Gazdák Lapja, 1909. január (8. évfolyam, 1–5. szám)
1909-01-29 / 5. szám
10-ik oldal GAZDÁH LAPJA jan. 29. Négy fejezetben foglalkozik a szerző a komlótobozzal. Ezek közül egy fejezetben tárgyalja a komlótoboz fejlődését és alaktanát, igen sikerüli iilusztráczi- óval kísérve fejtegetéseit és mutatva be a jellegzetes toboz-formákat. Kiindulási pontnak a vad-komlót veszi fel nagyon helyesen. Ugyanitt négy magyar komlófajta tobozméreteinek táblázatát találhatjuk a legváltozatosabb szempontokból összehasonlitva. A második, illetve harmadik fejezetben szól a komlótoboz tengelyről, s egyszersmind konstatálja, hogy a tajta-bélyegek megállapítására a toboz-tengely szerkezete a legalkalmasabb. Kifejti itt a szerző egyúttal saját tudományos vizsgálatainak, mérlegeléseinek eredményét a tömörségi szám jelentőségét, a mely methodus uj alapot ad a vizsgálatokhoz, mivel eddig egy szakirónál sem találhatjuk fel ezen módszert. A negyedik fejezetben a magyar komló fajták honosodására való tekintettel vizsgálja a komlótobozokat, éppen az előző fejezetben ismertetett módszere szerint és itt már jó hasznát veszi az ő módszerének a tömörségi számokkal. Az ötödik fejezetben a komlótoboz lombosodásá- ról szól. vagyis a hibás tobozalakulásról. Tiz évi tapasztalatait is nagyban érvényesíti itt szerző, a midőn láthatjuk, hogy ezen 10 évi működése alatt mindenkor nyitott szemmel nézett, A következő két fejezetben a viriíás élettanával és fajták keletkezésével foglalkozik. Fontos különösen ez utóbbi fejezet, a midőn a hazai koadófajtákat osztja be nyári, középérésű és kései-érésüekre, nagy szolgálatot tévén ezzel különösen azon tanulóknak, kik uj telepítésbe vagy telepük kiegészítésébe kezdenek, a megfelelő hazai fajták kiválasztása körül. Hogy ezen beosztás egyáltalában lehetséges volt, ez az azelőtt 10 évvel megkezdett rendszeres állami beavatkozásnak köszönhető, mivel csakis igy, szakszerű vezetés mellett alakulhattak ki az egységes termésű vidékek. Végre az utolsó két fejezetben a komló földrajzi elterjedését és hazánk komlótermelésót az utolsó 10 évben tárgyalja részletesen a szerző, a földrajzi elterjedésnél különös súlyt helyezve a hazai viszonyokra. Az említett utolsó fejezetben beszámol arról, hogy 10 év alatt a termőterület Magyarországban megháromszorozódott. Igen érdekes kimutatásokat közöl, hogy miként történt a fejlődés vidékek, megyék és a mezőgazdasági üzem szerint. Végül országos átlagokban mutatja ki a betelepítési 'költségeket és terméseket. Nyílt rovat. Kérdések. Tormaültetés. Tormaterrneléssel óhajtok kísérletet tenni. A környéken nem lehet dugványt kapni, miért is tisztelettel kérdem, hol lehet ilyent beszerezni és hány dugvány szükséges négyszögölenként ? B. I. Montafuni szarvasmarha. Borzderes tehenészetet szándékozom létesíteni. Ezzel kapcsolatban a következő kérdéseket bátorkodom feltenni. Hogyan akkii- matizálódik náiuuk a montafuni táj faj iá, kifejlődik-e jól, milyen a tejelőképessége, igényes tájfajta-e, jobban ellenáll-e a tüdőbajnak, mint a siementhali a lehet-e tinóit jármozásra használni? 0. Gy. Katonalovak trágyatermelése. Az itteni huszárkaszárnyában a lovak trágyája árverés alá kerül ; naponként és fejenként kell az ajánlatot tenni. Mennyit lehet ajánlani ily feltétel mellett s agyagos talajban tisztán vagy marhatrágyával keverve jobb-e a ló trágyát használni? R. SÍ. Feleletek. Borjunevelés. A nyugati államokban, ahoi az állattenyésztés tudvalevőleg igen magas fokon áll, azon borjukat tartják legalkalmasabbaknak a felnevelésre, melyek a tél folyamán, illetve novembertől márciusig szüiettek. Ily esetben a nyári takarmányozás beálltával a fiatal állatok már annyira fejlettek, hogy legelőre járhatnak, vagy zöldtakarmány adható nekik. A felnevelésnél természetesen egyéb szempontok is irányadók. Hibás állatot ne tartsunk meg, úgyszintén ikreket sem, mert ezek tapasztalás szerint rossz tejelők lesznek. A hagyma átteieftetése. A gyakorlatban leginkább bevált hagyniaeltartási eljárás a következő: A földből kivett érett hagymákat, ha tartós száraz időjárásra van kilátás a helyszínén kiteregetve hagyjuk száradni, jobb azonban, ha száraz, szellős, fedett helyiségben j deszkákra rakjuk, hogy utóérésen menjenek keresztül és kiszáradjanak. Ha a levelek és gyökerek tökéletesen kiszáradtak, akkor a hagyma szellös helyen vékonyrétegbe gyűjthető és a kiszáradás előmozdítása céljából falapáttal gyakrabban óvatosan megforgatandó. Ha az idő hidegre fordul, akkor emeljük a réteg vastagságát félméterre s fedjük be szalmával vagy pokrócokkal, hogy a hagymát a megfagyástól megóvjuk. A tél folyamán minden esetre többször át kell vizsgálni a rakást s a romlásnak induló hagymákat eltávolítani. I Megjegyzendő, hogy vannak fajták, melyek egyáltalán nem tartósak; ezeket még a tél beállta előtt fel kell használni. Kosárfüz telepítés. A vizet a vizenyős területről először is kellő árkolással le kell csapolni, ami nem nagy nehézséggel fog járni, mivel nem lapályos területről van szó. Azután jó lesz azt feltöretni s egy-két évig mezőgazdaságilag művelni, ha máskép nem, csi- ; csókaültetéssel. Ekkor a talajt jó mélyen, legalább J 40 - 50 cm.-ig ásóval vagy mélyen járó ekével apróra | felforgatni kell s elboronálni vagy elgereblyélni hogy por- j hányó legyen. Most 30 - .50 cm.-re egymástól párhuzamo- i san haladó sorokba, kifeszitett zsinór mentén, a 30 cm. hosszú dugványokat puszta kézzel vagy ültető fúróval egészen belenyomjuk a talajba, hogy abból mi se lás- sék ki. A használatos kosárfüzek ezek : Salix purpurea, S. rubra, S. viminalis, S. amygdalina és S. uralensis, igen vastag portékának a S. caspica.
