Gazdák Lapja, 1909. január (8. évfolyam, 1–5. szám)
1909-01-01 / 1. szám
GAZDÁK LAPJA 9-ik oldal. jan.l. nak. Ezáltal a tőkenyak nemesített része alig óvható meg a meggyökeresedéstől, — legfeljebb gondos tisztogatással — pedig a vad gyökérzet fejlődése a tőkét elpusztítja. A meredekebb oldalak felső részén bármennyit trágyázzanak is, mégis sovány a föld, mig a lejtő alja trágyázásra nem szorul. A keresztben való fedésnél a bakhátak a lejtő keresztirányában húzódnak; minden sor felfogja a hóiét, esővizet, ezek időt nyernek a beszivárgásra s a vízben feloldott trágya rendeltetési helyére jut. Egy másik elterjedt rósz szokás vidékünkön az, hogy a szőlő talaját állandóan egyenessé, illetve simára kapálják be. Ennek is megvan a hátrányos volta. Az alig 1—2 ujnyira megporhanyitott agyagtalaj- szárazság következtében, de kis esőzés után is, hamar megkeményszik. Ha azután beköszönt a várva-várt kiadó eső, akkor a viz lefut a hegylejtőről, magával viszi az érett televényes földet, mely az utszéli árokban rakodik le. Ezenkívül egyes helyeken nagyobb vízmosások, árkok képződnek a szőlősorok között. így a különben hasznos nyári esőzések csak kárt tesznek a szőlőben. A szőlő földjének meg kell adni a jó munkát, hogy gyommentessé tegyük és a téli és nyári csapadékból elegendő mennyiséget felfoghassunk. Tavaly nyáron kivételesen sok eső volt, mégis a 2—3 ásónyom mélységből kiemelt föld alig volt valamennyire nedves, mivel a lejtőn a hibás művelés következtében a viz lefutott, ahelyett, hogy beszivárgott volna. Jó megmunkálás mellett a gyom akkor se hatalmasodik el, ha sok eső van. Igyekezni kell tehát a csapadék minél teljesebb felfogására, mert a növény csak úgy vehet fel a földből tápanyagot, ha az vízben oldott. Ép ezért káros a lejtős szőlő földjét simára kapálni. Különösen ott, ahol rendszeresen nem trágyáznak, vagy a nagy költség miatt a trágyázás egyáltalán nem vihető keresztül. Aki mindezeknek tudatában van, az a sorok közét már a nyitáskor ormósán, vagyis az u. n. bakhátra huzatja, mikor is a sorok közei ki lesznek mélyítve. A sorközöket annyira mélyítsük ki, hogy az ojtás helye ne érintkezzék a földdel, hogy meg ne gyökerezhessék. Az alacsony bakhát — amilyen vidékünkön szokásos — nem ér semmit. Minél mélyebb bakhátakat készítsünk egészen a harmadik kapálásig. Ekkor következik a bevágás, vagyis a bakhátak egyenesre húzása, ami után lágyszemre kapálunk s ekkor szüretig több talaj- munka nincsen. A bevágás egyúttal lehet lágy szemre való kapálás is. A bakhátas művelésnél elsősorban felfogjuk az összes csapadékot, másodsorban pedig kivált az északi fekvésű szőlőknél az érésre is nagy befolyást gyakorlunk. A bakhátas művelésnél minden sorköz kis meredek dombocskát képez, melyen a déli napsugarak függőlegesen törhetnek meg. A meleget ily módon a talaj magába veszi, éjjel kisugározza s igy a fejlődést és érést elősegíti. Ez különösen a karikás művelésnél fontos, mert a szőlőt nem a felülről jövő napsugarak érlelik, hanem az a meleg, melyet a talaj visszasugároz. Ezért érnek meg mindig előbb a talajhoz közelebb eső fürtök. Tokaj vidékén megelégszenek kevés fürttel is, de arra súlyt fektetnek, hogy ezek minél közelebb essenek a földhöz. Ily módon segítik elő azt, hogy a szőlő aszúvá érjen be. Bihari Lajos. A galambpadlás. Galambpadlássá bármely lakóház vagy gazdasági épület padlása átalakítható, bár mint galambpadlás a padlás fekvése, helyzete és alakja szerint jobban, vagy csak kevésbbé jól fog megfelelni. Legelőnyösebb, ha a padlásból elkülönítendő részlet kelet vagy dél felé néz, illetőleg ha a padlást ezen irányok közül az egyikben tűzfal határolja és a galambok kijáró ajtója erre készíthető : a padlás alakja pedig annyiban bir befolyással, hogy úgy az igen magas, mint a tulalacsony padlásoknak csak egy-egy részlete alkalmas galambok tartására. A padlásnak eresz felé alacsonyodó részletét rendszerint nem szoktuk felhasználni, hanem körülbelül egy méter magasságú részletén körüldeszkázzuk, hogy ezen alacsony, nehezen megközelíthető részében a galambok el ne bújhassanak, illetőleg szükség esetén könnyen és kényelmesen megfoghatók legyenek. Hasonlóképen a padlás középső magas részét is 2 m. magasságban deszka vagy szövettel szoktuk a galambháztól elkülöníteni, mert itt is nehezen tudnánk galambjainkat megfogni, ha arra szükség lenne. Az elkülönítendő rész, illetőleg galambpadlás nagysága attól függ, hogy mennyi galambot akarunk tartani, ezért ezzel előre tisztában kell lennünk, vagy legalább is az elkerítést úgy végeznünk, hogy szükség esetén nagyob- bitható legyen. A tágasabb padlás mindig sok előnyt nyújt és igen tágas a padlás sohasem lehet. Tágas padlásban a galambokat napok, hetek, esetleg hónapokra is elzárhatjuk, ha erre az időjárás vagy más körülmények kényszeritenek. Nagy helyen nem halmozódik fel oly hamar az ürülék és egyéb szemét, mint kisebb területen ; azért a tágas padlást nem is szükséges oly gyakran tisztítani, mint az olyat, amelyben kis helyre sok galamb van összezsúfolva. Egészségi szempontból is jobb a tágas padlás, mert amellett, hogy könnyebben tisztítható, több benne és tisztább is a levegő, továbbá az esetleg elzárt galambok több mozgást is végezhetnek. A tágas padlás készítését akadályozhatja az, ha nincs elég nagy hely, mely rendelkezésre állana, hátránya még, hogy nagyobb terület elkerítése több költségbe is kerül. El kell látnunk a galambpadlást jól záró és nagy ajtóval, amelyen egy ember kényelmesen befér, továbbá ablakokkal, melyek a kellő világosságot biztosítják. A padlás világossá tételére szolgálhatnak a rendes lakóházakon levő padlásablakok ; vigyáznunk kell azonban, hogy ezeket ne helyezzük el a padlás két oldalán szemben egymással, s ha már azt elkerülni nem lehetne, ne alkalmazunk ezen magasságban ülőrudakat, mert ez esetben a keletkező léghuzat folytán galambjaink
