Gazdák Lapja, 1909. január (8. évfolyam, 1–5. szám)

1909-01-22 / 4. szám

jan. 22. GAZDIK LAPJA. 7-ik oldal leg nem szereti valamely gazda a-uieglevö állományát, a tél arra a legalkalmasabb időpont — mert legjob­ban ráér utána nézni — amikor azt megfelelőbbel fel­cserélheti, vagy a felcserélésre az előkészületeket megteheti. Ezek az észrevételek vonatkoznak a szőkébb értelemben vett, s a gazdának mindenkor szükséges téli előkészületeire. Van azonban még egy másik dolog is, amit szintén nem tanácsos figyelmen kívül hagyni. Ez pe­dig az, hogy ne csak az anyagi előkészületek foglal­ják le teljesen a gazda idejét, de — mert akkor ér | rá legjobban — fordítson egy kis gondot a hat ele­miben szerzett ismeretei kiegészítésére és hacsak te- , heti, szaktudásának a fejlesztésére is. Hisz ma már szinte ahhoz az anomáliához értünk, hogy a leghaszontalanabb kanász-gyerek is ki akarja j beszélni a gazdát azon az alapon, hogy ő többet ol­vasott, s igy többet is akar tudni . . . Ezt a gazdának nem szabad megengedni ! Olvas­son ő is, alkalom, mód szinte magától kínálkozik hozzá. Ha másként nem jutna könyvekhez, van min­den tanyai iskolánál is kézi könyvtár, kérje meg a tanítót és fog kapni, ha pedig a szakkönyvekhez is szeretne ily módon hozzá jutni, fogjon össze a szom­szédsággal, s a tanító közbenjárásával kérjen az is­kolai könyvtár kiegészítéséül szakkönyveket a minisz­tertől. Erősen hisszük, hogy meghallgatják a kérel­müket. A haladó korral lépést kell tartani a gazdaosz­tálynak. Folyton szaporodunk : nap-nap után több az éhes száj, s azokat mind ki kell elégíteni arról a földdarabról, melyen a félannyi előd is éppen csak hogy megtudott élni. Igaz, hogy napról-napra szapo­rodik az iparral és kereskedéssel foglalkozók száma, tehát napról-napra többen vannak azok is, akik nem közvetlenül a földből élnek. De azoknak is kenyér és hús kell, s azok szükségletét és egzisztenciáját is a gazdaosztálynak kell biztosítani. Ezért kell napról-napra nagyobb gonddal, több körültekintéssel értékesíteni a földet, a gazdának a munkáját, s ezért nem volna szabad a most elmon­dottaknak sem írott malasztnak maradni. Szopós csikók patáinak ápolása. A „Gazdák Lapja“ január 8-iki számában „Nyílt rovat“ alatt „Újszülött állatok körmének kitisztítása" címen, egy kérdéstevőnek az a válasz adatott, hogy az újszülött állatoknál a körmökről a méhmagzati ko- csonyanemü függelékeket eltávolitani nem tanácsos és ez igen helyesen meg is lett okolva. Ami azonban a kis csikókat illeti, csalódnék az a gazda, aki azt hinné, hogy ezzel aztán minden rendben van és nincs a patá­val mit tenni, mig az első körmölés szükségesnek nem mutatkozik. Kivált az ősszel elletett, tehát azon csikók­nál, melyeknél a pata első fejlődési korszakában a sza­badban való ugrándozás által nem kophatik, nagyon is szükséges a céltudatos pataápolás, azért talán nem lesz érdektelen azt röviden ismertetni. (Egyébiránt ugyanez áll a korai, pl. januárban elletett csikókra nézve.) Mintegy 4—6 héttel az elletés után megkezdjük a paták ápolását. Ezt megelőzőleg már meg kell szok­tatni arra a csikót, hogy kis kötőféket tűrjön a fején s pár lépést azon vezethető legyen. Ez az első és a ló egész jövőjére oly fontos és később alig pótolható pata­ápolás abból áll, hogy egy éles és laposan tartott körömkéssel (Rismesser) úgy faragjuk meg a méhmag­zati puha szövettel (a megszáradt kocsonyanemü füg­gelékekkel) ellátott bókát, hogy az szabályszerű alakját megkapja egy csekélyke mélyedéssel a közepén és hogy síkjai teljesen simák legyenek. Épen igy eltávolitandó ez a puha maradéka a kocsonyanemü anyagnak a talp­tól is, úgy hogy a talp a megfelelő üreges alakot nyerje. Azután a pata éle a sarkoknál, valamint a lábhegynél tehát köröskörül annyira levágatik, amennyire a for­mája és állása megkívánja. A békának és a pata élének egy síkban kell államok, úgy hogy az állat testsúlyát némileg a béka is hordja, A béka oldal ba­rázdáinak, (amiket a kovács angolkéssel szokott kifa­ragni), falait simán és lefelé (a föld felé) kiszélesedőleg kell faragni. A kis repedések az oldalsó békabarázdák­ban egy hornyoló vágással (visszahajtott kerek végű patakéssel), az úgynevezett szabaditással lesimittatnak. De ennél a műveletnél semmi esetre sem szabad a pata falazatát a talp két sarki táján faragás által gyön- gitni. A repedések gondos eltávolítása (bármily kicsi­nyek is) a béka középső és két oldalsó barázdájából azért oly fontos, mert azokat lehetetlen lévén tisztán tartani, okaivá lesznek könnyen a nyirrothadásnak. Minden patát azonnal a faragás után bekenünk fakátránnyal, természetesen csak a talpat és békát. Legelőre nem járó szopós csikóknál ezt a műveletet körülbelül minden 4 hétben ismételni kell. Ez által nem­csak a nyirröthadást kerüljük el, illetve tesszük lehe­tetlenné, hanem biztosítjuk erőteljes széles béka és pata képződését. Bodor Elek. A jó istálló képe. Az észszerű állattenyésztés fejlődésével és az állatok teljesítő képessége és egészségére vonatkpzó gondos kutatások következtében a jó istálló irányában támasztandó követelmények is jelentékenyen növeked­tek. A jó istálló nyujson védelmet a kedvezőtlen téli időjárás ellen s jó szellőztetökészülékkel ellátva, legyen száraz, kedvező hőmérspjj$$^ világos és tá­gas s nyújtson az állatoknak kényelmes nyugvóhelyet. De a célszerű istáM fölépítése egymagában nem ad biztosítékot a jövedelmező állattenyésztésre, e cél­ból az istállóban szigorú rendet kell tartani s az ál­latok megfelelő takarmányozásáról és ápolásáról gon* toMkróniiao ß rmönölüá ^leltem eöböídabiá ylójteeo nagi Mindenekelőtt rend és tisztaság; uralkodjék az

Next

/
Thumbnails
Contents