor jön egy alkalom arra, hogy pén­zét földdé változtathatja és akkor olyan tulajdona lesz, Minden gazdaságban s Európaszerte első helyen elismert kitűnő szerkezetű és legolcsóbb, nélkülözhetetlennek ismeri, a gazda minden követelményének leg­megfeíeia „Eredeti Kalmár-rosták“ Ez évi újdonságainkról szíveskedjék ingyen árjegyzéket kérni. Kalmár Zs. és T., Hódmezővásárhely különleges termény­tisztító gépgyár és vasöntöde. Vezérképviselet: A Magyar Királyi Államvasutak Gépgyárának Vezér ügynöksége BUDAPEST, V., Váci-körut 32. 52—48

Next

/
Thumbnails
Contents