Gazdák Lapja, 1909. augusztus (8. évfolyam, 32–35. szám)

1909-08-13 / 33. szám

G tk oldal GAZDAK LAPJA aug. 13 kor 25 hektoliter holdankénti terméssel 0.35 kg. nit­rogént, 25 kg. kálimut és O.S kg. foszfort vont ki a talajból. Ha azonban a venyigét és törkölyt nem adja vissza a talajnak, ami a leggyakoribb eset és ha a terméshez a levélzetet is hozzászámítjuk, akkor kö­rülbelül 70—90 kg. nitrogén, 70—120 kg. káli és 20—25 kg. foszforsav vonatik el a talajból. Van pedig a korhadt istálótrágyában 0,5 szazá- lék nitrogén, 0.26 százalék foszforsav és 0.63 száza­lék káli, vagyis 200 métermázsa istállótrágyában 100 kg. nitrogén, 123 kg. káli és 46 kg. foszfor, tehát nem egészen annyi, mint amennyit két egymásután következő 25 hektoliteres termés a talajból elvon. — Hogy tehát egyenlően nagy terméseket kaphassunk, minden két évben 200 métermázsa istálótrágyát kel­lene holdanként kihordanunk. — Áll ez a homoktala­jokra, sokkalta inkább, mint a kötött talajokra. — Ám melyik homoki gazda képes szőlőjének évente 100 métermázsa istálótrágyát adni ? Ilyen aligha van az országban és ez az oka, hogy a homoki szöllők termésátlaga nem növekedőben, hanem apadóban van, mert olyan gazda is kevés van, aki műtrágya alak­jában adja meg ezt a tápláló anyagmennyiséget, amelyet istálótrágya alakjában nem bir megadni. — Feltéve, hogy a homoki gazda csak minden negyedik évben bírja szőllejót mütrágyázni, akkor a közbeeső páros években tehát szintén minden negyedik évben 200 kg. szuperfoszfátot, 100 kg. 40 százalékos kálit kell őszszel kiszórni, tavasszal pedig 50—60 kg. chi­lisalétromot. Iiyen kezelés mellett nem lesz oka panaszkodni termésátlagai csökkenése miatt, hanem ellenkezőleg örömmel fogja tapasztalni termésátlagainak fokozó­dását. Kovácsy Béla. Pro-vinó. Ezen latin név alatt egy uj szőlőpermetező szer került forgalomba, melynek kétségtelenül létjegosult- sága van. Kész permetezőpor, amelyet csak vizbe kell szórni, azonnal oldódik és igy néhány másodperc alatt kész az oldat, A kész permetező anyagok óriási elő­nyét a rézgálic és mész házi keveréke felett nem kell külön kiemelnünk, ismeri azt mindenki, aki valaha bordói lé házi készítésével foglalkozott. Hol nem ol­dódik elég gyorsan a rézgálic, hal nincs kéznél meg­felelő égetett mész, hol helytelen arányban készíti a vincellér vagy a napszámos a keveréket. így is, úgy is sok a bosszúság, esetleg tetemes a kár, mert a nem közömbösített rézgálicoldat pörköli a szőlő lomboza­tát, a tulközömbösitett pedig nagyon csökkenti a réz hatékonyságát. Ez az oka annak, hogy Franciaországban szinte általánosan tért hódítottak a kész permetező porok, úgy hogy minden jóravaló gazdaság ilyent használ és csak a kisebb gazdaságok pepecselnek magok a bordói keverék összeállításával. Egész sora a kész poroknak vert ott már gyökeret, melyek mindegyikénél a ha­tékocy anyag a rézgálic, csak a közömbösítő vagy a tapadást előmozdító anyag változik úgy minőségben, miGt arányban. A „Pro vino“-nak eszméje voltakópen szi tén francia eredetű, mely némi módosulattal évek előtt hazánkban is kezdett tért foglalni. Az akkori össze­tételűéi közömbösítő anyag gyanánt kettesszénsavas szóda lett alkalmazva. A rézgálicoldattal való keverés­nél egy rész szénsav felszabadult és az szolgált egyút­tal hajtóerő gyanánt a. folyadéknak a permetezőgépből való kiűzésére. Amiiy tetszetős is ez a gondolat és bármennyire meg is voltak a veie dolgozó gazdák a szer hatékonyságával elégedve, annyira hátrányosnak mutatkozott ez a komplikáció a gyakorlatban. Az a francia permetező por csak egy bizonyos permetező- gépnél volt alkalmazható. A minden gazdaságban kész­letben levő régi permetezőket ezzel a szerrel nem lehetett használni, vagyis az egész parmetezőleltár felfrissítésére volt szükség. Ha azután egy ily auto- i matikus (francia) gép elromlott, az egész országban | nem volt gyár, mely kijavította volna, mig csak a hi- j ányzó vagy elromlott alkatrészt Franciaországból meg | nem hozták. Ha pedig véletlenül kifogyott a por, akkor | hiába volt meg a drága gép, közönséges permetező ! oldatot nem lehetett belőle kilövelni. így lassankiat lekerült a napirendről az autotna ti kus gép is, az egyébként kifogástalan jóságu por is mely a mi magyar viszonyainknak megfelelőbb módon ; „Pro-vinó“ névén újból feltámadt. Ennek a szernek is fő alkatrésze a rézgálic ; vagyis azon anyag, mely egyedül bizonyult a peronos­porával feltétlenül hatásosnak. Azonkívül a tartalmát képező anyagok közül az egyiknek hivatása rézgáiie- | bán levő kénsav közömbösítése, a másik pedig a ta- j padás előmozdítására szolgál, amellett pedig a per- j mének némi szint is kölcsönöz, hogy a levélzeten job- ! bán legyen látható­A nagyon finomra őrölt „Pro vinó„ por rendkivü | könnyen és gyorsan olvad. Ha az e»;ész mennyiséget I mely a megfelelő arányú oldat készítéséhez szükséges egyszerre Öntjük is a vizbe, nehány pillanat alatt az egész feloldódik, a vizet szép kékre festi és többé üledéket nem képez. E tekintetben tehát előnyösen külömbözik a közönséges bordói létől, mely mindig szemcsés csapadékot ad s igy folytonos keverést igé nyel, nem is szólva arról, hogy ezek a szemcsék kö ny nyen és elég gyakran eltömik a permetező dióját. A „Pro vino“ oldata voltaképen pelyhes, kissé kocsonyaszerü keverék, mely állandóan lebegve marad, mig hosszabb állás után az oldat alul kristálytisztán I válik ki. Ez a nyálkás, pelyhes anyag a permetezőgép finom elosztása által a szőlő lombozatát egyenletesen vonja be és rendkívül tapadóképessé teszi. Az eső el­leni lemosással szemben a perme nagy ellenállást fejt ! ki, ami főleg annak tulajdonítandó, hogy a csapadék 1 nem tartalmaz kristályos részeket. Különös jelentőséget kell annak a körülménynek is tulaj doni tani, hogy a „Pro-vinoK perméje a perme-

Next

/
Thumbnails
Contents