Gazdák Lapja, 1909. október (8. évfolyam, 40–44. szám)
1909-10-22 / 43. szám
okt. 22. GAZDÁK LAPJA 9-ik o!da! 4. Abban az esetben, ha a takarmány szűkre van szabva, tehát akár kevés az adott takarmány, akár pedig kevés tápanyagot tartalmaz az, a gyapjú — bár természetes finomságát megtartja — hossznövekedése is elegendő, de tartósságából veszít, a gyap- juzsir megfogyatkozása következtében a gyapjú érdessé és szárazzá válik. 5. Rendkívül fontos a takarmányozás szabályozása, a gyors átmenet legelőről az istállóra, vagy megfordítva, a gyapjún azonnal észrevehető. 6. A különböző takarmányféléknek a gyapjú jellegére és növekedésére gyakorolt befolyására nézve a vélemények igen elágazók. Az általuk idézett szaklap véleménye szerint, minél jobb és koncentráltabb a takarmány, annál finomabb és becsesebb gyapjút termel. Az aprófüvü gazdag legelők szolgáltatják a legjobb, legfinomabb és legrugalmasabb gyapjút, mit azonban megfelelő összetételű takarmánnyal istállóban is elérhetünk. 7. Ha két ugyanazon törzshöz hasonló juh közül az egyiket hizlaljuk, a másikat mérsékelten tápláljuk, a nyírásnál nagyon feltűnő különbségeket láthatunk : a hizlalt juh gyapja hosszabb, merevebb és kevésbé rugalmas lesz. Ez még feltűnőbb lesz a másodig, harmadik nyírásnál. Ha ez az etetési különbség 3—4 1 nemzedéken át folytattatik, az utódok gyapja is követ- ; keretesen eltérnek elődeinek gyapjától oly mértékben I fog változni, hogy alig hinné az ember, hogy ezek egy | törzstől származnak. 3. Ez az oka, hogy a merinós-birkát máskép | kell táplálni, mint 30—40 év előtt; -ez az oka, hogy a j mai gyapjú nem olyan minőségű, mint régebben. A túlságos jótartás a merinógyapjunak határozottan ár- j talmára volt. M. G. L. A fák takarítása. Ha azt óhajtjuk, hogy a fa sebe minél hamarább begyógyuljon, bekenőt kell alkalmazni. Sajnos azonban, arról kell mégis meggyőződnünk, hogy a legtöbben ezt nem cselekszik, igen egykedvűen véve a dolgot, vagyis számba se véve annak a megeshető következményét. Sokan a gyümölcsfa ritkítására nein fektetnek súlyt és ha aztán évről-évre mindjobban sűrűsödik, az ágak a koronában keresztülkasul nyúlnak, sőt hatalmasan elvastagodnak, hogy egyrészt a tulsürüség folytán a gyümöcs is apró marad, levegő hiányával szinet- len és szedése is nehezítve van, de hozzájárul a foj- tottság folytán, hogy a gyümölcs elhullik; mi ebben a haszon ? Végtére mégis csak meggyőződnek, hogy itt valamit ritkítani kell és igy már elkésve, a kénytelenség oda visz, hogy a fán nagy sebeket kell ejteni. A nem gyakorlott ember abban is hibát tesz, hogy nem kellőképp simulván a fatesthez, tompokét hagy, mi egyrészt disztelen, másrészt a sebnek beforradását nehezíti. A legtöbb esetben fűrész után kést sem használnak, igy még a kérgének azt az előnyt sem adják, hogy beforradni képes legyen s igy a hói már most egy nagy ág le lett vágva, beforradni nem képes a nyár folyamán és esőzések folytán a seb elbarnul, a kéreg nem működik, a közép farész a hőség folytán repedezik, a repedések évről évre a vizet felveszik, eszerint időről-időre mállik, puhul, odvasodik, korhad, amit a harkály is észrevesz, férget keres, mi a korhadságban ritka, hogy ne teremjen. Ki kezdi tehát azt, az üregek nagyobbá válnak, az esztendők segítőtársak és mire igazán itt volna az az idő, hogy terebélyes, legszebb idejében bő termő gyümölcsfánk legyen, azzal kell megelégednünk, hogy félig meddig erőtlen ágakkai, rákfekély- lyel, odvas, korhadt fával állunk szemben, holott ha annak elejétől a kellő ápolását megadtuk volna, teljes örömmel tekinthetnék réája, 2 vagy 3 szoros gyümölcs- termést élvezve. Azért ne sajnáljuk a gyümölcsfa ápolását, mert ez a fáradtság és költség dúsan meg lesz térítve; végezzük a ritkítást oltvány korától fogva, mig ollóval végezhetjük és ha nagyobb korban fűrészt kell alkalmaznunk, vágjuk minél közelebb a testhez, tartsunk éles kést, mivel a sebet jól lesimitjuk, fektessünk súlyt különösen a seb szélén levő kéreg pontos sima körül- vágására s azután használjuk az előre el készített tapaszt. Ez a tapasz lehet fehér vagy fekete szurok, gyanta ; ezt felolvasztjuk a tűzhelyen, felolvadás után (csendes tűz mellett) letesszük a földre s ha némileg már kihűlt, töltünk tiszta spirituszt bele, előbb csak próbaképp néhány cseppet mert mindaddig, mig csak pezseg, nem lehet betölteni; mikor már annyira kihűlt, hogy nem pezseg, folytonos kavarás mellett a neki szánt spirituszt beletöltjük. A folyadéknak oly hignak kell maradnia, hogy azt könnyen kis ecset segítségével j bemárthassuk és felhordhassuk a sebre; megjegyezzük, j hogy csakis az elegendő spiritusz hozzátétele képes a ! folyadékot oly higan fentartani. j Az ilyen folyadékot rendesen üvegben kell tar- í tani, légmentesen eldugaszolva, meleg helyen. Használat előtt föl kell rázni, ha használaton kívül sokáig állt és netalán annyira snegsüriisödött volna, hogy ecsettel föl nem kavarható, kevés spiritusszal hígítjuk. Némely ember azt tartja, hogy a szurok reped, miért is azon mennyiséghez, melyet aznap felhasználnak, kévés vastagterpentint tesznek hozzá. Némelyik kertész még a szurok olvasztásakor csekély viaszt és faggyút olvaszt bele. A ki azonban mindezekre nem akar áldozni, de mégis, hogy a fa ne maradjon kenetien — hacsak idejéből kitelik — legalább egy kis marhatrágyát agyaggal keverve használjon, de a legvégső esetben, ha még ezzel se akar bajlódni, nyújtsa azt a legcsekélyebb előmenetelét a fa sebének beforradására, hogy legalább azt a megsebzett kérget simitsa körül és pedig valamint a nagy sebnél, úgy a kicsinél is és meggyőződik, hogy még ezáltal is tetemesen meghosszabbítja a fának az életét. Weisz Ferencz.
