Gazdák Lapja, 1909. október (8. évfolyam, 40–44. szám)
1909-10-15 / 42. szám
GAZDÁK LAPJA. oki. 8. 2 ik oldal. van, azt tapasztaljuk, hogy bizony nem alakit az szövetkezetei csak ott, ahol nagy a forgalom és elég pénzt raknak össze a község lakói. Ez pedig épen azoknak a kis embereknek az érdekeit nem elégíti ki, akik szegénységüknél fogva nagyobb tőkét összerakni nem képesek s akik a kis falusi szatócsok uzsorájának vannak kitéve. Szatmármegye gazdaközönsége tehát az arra leginkább rászorult kisgazdák érdekében alakította meg saját szövetkezeti központját, mely anélkül, hogy a Hangya szövetkezeteit érintette volna, mind olyan helyeken állított fel szövetkezeti boltokat, ahol a Hangya nem tartotta érdemesnek. És mégis, alig kezdett az uj szövetkezet működni, a Hangya azonnal rátört, s elébb a Gazdasági Egyesületek Országos Szövetsége, majd a kormányzat, végül maga a Szatmár- megyei Gazdasági Egyesület utján — tehát ugyanannak az egyesületnek a segítségével is, mely a már-már virágzásnak indult központot megalakította — mindent elkövetett, hogy e központot megbuktassa, s mikor már a szövetkezetét agyonsanyargatni sikerült, még akkor is elzárt minden segítséget, amivel legalább a a kis emberek vagyonát megmenteni lehetett volna, mert a mentő kéz után kapkodó szövetkezet kérvényét a földmivelésügyi minisztérium a Hangyának adta ki véleményezés végett s annak véleménye alapján utasította el. Hát hiszen szép dolog a szövetkezeti eszme apostolának lenni, sőt a hatalom napfényében talán hálás szerep is, de a célnak és szükségnek megfelelő nemes munkát csak azoktól várhatunk, kik testtel lélekkel, minden más érdek kizárásával, önzetlenül, ha kell, önfeláldozással is, ezt az érdeket szolgálják, s az ügy iránti szeretet, nem pedig a maguk fészke iránti önző ragaszkodás vezeti munkájukban. A féltékeny- kedő önzésből fakadt az a könyörtelen gyűlölködés, amelyet ebben az esetben a Hangyától tapasztalt 12 szatmármegyei község mintegy 2000 kisgazdája, arról győzte meg a kisbirto- kosságot, hogy az a haszonleső Hangya neki nem őszinte barátja s eljátszotta egyúttal a különben tiszteletreméltó Gazdaszövetség jogát is arra, hogy magát a kisbirtokosok hivatott érdekképviseletének tekintse. A kisbirtokosok érdekük védelmére irányult •j jogos törekvést iehet-é ilyenek után a gazdaérdekek egységének megbontásával vádolni ? A disznó. (Vége.) — De az asszony sem kutyája ám; hát nem hitös feleséged ? — Hitös ? — A hát. — Hát akkor minek hagyta el a házat ? — Mert böcstelenséget csináltál! — Nem vélném. — Nem vélnéd ? Hát az nem ölég böcstelenség, hogy kitúrod a disznóbui, csisma nélkül hagyod, mög keszkenőt se veszöl neki ? Azt hiszed, hogy csak úgy pőrén járhat az utcán, mint a cigánygyerök ? Kisülne a szemem, ha az ura volnék. Az ember előbbre tolta a jobb lábát, aztán az ipám uram felé fordulva mondta : — Ipamuram se tanította meg tiszsözségre az anyámasszonyt. Vagy nincs egy szava se ? — De van. — No ? — Emehecc arra, ahonnan gyüttél. Az én házamban ilyen embernek nem csináltak küszöböt. Erre már a fiatal asszony is közbe vágott. — Kilene esztendeig tűrtem a kend házánál böcsülettel. Ugy-e nem szóltam soha egy árva szót se a kend akaaratja ellen? Csörgő Péter bólogatott, aztán megcsóválta a fejét. Az asszony folytatta, — Kilenc esztendeig megvoltunk békességben. 5, .._l Minden gazdán ; C.urópaszerte első helyen elismert kitűnő szerkezetű és legolcsóbb ‘ p”“j nelküköziietetenek.. ff a gazda minden követelményének legjobban megfelelő .„Erődet! Kalmár-rostái" | Ez évi újdonságainkról szíveskedjék ingyen árjegyzéket kérni. ' 253. ©&» X., tíEocl. oa©•«•£> «F&iäüfcTla.öi.y I különleges termén'tisztitó gépgyár és vasöntöde. Vezérképviselet: A Magyar Királyi Államvasutak Gspgyárának Yazárügynöksóge j 19b BUDAPEST, V., Váczi-körut 32. 53—25
