Gazdák Lapja, 1908. december (7. évfolyam, 49–52. szám)
1908-12-25 / 52. szám
l»fc •kiéi 6A2DÁK LAPJA á99. 25. sslyos bajokul kozott. Az ország minden részéből panaszos jelentések érkeznek a gyártelepek üzemeit veszélyeztető vízhiány miatt. A folyók, patakok vízállása annyira megcsappant, hogy a vizi erőre berendezett gyártelepek üzemét a főnnkadás veszedelme fenyegeti. A váratlanul beállott fagy még kritikusabbá tette a helyzetet. A turbinák erőszolgáltatását a tartalék gőzgépek váltják fel, s ahol nincs kellő hőerőtartalék, ott megáll az üzem. A veszélyeztetett gyári üzemek közül főleg a vízvezetéki és a villamos világítási telepek üzemzavarai érintik súlyosan a közönséget. — A sörtermelés csökkenése. A Magyarországban gyártót sör október havi termelési viszonyaira vonatkozólag meglepő eredményt találunk a hivatalos kimutatásban. Október hóban 78,272 hektoliter sört termeltek a gyárak, mig tavaly 138,322 hektolitert. Az idei év szeptember és október havában 150,495 hektoliterre rúgott a termelés, mig tavaly ugyanezen idő alatt 253,718 hektolitert tett ki a produkció. — Angol szaklap a magyar borokról. A londoni „The Rural World“ cimü tekintélyes angol szaklap, szerkesztője J. L. Green tollából legújabb számában hosszabb tanulmányt közöl a magyar mezőgazdaságról, melynek során a következő érdekes megjegyzéseket tesci: A magyarországi bortermelés semmi esetre sem olyan négy terjedelmű, mint lennie kellene. Nem felejtettük el, hogy ennek bizonyos mértékben a filoxera az oka, de mégis az a véleményünk, hogy magyar barátaink magok sem tudják még mennyivel nagyobb tömegű bort tudnának eladni, ha nagyobb és kitartóbb intézkedéseket tennének a külföldön ebben az irányban. Természetesen nem hisszük, hogy a közönséges köny- nyü asztali borok nagyban fogyasztatnának a magyar birodalmon kivül, de azt igenis hisszük, hogy a csemegeborok Angliában gyarapodó és nyereséges elhe- lyezhetésre találnának, hogy ha a megfelelő helyeken ismernék őket és minőségük fentartatnék. Azt mondhatjuk, hogy Angliában az a magyar bor, a mit Magyarországon Ízleltünk, jóformán teljesen ismeretlen. És egészen bizonyos, hogy ha e borok piacunkra küldetnének, és ha állandó megbízott gondozná itt Magyar- ország bortermelésének érdekeit, e borok állandó eladásra találnának mindjárt eleitől kezdve és még nagyobbra a jövőben. Azzal tesszük ezt a megjegyzést, hogy hasznosnak véljük Magyarország bortermelőire nézve és nagyon kiábrándítana bennünket, ha valami praktikus lépés nem tétetnék ez irányban. — A dunántúli állatállomány veszedelme. A legutóbbi dunántúli vásárok alkalmával az olasz marhakereskedők összevásárolták a fiatal jószágot. A takarmányhiány következtében olcsón sikerült megvenniük és eddig mintegy kilencvenezer darab fiatal jószágot vettek és szállítottak Olaszországba, ahol az idén bő takarmány termés volt. Mivel ez a nagymértékű vásárlás valóságos katasztrófával fenyegeti állatállományunkat, illetékes körökben mozgalom indult meg a baj orvoslására. — A baromfi tenyésztési pályázat, melyet a Saatmármsgysi Gazdasági Egyesület kitűzött, augusztusban lett Vittkay Imrének odaítélve. Egyidejűleg el lett határozva, hogy a pályázat ki lesz nyomtatva s füzet formában közre adva. E célra a költségvetésben fedezet is lett nyújtva. Annak dacára a füzet megjelenése késik. Minthogy több oldalról intéztek ez irányban hozzánk kérdést, szeretnénk a késés okát tudni, úgyszintén azt, hogy meg fog-e egyáltalán jelenni a füzet ? — Még egy gazdasági lap Szatmáron. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület, mint tudjuk, elhatározta, hogy január 1-től heti gazdasági szaklapot ad ki „Szatmári Gazda" cim alatt. Szatmáron eddig két gazdasági heti szaklap jelent meg: a Gazdák Lapja és a Magyar Földművelő. Eltekintve attól, hogy a Szatmári Gazda milyen lesz, csak nehány kérdést legyen szabad felvetnünk ? 1. Melyik vidéki város az, hol három gazdasági heti szaklap jelenik meg ? 2. Minő külön irány tette e lapot szükségessé ? 3. Mióta célja a Gazdasági Egyesületeknek a szakirodalomnak túlhajtott konkurrenciávalvaló bénitása ? S minderre a választ megadhatja azzal, ha az eddigieknél jobbat produkál. De mit gondol, ki veszi magára az ódiumát annak, ha az uj „Szakiig,“ az eddigieknél silányabb talál lenni? — Dohánytermesztők értekezlete. A Beregvárms- gyei Gazdasági Egyesület a vármegyei dohánytermesztők bevonásával, Czeiner Nándor gazdasági egyesületi alelnök elnöklésével Beregszászban értekezletet tartott. Az értekezlet ifj. Fedák István titkár előterjesztésére egyhangúlag elhatározta, hogy megkéri a Gaa- dasági Egyesületek Országos Szövetségét, hogy a dohány osztályozása éllen emelt kifogások slintézésé- nél a termelői érdekek biztosabb megvédelmezése céljából hasson oda, hogy a kincstári alkalmazottakkal szemben a gazdasági szakértőket olyan joggal ruházzák föl, hogy legalább a harmadfokú fölszólalásnál az 0. M. G. E. és a dohányjövedék által egyenlő arányban megválasztandó bírálóbizottságra bizzák az osztályozás elbírálását. Továbbá elfogadta az értekezlet, hogy a dohány árát, tekintet nélkül a minőségére, métermázsánkint 12 koronával emeljék föl. A szövetség 1909. februárban Budapesten értekezletet fog egybehívni, melyre ac egyesületi elnökséget küldték ki. Elhatározták, hogy az elfogadott javaslatot támogatás céljából a szomszédos vármegyék gazdasági egyesületeinek megküldik. Végül megkérik a gazdasági egyesületet a dohánytermelési szakosztály megalakítására, Az 0. M. G. E. utján pedig a pénzügyminisztert kérik msg egy Beregszászban fölállítandó dohánybeváltó hivatal létesítésére, A Beregmegyei Gazdasági Egyesület ezen fölirataival a környékbeli dohánytermesztő gazdaközöa- s ég régi óhajtásait juttatja kifejezésre. Nagyon kívánatos volna, hogy a többi gazdasági egyesületek is pártolólag csatlakozzanak a megindított mozgalomhoz«
