Gazdák Lapja, 1909. október (8. évfolyam, 40–44. szám)
1909-10-15 / 42. szám
r.kt. ' 5. GAZDÁK LAPJA 7-ik opijb I jól begyakorolt munkádé: öt kell fölhasználni. Etek in- | tétben azonban, sajnos, még igen sok kívánni való j van tniüálunk; a gyakorlott, iskolázott gyümölcsszedö munkaerőben még igen nagy a hiány. Hogy a kiilfól- ! diók közül sokan e tekintetben messze túl szárnyal- 1 mik bennünket és a gyümölcs kereskedelmi értékesítésével nagyon is felülmúlnak, mint p. o. Tirol és I Stiria; az onnan van, hogy azokon a helyeken a gon- j dós és jó! szervezett gyümölcs.-zűrét fejlett és a gyű- ! mölcsszedésnél a legmesszebbmenő ügyeimet gyako- ! roljak. A jó kereskedelmi értékesítés egyik főkelléke j a jól, sértetlenül szedett gyümölcs. A szedéshez mindenek előtt jó, gyakorlatilag j bevált létrák szükségesek. A létra alakjától és a ! mozgékonyságától függ elsősorban is a gyümölcsszedő munkás munkaképessége és munkajósága. A iegcél- | szerűbb alaknak ismerik el az egykaru létrákat, mint amilyenek különösen Tirolban általánosan használtak j és tiroli gyümölcsszedő létra néven ismeretesek, j Ezekkel az egykaru létrákkal nálunk nem igen tud- | nak megbarátkozni, mert rendszerint gyengéllik, és I ebben a nézetben osztozunk is, noha másrészt el kell | ismernünk, hogy az ezzel a létrával begyakorolt gyű- j möicsszedő munkás valóban sikeres munkát végezhet. A közönséges kétkarú létra különben a legjobb, de mindenesetre figyelembe kell venni, hogy a gyümölcsszedéshez csakis olyan létrát alkalmazzunk, amely nem nagyon nehéz, ezért a koronában elhelyezve az ágakra ránehezedvén, azok letörjenek. A létrát tanácsos úgy készíttetni, hogy az fölfelé erősen keskenyebbé legyen, hogy a koronában kisebb támpontokhoz is lehessen alkalmazni. A csontosmagvu gyümölcsök szedésénél még egy kettős kampóju pózna is nagyon jó szolgálatot tesz, amelylyel a létrát a mesz- szebb levő ágakhoz mintegy hozzákapcsolhatjuk és a két kéz szabadon dolgozhat. A szedésnél használt egyéb szerszámok a szedő- kosarak és a szedözsákok. A szedökosarakat ki kell bélelni forgácscsal, vagy valami vastag szövettel, nemezzel és legfeljebb tiz kiló üríartalmu legyen, hogy h finomabb, gyengébb gyümölcs a saját súlya alatt J ne szenvedjen. A szedőkosarakon kell legalább egy 1 alkalmas horognak lenni, amelynél fogva a létrához kapcsolhatjuk, illetve akaszthatjuk. A kezelése a leírtak után nagyon is egyszerű és könnyű. Noha a szedőkosár gyakorlatias és könnyén használható és kezelhető, sok vidéken mégis inkább aN u. n. szedözsákot használják. Ezt rendszerint az u. n. vitorla vászonból készítik és a vállra vetve használjak. Használatánál szintén mind a két kéz szabadon dolgozhat . Azt hisszük, fölösleges megemlíteni azt, hogy a gyümöicsszedőnek soha sem szabad szeges cipőit használni, kivált akkor nem, ha a fára kénytelen fölmászni. A gyümölcsnek egyik helyről a másikra való szállításához a legjobb szállitókosarakat vagy u. n. tragacsot használni, amelyet két ember visz. Az ilyen tragacsokat ládával szokás készíteni és csak annyit belerakni a gyümölcsből, hogy az a saját súlyánál fogva ne sérüljön meg. Vannak vidékek, ahol a gyümölcs közeli elszállítására egyszerű háti kosarakat használnak, amelyek legfeljebb 25—30 kiló gyümölcsöt foglalnak magukba. Az ilyen kosarak használatánál könnyen ki is lehet számítani a termés meny- nyiségét. Mentül érzékenyebb a gyümölcs húsa és héja, annál gyöngédebben, jobban kell vele bánni. Az ilyen gyümölcsöket lehetőleg lapos ládákba, vagy kosarakba kellene csak szedetni, nehogy több gyümölcsréteget rakjunk egymásfölé. Az egyes gyümölcsnemekre külön utasítást adni most nem szándékunk, csak épen megemlékezni óhajtunk az őszibarack, a szilva, a naszpoiya, a berkenye, az alma és körte szedéséről. Az ősziberack, mivel finom csemegegyümölcs, különösen megkívánja a gondos és figyelmes szedést. Az árával meg is hozza. Szedni csak száraz állapotban kell és csakis az érett gyümölcs szedendő. Szállításra, vagy konzerválásra a nem teljesen érett is leszedhető. A szilvát, amelynek sokféle a használhatósága, nem teljesen érett állapotban kell leszedni. Legjobb ezt is kézzel szedni. Ha lerázni akarjuk a fáról, akkor a fa alá szalmát, gyékényt, vagy más hasonló anyagot tegyünk, hogy a lehulló gyümölcs ne zúzódjék. A berkenyét, amelyet sok vidéken csigerbor készítésénél szoktak fölhasználni, nem egészen érett állapotban szokás szedni. A naszpolyát csak akkor szedjük, ha már egészen érett, vagy ha még nem egészen érett, utóérni kell hagyni, mert e«ak akkor élve?>höté,-ha tökéletesen, sőt bizonyos mértékben tulérett.yj A birset az erősebb fagyok beállta előtt szedjük. Gyengébb fagyok nem ártanak. Szárazon kell eltartani. A fekvőhelyén nyeri a szép sárga színét és kellemes illatát. Az alma szedésnél, úgyszintén a körténél is különösen a fajérettségre kell figyelemmel lenni s a fajtája határoz sokat. A téli fajták mindaddig hagyhatók a fán, amíg egy gyenge oldalcsavarás mellett a gyümölcs könnyedén le nem válik a fáról. A gjümölcsszedésnél mindezek alapján kimondhatjuk, a legnagyobb gondot és figyelmet kell fordítani, durva, erőszakos bánásmód a gyümölcsnek csak kárára van. A gondos szedés már fél nyereség. Kert. Lapok. A méhcsaládok betelése, Az őszi hordás csökkenésével a méhcsaládok is alábbhagynak tevékenységükkel. Amit még lielylyel- közzel gyűjthetnek, a család napi szükségletére is alig“ elég. A fiasitás napról napra szükebbkörü lesz. A méhek téli lakásuk rendezésén sürögnek, segítsünk nekik
