Gazdák Lapja, 1909. július (8. évfolyam, 27–31. szám)
1909-07-02 / 27. szám
6 ikeidnl GAZDÁK LAPJA juüus 2 gyár gazdák nagyérdemű vezérére iiritette poharát, majd Purgly Sándor Pallavicini Ede őrgróf alelnököt, az agráreszméknek és a szövetkezésnek ielkes élő- harcosát köszöntötte fel. A felköszöntők elhangzása után a társaság még sokáig maradt együtt lelkes hangulatban, majd megtekintette a palicsi fürdőtelepet s azutáu a (5 órakor ; induló különvonattal hagyta el a szépen sikerült gazdagyülés színhelyét. A májméte!y. I Leuckárt tanárnak sikerült a juh eme félelmes ellenségének életmódját kifürkészni és nevezetesen j rájönni arra, hogy ez a parazita egy mocsári csigában (Limnaeus minutus) mint követitő állatban él. A mételyféreg első álca-alakja, mely a petéből j kikel, egy szőrös, apró, tounaalaku teremtés, mely egy ideig a vízben szabadon mozog, míg nem a nevezett csigába vándorol. Eleinte csak rátapad, később egészen a csigába fúródik. Bejutásuk után ezek a lények csakhamar csiratömlökké változnak bélcsatornájuk elvesztése által, e csiratömlőkből keletkeznek azután az ngynevezett rediák. Ezek eleintén igen mozgékonyak és a véredények részben való felhasználásával tápláló állatjuk májába mélyen befurakod- j nak, a mételyféreg alakja itt már meglehetős karcsú, j feji és farki résszel is ellátott és 6—7 hót elmúltával I ezekből a rediakból az úgynevezett cercariák kelnek i ki, melyek lapos és meglehetős ovális alakú testtel bir 1 nak, melyet azonban könnyűséggel alakítanak, amint ! a továbbjutáshoz a testedények nyílásának alakja I megkívánja. Körülbelül 0 26 mm. hosszú testük 05 mm. hosszú farokkal bir. A cercariák már most elhagyják a csigát s farkuk elvetése után azonnal valamely ! utjokban levő tárgyra tapadnak és váladékot izzadván, i ebből maguknak tokot készítenek. A fűszálakra stb. j tapadt betokolt eercariákat a legelő juh fölszedi s igy i maga magát inételyezi meg. A fent vázolt módon fejlődő egy métely-embryóból, mely a csigába vándo rolt, a rediák segélyével őszig átlag 300—400 cercaria keletkezik, mert a csiratömlöböl mintegy hat redia lesz, egy redia pedig körülbelül 60 cercariát produkál. Ha azonban a petéből kelő álca csak későn vándorol a csigába, akkor abban áttelel s a rediákból nem származik cercaria, hanem ismét redia s tavasz- szal ezekből a rediákból tehát mintegy tízszer annyi cercaria lesz. A juhra nézve tehát — mint mé- telyes terület — veszedelmes minden nedves terület, a melyen a Limnaeus minutus csiga előfordul; természetes, hogy — a mennyiben az időjárás e csiga fejlődésére kedvező — egyszersmind a mételyére is az, s innét van, hogy némely évben a májmétely feltűnő mértékben szedi áldozatait. A Limnaeus minutus csak az ó-világban van elterjedve, ezért Amerikában, a hol a májmétely szintén gyakori, egy más Limnaeus fajban kell élnie a mételynek; de hogy melyikben, azt még nem tudjuk. Ugyancsak a jukoknál okoz betegséget egy másik raételyfóreg : a Distomum lancöolatum, melynek fejlődése azonban eddig, mivel a hozzá tartozó csigát fölfedezni nem sikerült, ismeretien. A inájmétely-betegség kikerülésének egyetlen módja, hogy oly legelőkre, melyek időnkint vízzel vannak borítva s melyeken a Limnaeus minutus él, a juhokat nem hajtjuk. A konkoly mérge. A szász természettudományi társulat egyik gyűlésén dr. Gerlach jelentette, hogy dr. Köbért tanulmányozás céljából a konkoly magváből előállította annak mérges anyagát. A konkoly némely állatokra mérges, mások azonban ártalom nélkül fogyasztják. Igv Meiszi vizsgálódásai szerint a sertések takarmányának mintegy 40 százalékát konkoly képezheti, inig a baromfiak elhullanak tőle. A rágcsálóknak a konkoly nem árt ; kutyák macskák, lovak és tehenek 1 kg. élősúlyra 4 gr. konkolyt ehetnek meg; ugyanez a mennyiség az embernél mérgezési jeleneteket okoz. Busck megfigyelései szerint a konkoly egyik évben több mérget ta fai máz, mint a másikban, ami egyezik azzal a ía- I as falattal, hogy a mustár és a retekfelék is egyik évben gyengébb iziiek, a másik évben csipősebbek. A konkolyával keveredett liszt többé kevésbbé sárgaszinü. A konkoly mérgességét pörkölés által lehet megszüntetni; különben a konkoly jó takarmány volna, mert állagban 14 százalék proteint tartalmaz, míg a búza csak 12 százalékot. A konkolyban levő mérget, a saponint, a vadgesztenyében is fölfedezték ; ezért ha vadgesztenyét nemes vadak etetésére használjuk, óvatosak legyünk. A saponin rendkívül habzó anyag (ez van a saponaria- és quillaja gyökérben is, melyet gyap- jumosásra használnak), ezért ajánlották bizonyára a vedgesztenyét selyemkelmék és szallagok mosására. A tyúkok a takarmány közé keveredett konkolyt meg nem eszik, még akkor sem, ha megelőzőleg éheztetve lettek. A gőzmalmokban a tiieurhulladék legnagyobb része konkolyból áll s ezt többnyire takarmányul használják; nem volna fölösleges azt előbb megpörkölve ártalmatlanná tenni s azután megdarálva etetni, midőn káros hatását legnagyobb részt elveszti. M. G. II. Tyúkok kopaszodása. A tyúkok kopaszodása állati élősködők, tetveb, atkák s más egyéb paraziták elszaporodásának a következménye. Tisztátalan ólak, időtlen időkig bentfelejtett alom igazi paradicsoma ezeknek a vérszopó élősködőknek. Vau ugyan köztük jámbor indulatu élősködő, a mely megelégszik a bőr és a toll lehullott részecskéivel, de ezek nem is okoznak kopaszodást. A legtöbb tetü, bolha, atka stb. vért szi. miáltal a bőr nem kap elég táplálékot, elég vért, meggyengül s a tolak kihullanak. Mások a bőrbe fúrják magukat, le egész a toll tövéig s ott élősködnek, a tollat meg-
