Gazdák Lapja, 1909. április (8. évfolyam, 14–18. szám)

1909-04-30 / 18. szám

GAZDÁK LAPJA

9-ik oldal.

Aprii 30

nyrn tönkre teszik. A trágyalét hamar magukba szívják a deszkák, gerendák — s könnyen rothadnak. A letégláxott talaj nem zár tökéletesen és így az egyes téglák között a trágyalé meggyűlik, rothad. Az istállóban végbemenő rothadás pedig egészségtelenné teszi a levegőt.

A tisztaság- és az egészségügyi követelményeknek legmegfelelőbb taiaj volna a betonból vagy cementből készítőit. Ez semmiféle folyadékot nem enged át, könnyen tisztítható, tartós — de a lóistállóban azért nem célszerű, mert nem ruganyos s így a lovak rúgásaikkal sokszor kárt okozhatnak magukban ; továbbá a lovak könnyen csúsznak rajta és elesnek s végűi a reparaturák körülményesek és költségesek.

Legújabban az állás egy uj készítési módját ajánlják. A beton és deszkatalaj kombinatióját a következőképen : sz állás talaja hátrafelé lejtve és egy csatornában végződve, betonréteggel bevonatit. Miután a lovak patája ezen alsó talajjal e rendszer szerint érintkezésbe sem jut, igen vékony betonréteg is elegendő. Ugyanis e betontalaj fölé harántul bedeszkázzuk az állást olykép, hogy az egyes gerendák között 2—2 cm. nyilas maradjon. Ez a második deszkatalajréteg az istállófolyosóval egy színvonalon épül s miután a deszkák között a trágyáié lefolyik az alsóbb mélyített és lejtős betonrétegre, ezen felső talaj vízszintesen készülhet, amely föieg a vemhes kancákra nézve bir nagy előnnyel. Előnye továbbá e rendszernek, mely úgy a faburkolat, mint a betoutalaj előnyeit is bírja, a hátrányok kizárásával, hogy mindig fedett a csatornája s igy az istálló levegője a lehető legtisztább.

Egyedüli hátránya a kissé költséges volta, de ez a reparatio ritkasága és olcsósága miatt kiegyenlítődik. A betonréteg — megismételjük — igen vékony és igy olcsó lehet, sohasem romlik, mert terhet nem visel; a felső deszkaréteg is alig rothad, mert a trágyalevet nem szívja magába, miután az azonnal lefolyik a közökön. A patkó által rongált deszkaszálak is barántfek- vésük folytán könnyen és olcsón pótolhatók, mert csak egy-két szálat kell átcserélni, de meg azután ki sem kell mindjárt cserélni — elégséges, ha átforgatjuk azokat.

Almamelv-irtás fogó kötelekkel. Az almamoíy tudvalevőleg egyik legnagyobb kárttevő gyümölcsöseinkben. E kárttevőnek irtása legcélszerűbben szaimaköte- lekkel történik, amelyeket a fák törzsére kell felerősíteni. A proskaui kir. pomoiogiai intézet közleményei szerint az 1907. esztendőben janius hónaptól kezdve felrakott kötelékekkel nagyszámú almafán és körtefán azt a tapasztalatot tették, hogy azokban a kötelékekben lehetett sok almamolv-bábot összeszedni, amelyek bőtermésü fákra voltak felrakva; csekély termést mutató, vagy meddőn állé fák kötelékeiben az almamalyt fellelni, vagy elvétve, vagy épen nem lehetett. 185 terméssel megrakott fán 1480 moly bábot fogtak, ellenben 390 nem termő fán egyetlen egyet sem. Úgy látszik tehát, hogy a meddőn álló fákat a molyok elkerülték és igy azokon az almamolyfogó kötelékek alkalmazását mellőzni lehet.

A lovak itatása. A lovakat rendszerint-háromszor napjában itatják. Némelyek etetés előtt, mások etetés után vagy közben itatnak. Mindegyik eljárás megfelelő, ha már azt a ló megszokta. Az etetés előtt vagy közben való itatás mégis nem ajánlatos, mert az emésztést megnehezíti. Mi különben leghelyesebbnek tartjuk, ha a lovak a száraz takarmány vagy szecska után és a zab- adagolás előtt kapnak vizet és utólag másodszor is egy kereset. Nehezen emészthető abrakfélék pl. hüvelyes j vetemények etetése esetében az itatás körül nagy elővigyázat szükséges, mert az emlitett anyagok gyakran veszélyessé válható felfúvódást idéznek elő. A mondott tápszerek etetésénél ajánlatos az etetés előtt való itatás, etetés után pedig legalább két óráig ne itassunk.

irodalom.

A gabonafélék termesztése. A „Köztelek“ Olcsó Könyvtárának kiadásában most jelent meg a 4. füzet, amelyet Grabner Emil, a m. kir. vetőmagtenyésztő intézet adjunktusa irt, a gabonafélék termesztéséről. E füzetben a szerző röviden és könnyen megérthető egyszerű modorban adja elő a gabona termesztésére vonathozó főbb tudnivalókat. Az első részben gabonatermesztésünk hibáit írja le és ezekkel szemben a helyes megművelés és a termesztés általános ismereteit, nevezetesen a gabonafélék előveteménycit, a talajmegmunkálást, trágyázást, a fajtamegválasztást, a vetőmag elökészitését és esávázását, a vetés idejét és módját, a gabona ápolását, aratását es cséplését illetőket. A második részben az egyes gabonafajták, nevezetesen az őszi és tavaszi búza, az őszi és tavaszi rozs, a kétszeres, az őszi és tavaszi árpa, a zab, köles és tatárka termesztésére vonatkozó különleges tudnivalókat, Záradékul pedig egy táblázatban a gabonafélék termesztési viszonyait, nevezetesen a vetés és aratás idejét, a vetés sortávolát és mélységét, a vetőmagszükségletet, az aratás idejét, a remélhető termésmennyiséget, és a mag hektoliterenkinti súlyát tünteti fel. Mindezeket dióhéjba foglalva, de mégis kimeritőleg és helyes alapokon, úgy hogy e füzetből nemcsak a kisgazda sajátíthatja el a neki szükséges tudnivalókat, hanem a középbirtokos és a gazdatiszt is felújíthatja és kiegészítheti abból meglévő ismereteit. Épen kiváló gyakorlati értéke érdemén a mű a Simun3'ák Antalféle alapból dijaztatott A 72 oldalra terjedő és 19 ábrát tartalmazó füzet ára 50 fillér. Megrendelhető a Pátria r.-t. gazd. szakkönyvkereskedésében Bunapest, IX., Üllői ut 25. sz.

A méhészetről. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter megbízásából sajtó alá rendezte és bővitette Grand Miklós nyomán Kovács Antal országos méhészeti felügyelő. X. kiadás. Ha a címét elmondottuk, már eleget is irtunk erről a közkedvelt szakkönyvről, mely 192 oldalon most már a tizedik kiadástérte meg és 1 koronáért kapható a m. kir. földmivelésügyi minisztériumban Budapesten. Lelkészek, tanitók, valamint községi jegyzők, akik levélben vagy levelezőlapon kérik e könyvet a földmivelésügyi minisztérium könyvtárától. ingyen kapják meg. E könyv célszerű beosztásá