Gazdák Lapja, 1909. szeptember (8. évfolyam, 36–39. szám)
1909-09-10 / 37. szám
6 ik oldal GAZDAK LAPJA szept. 10. magot szórunk egy fészekbe, azonban az ujzélandiból, melyet áprilisban vetünk, elég három mag is, mert ez a fajta elterül. A téli labodát augusztus, szeptember és októberben vetjük, ugyancsak két-három hetes időközökben, épen úgy, mint a tavaszit s erre a célra igen alkalmas a mi házi labodánk, mely a hideget könnyen kiállja. A sorok, vagy kupacok közé ősszel is vetünk oly terményt, mely körülbelül május-júniusra érik be, mikor a laboda régen meghozta termését. őszi vetéshez olyan ágyakat használunk, melyekben bab, borsó, kalarábé, vagy hasonló vete- mény volt. Ha decemberben a laboda-ágyat 60—70 centiméter magas trágyakeritéssel vesszük körül, azon keresztül deszkatakarót fektetünk s szép idő alkalmával szellőztetésről gondoskodunk, akkor egész télen át friss labodát szedhetünk, melynek tekintélyes piaci ára van. A dohány füllesztése. — Daróczi Vilmos. — A helyesen füllesztett dohány félannyi idő alatt szárad, mint a nem füllesztett és néhány napi szárítás után máris állandó helyére akasztható, a nélkül, hogy abban valami kár történnék. Ez a körülmény már magában véve is nagy előny. A füllesztésnek erről, valamint sok más előnyéről intelligens gazdáink nagy része már teljes mértékben meggyőződött, de azért sajnos, csak nagyon ritka helyen végzik a füliesztést úgy, a mint kellene és a mint az minden nehézség nélkül meg is történhetnék. Ezt a munkát ugyanis csak abban az esetben lehet célszerűen elvégezni, ha a ievéltörés csak akkor történik, amikor a levelek megértek. A leveleket tehát csak lassan szabad letörni, abban a sorrendben, a melyben megérnek. Ilyen körülmények között a füliesztést könnyen lehet végezni. Ha azonban a törés rohamosan történik, tekintet nélkül arra, hogy a levelek érettek e, vagy sem és a dohánylevelek az erősen megrakott jármüvekről rohamosan kerülnek nagy halmokra a pajtában a kertésznek igen nagy erőfeszítésébe kerül, hogy ezt a mennyiséget feldolgozza, hogy az ott tönkre ne menjen. Igen természetes, hogy összeszedi olyankor minden erejét és alaposan hozzálát ennek a nagyon sürgős munkának elvégzéséhez. Ilyenkor persze a munkás már nem lehet figyelemmel arra, hogy a levelek fűzését fonák, vagy más rendes ! formában végezze, azzal sem törődhetik, hogy a leve- ! lek valamennyire meg legyenek fonnyadva, hanem azon vad zölden, mereven és nyirkossággal telítve, apró és mindenféle osztályba való leveleket egymás mellé szőrit a zsinórra, — Igen természetes, hogy ilyen körülmények között a dohány elrongyoló- : dik, meg-foltosodik, szív- és kocsányégést kap és nagyrészben tőnkre megy. Hogy ez úgy van és nincs benne semmi túlzás, I azt minden, csak kissé gondos termelő jól tudja és Azzal megint hallgattak, csak az uj honpolgár j nyikorgóit. Másnap beállít Varga uram nagy alázattal a tisztelendő úrhoz. Bekopogtat kétszer is, mire azt j mondják belülről, hogy szabad. — Egy kis dolgom véna a tisztelendő'úrral, ha nem zavarnám. Csúffá tött a feleségűm. Meggondoltam a dolgot, vissza veszem a hitömet. Örülök neki, hogy megtér, jó Varga uram. Örülök neki. Aztán kérdezte: — Mi indította arra, hogy megtér ? — Gyerök. — Melyik gyerek ? A fiam. — Hát fia is van? Nem is tudtam. Én se tudtam tennap röggelig. Akkor lőtt. Most megköne körösztölni, oszt nincs kivel. — Ej, ej dehogy nincs. Majd adok én neki nevet, a keresztszentséget is ráadom. — Oszt mit fizetek azér ? — Semmit se. — Semmit se ? — Nem. — De ha én fizetni akarok ? — Akkor adjon azt a mit akar. — Adok — mondta Varga Péter. Azzal kibotor- kálfc a szobából. Kalapját felcsapta a feje bubjara és úgy ment haza. Beszólt az asszonynak : — Vidd mán ezt a gyerököt a körösztségre, mer megvénül még utóbb, aztán neve se lesz. Befogta aztán a lovakat a hosszú szekérbe. A kocsit a kamaraajtó elé huzattá, és a mennyi kukorica csak ráfért, annyit rárakott. No ölég lesz gondolta elégedetten. Mögfizetek neki embörségesen. Sok, sok egy kicsit, de ennyit megér a hit, meg a gyerök is, oszt azér a disznóknak is marad. Mikor a tisztelendő ur portájára huzattá, kint állt az udvaron éppen. — No tisztelendő uram, megadom az adósságom. Jó szívvel adom. Isten látja a leikömet. Hanem most mán arra kérőm, hogy úgy ráadja a körösztsé- get arra a gyerökre, hogy le ne lőhessen rula olyan könnyen venni, mint az apjárul. Pálffy János. A Magyar Nyngdijbiztositó Részvénytársaság árszabását mélyen leszállította. Az uj, rendkívül előnyös árszabás alapját nyugdijbiztositásokat közvetít a Szatmármegyei Vezérképviselet Szatmáron, Kazinczy-utca 7. sz. alatt: POSZVÉK NÁNDDR gazdasági szakirodája.
