Gazdák Lapja, 1909. április (8. évfolyam, 14–18. szám)
1909-04-09 / 15. szám
április 9. GAZDÁK LAPJA 3-ík oldal. Ausztria ellenben igen olcsón jutna állati termékeinkhez, a behozott állatok vámjának kvóta szerinti nagyobb százaléka az ő javára esnék s e mellett ipari termékeire a Balkán államokba kiviteli engedélyt kapna. A szerződéssel tehát beállna az a már sokszor előfordult helyzet, hogy Ausztria gyarapszik, vagyonosodik. aminek Magyarország fizeti meg az árát. Földmiveiésügyi miniszterünk azon kijelentése, hogy az összbehozatal mennyiségének növeléséhez semmi esetre sem járul hozzá, mindenesetre megnyugtatóig hat a gazdaközönségre. Mégis szükséges, hogy a gazdaközönség ezen reá nézve életkérdésben egy szivvel-lélek- kel gyűljön táborba s érdekei bármely megcsorbítása ellen is tiltakozzék. így a pártokra szakadt gazdaközönség ismét egységes lesz, mely egység és egyetértés bizonnyal meghozza a kívánt eredményt'. A keltetés. A tavasz beálltával mindenütt megindult a baromfi keltetés s igv nem lesz érdektelen erről egyet- mást elmondani. A tenyésztőnek főgondját képezze minél jobb tenyészállatok előállítása s ezt másként, mint korai keltetéssel elérni nem lehet, mert a korán kikelt csibék leghamarabb fejlődnek ki s biztos téli tojók lesznek. A keltetést éppen nezért már április legelején meg kell kezdeni, s a május elején túl kelt csibéket semmiesetre se használjuk tenyész- vagy tojóállatoknak, ha- ! nem ezeket kizárólag konyhacélokra használjuk, mert a vedlésig a tél beálltáig nem tudnak eléggé kifejlődni. A keltetést kódúval és géppel végezhetjük ; ez alkalommal csak a természetes keltetési eljárásról akarok szólni. Minden tvukfajta kotlik, vannak azonban egyes fajták, amelyek különösebb hajlandóságot mutatnak ehhez a mesterséghez, ilyenek a kochin, a brahma, a langsan, plimut, wyandotte, sussex, sőt az^orpingtonok is, legkisebb hajlandóságuk van a botlásra a könnyű fajtáknak, például az olaszoknak. Kisebb diszszárnya- | sok, fácánok stb. tojásainak kiköltésére selyemtyuko- kat szoktak használni. Kotlásra és vezetésre inkább i öregebb tyúkot használjunk, mert ez hosszabb ideig j vezeti a csibéket, mint a fiatal. Olyan tyúkok, amelyek korábban kezdenek el tojni, korábban is kotlának el. ! Sok helyütt különféle izgatószerek segélyével kotlásra | akarják birni tyúkokat, csalánmagokat, pálinkába vagy vörös borba mártott kenyeret adnak be nekik, valamint I csalánnal megveregetik a tyuk lekopasztott mellét; ezek j azonban mind haszontalan állatkínzások. A pulykát í azonban lehet mesterségesen lekotlasztani és pedig ! melegített mütojásokra ültetjük, a fészket alkalmas I 1 JJL1 "1* U'ÄL "■ Éjjel is azt álmodta, hogy feltámadt valamelyik, mert hallotta a szüntelen röfögését. Hajnalig mind azt hallotta s reggel, mikor felkeit, akkor sem szűnt meg. Csodák csodájára, az ólban élő, röfögő sertést talált. GNak egyet, de szebbet, nagyobbat és kövérebbet, mint a régiek voltak. — Mégis jó az Isten — fohászkodott Áron, mikor az uj állatot nézegette. Az Isten csodás adományát látta benne, mit kárpótlásképen küldött volna a békés kárvallottnak. Megetette, megitatta, gyönyörködött benne. Aztán megint kiállóit a kapuba, hogy közölje a szomszédokkal a nagy örömet, a nagy csodát, mit az Ur tett ő vele. Sugárné — mert ő volt az első, ki feléje tartott — meglepetve, megilletődve hallgatta a rendkívüli eseményt. Sopánkodott egy ideig, aztán egyszer közel állt a férfi elé, erős tekintettel nézett a szemébe és nagy elhatározással szólt: — Es ha holnap holtan találná ezt a harmadikat is ? — Az Ur adta, — felelt Áron nyugodt vállvono- gatással — Ö el is veheti. Sugárné türelmetlenkedett. — De Áron, nem azért kérdezem, hanem egyébért. Mit ígért a tegnap ? Áronnak csak most tisztult a feje. Most értette, miért kiváncsi az asszony erre a jövendő eshetőségre. Nem akadt hirtelen felelet a nyelvére. Hiszen régóta nem gondolt házasságra. Már a nők sem törődtek vele. Épen ezért most meghatotta a Sugárné magatartása. Az asszony csak szüntelen a férfi szemére szegezve tartotta tüzes fekete szemeit. Az izgató várakozás pírja elsimította az arcának egy-két ráncát. A simára fésült koromfekete haja a fejkendő alól igézőén kandikált ki. — Holnapra meg fog dögölni a harmadik is — szólt ismét az asszony. S Áronnak nem volt elég erős akarata eltávolítani magától. Hirtelen láz borította el a fejét, kezével megragadta az asszonyét és elfojtott susogással szólott: — Hiszen azért nem kell egy állatnak se el- j pusztulnia. Az utcára kigyült alvégiek lármája szakította | félbe az izgalmas jelenetet. Fenyegetve, kiabálva tar- ! tottak Áronék felé. — Áron, Áron mit csináltál az éjjel ? — kiabál- | ták feléje. M ÍYÜ ÄdaliiiäZQtt «§ uj §> Egyesület Fogyaszt, és Értékesítő Szövetkezeténél jip) snauo, mely egyszerű, olcsó nagy munkaképességű s csak egy embert igényel, különösen kisgazdáknak és szőllötulajd^nosoknak rendkívül fontos, Kovács Mihály szabadalma Ermihályfaiván. Megtekinthető s megrendelhető a Szatmármegyei Gazd. Szatmáron. vagy annak bármely fióktelepénél 38 korona árban.
