Gazdák Lapja, 1909. március (8. évfolyam, 10–13. szám)
1909-03-05 / 10. szám
8-ik oldal ftAZDÁK LAPJA _____ _______ mire. 5. A képviselőház az njoncjutalék megajánlásáról rendelkező törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. Belgrádi nagykövetünk, Forgách gróf, állítólag családi okokból Bécsbe utazott. Német hírek szerint azonban a külügyminisztérium rendeletére hagyta ott állomáshelyét, mert arról értesültek, hogy merényletet terveznek ellene. A monarchia békeszeretetére nagyon jellemző, hogy az inzultust el akarta kerülni s azért hívta vissza követét. Szentpétervári hir szerint, ha a monarchia vonakodnék Szerbiának engedményeket adni s ezáltal háborút idézne elé, Oroszország a szerbeket fegyveres segítség nyújtásával támogatná. A zsolnai vonalon két tehervonat összeütközött. A kocsik és a mozdonyok erősen megrongálódtak, több alkalmazott könnyebben megsebesült. A teherforgalom szünetel. A szerb trónörökös a nemzeti védelmi bizottság nak kijelentette, hogy nem mint a rendes hadsereg tisztje, hanem mint egy önkénytes csapat vezére megy a háborúba s ezen szándékát atyja ellenkezése dacára is megvalósítja. Mozgósítási hirek érkeznek az orosz határról. Nagyszámú lovas és gyalogos csapatot helyeztek el a határszéli városokban, s ezeknek törzstisztjei állandóan a terepet tanulmányozzák. A szerb hatóságok a külföldön tanuló egyetemi j hallgatókat hadi kötelezettségük teljesítésére hazahívták. Az Újvidék és Zimony közötti vonalon nagy munkaerővel kettős vágányt építenek, Péterváradon pedig uj barakkokat a sebesültek számára. Politikai körökben a kormány váltságot befejezett ténynek tekintik. A bukás oka a királynak azon kijelentése, hogy a bankügyben az osztrák kormánynyal állapodjanak meg. Az osztrák kormány pedig semmi szin alatt nem egyezik bele a bankközösség megszüntetésébe. Szerbiában a lefokozott királygyilkos tiszteket előbbi rangjukba visszahelyezték s a börtönbe levő összes katonáknak megkegyelmeztek. A magyar püspöki kar felkérte a kultuszminisztert a kongrua javaslat oly irányú megváltoztatására, hogy az állameszme ellen izgató nemzetiségi papok a segélyt ne veszítsék el. A függetlenségi párton ezen kivánság nagy felháborodást okozott. Hasznos tudnivalók. A nyúlós bor megjavítása. A vörös-borok nem igen szoktak nyulósodni és ha megtörténik, az nyilván onnan van, mert a készítés és a velük való bánás nem volt teljesen megfelelő. A nyulósodás leginkább fiatal fehér borokon lép fel, olyanokon, amelyeknek szesz tartalma 6—7% és amelyek nem erjedtek ki mégsem teljesen, vagyis cukor maradt bennök. Ha az ilyen borokba bele kerül a nyulósodást okozó parányi gombaszervezet (Bacillus viscosus vini), ez kedvező viszonyokra találván, elkezd szaporodni, a cukrot megbontja és abból — mannit- és szénsavképzés közben — nyálkás anyagot (gummi t) készít; eleinte a bor homályossá lesz. később megzavarosodik, azután megvastagszik és végül annyira sürü és nyúlós lesz, hogy jótormán átönteni sem lehet és ez alkalommal méter hosszú szálakká huzhatóvá válik ; a zamat változatlan marad. Ez ellen a baj ellen, ha fellépett, abban áll a segitség, hogy a bort tágas edénybe, pl. tiszta kádba öntjük át, adunk hozzá kevés tiszta szeszben feloldott csersavat (100 liter borra egy deka csersavat), azután tartósan átpaskoljuk tiszta vesszőseprőcskével, úgy, hogv a bor a levegővel jól érintkezzék, majd kénezett hordóba visszaöntjük, és ha megtisztult, a kicsapódott nyálkás üledékről lefejtjük és ha kell : meg is szűrjük vagy megderitjük. Ha cukor nem maradt a borban, a baj nem fog ismétlődni, valamint akkor sem, ha a bortörvényben megengedett mérsékelt szeszezéssel annak a szesztartalma a 10%-ot túllépte. Mindenesetre jobb az ilyen megigazított bort hamarosan elfogyasztani, vagv ha ez nem lehet, későbben megint átfejteni és gyengén kénezni. Egyébiránt a megigazított borból lehet ecetet is készíteni, vagy konyakot lepárolni. A házinyulak itatása. Nemcsak állatvédelmi, hanem tenyésztési szempontból is kívánatos e kérdést többször szőnyegre hozni, hogy a nézetek tisztuljanak. Az állati szervezetnek négyszer annyi vizre van szüksége, mint a mennyi szárazanyagot emészt fel; de e viznek csak háromnegyed részét tartalmazza a takarmány, egynegyed része pedig mint „ivóviz“ álljon rendelkezésükre, mert a takarmánvviz (sejtviz) nem képes a fárad, pelyhüdt testet úgy felélénkíteni, nem képes oly üdítő, kellemes benyomást szerezni, mint a friss, tiszta alacsony hőmérsékü „ivóvíz“ (ásványvíz). Az ivóviz hivatva van a száj, torok, nyálkahártyáinak benedvesitésére akkor, ha az kiszáradt a mi a közéletben „szomjuságnak“nak nevezett kellemetlen érzést kelti az állatban. E garatkiszáradásra pedig a forró nyári napokon (a tikkasztó levegő belélegzése közben) ugyancsak megvan az alkalom, megvan akkor is, midőn már gyomrát megtöltötte s igy zöldségfelvétellel e benedvesitést már nem eszközölheti. Ha intensiv a zöldíakarmánynak ize, úgy nemsokára ezen iz állandósul a szájban, tompítja az Ízlelő érzéket s igy az étvágyat is csökkenti, sőt végül teljesen megszünteti. Erről sokszor meggyőződhetünk, bizonyos erősebb izü pl. cukros ételek, savanyu ételek élvezete közben tapasztalhattuk, hogy egy pohár víz ekkor mily kellemesen esett és mennyivel jobb étvágy - gyal fogtunk hozzá újból az evésnek. De felesleges tovább érvelni: tessék a nyulak elé minden időben, még zöldtakarmányozás idején is, különösen nagy melegben friss vizet adni, meglepetve fogja tapasztalni minden tenyésztő, hogy házinyulai a zöldség élvezete után is szívesen keresik fel az itatót és mily boldogan nyújtóznak el ketrecükben, ha a forró délutánokon kedvük szerint szürcsölhetnek néha edényükből. A burgonya takarmányértéke. A burgonyának mint takarmánynak értékét minden gazda eléggé ismeri.
