Gazdák Lapja, 1908. december (7. évfolyam, 49–52. szám)

1908-12-04 / 49. szám

8-ik oldal GAZGAK LAPJA dec. 4. is helyrepótoiandó, kétszeres erővel látok a pusztításá­hoz és buzdítok másokat hasonló eljárásra. Egyelőre legyen fegyverszünet és várjuk a vég­érvényes döntést. Csáky Gusztáv. Hasznos tudnivalók. A régi szénáról. Amily kevéssé ajánlatos túlságos friss szénát etetni, épp oly hibás a szénát elvénülni hagyni. Etessük fel tehát a tavalyi széna maradványait, még mielőtt az tápláló ereje nagy részét el nem ve­szíti. A jól betakarított rétiszéna tápláló erejét az erje­dés után egy évig megtartja, egy év eltelte után azon­ban színéből, szagából és izéből is vészit. Ekkor már a széna oly sok vizet vesztett, hogy majdnem teljesen kiszárad s különösen nitrogéntartalma kevesbedik. Az elvénült széna ezenkívül nohezebben emészt­hető, mint az egy évet meg nem haladott, ezenkívül legfinomabb és legértékesebb részei, a levelek letöre­deznek, poros lesz és törékeny. Különösen sok törede­zik le belőla, ha többször ide-oda hurcoljuk. A széna értékét legjobban óvjuk akkor, ha a sze­kérről egyenesen a padlásra hányjuk s onnan a me- nyezetbe vágott nyíláson át juttatjuk az istállóba. Na­gyon ajánlatos, különösen uj építkezéseknél ezen kö­rülményt tekintetbe venni. Azon állatok emésztése és állapota, melyek hosz- szabb időn át elvénült szénát esznek, romlik. A por belélekzése által ezenkívül légzőszervi bántalmakat kap­hatnak, amelyekből kehesség is fejlődhetik. A két éves szénát azért csak igen kis adagokban célszerű etetni s akkor is csak más takarmányfélékkel keverve. Bikák ápolásáról. Nagyon gyakori eset, hogy kü­lönösen kisebb tehenészetekben a bikákat nem része­sítik megfelelő ápolásban és takarmányozásban, külö­nösen áll ez a községi bikákra nézve, minek következ­ménye természetszerűleg az, hogy a helytelenül tartott bika kevesebb ideig marad tenyészképes. A követke­zőkben megkíséreljük a bikák tartásának helyes mód­ját egyes pontokban röviden összefoglalva leírni. Bikának sohasem célszerű ugyanazon takarmányt adni, mint a teheneknek. Ez utóbbiak takarmányozá­sánál ugyanis a tejhozam növelését tartjuk szem előtt s az ilyen takarmány a bikát csak hizlalná s erőtle­nebbé tenné. A bikának jó széna illetve zöldtakarmány mellett abrakot is kell adni, ez azonban ne legyen hul­ladék takarmány, hanem leghelyesebben szemes, külö­nösen zab ; hüvelyesek csak kis mennyiségben etetendők. Az abrak mennyiségét mindig attól tegyük függővé, hogy mily mértékben vesszük a bikát igénybe. Gyakori használatnál többet etessünk, mig hosszabb pihentetés­nél csökkentsük az abrakadagot. A tenyészbikát naponként megfelelő mozgásban kell részesíteni, mert ily módon tenyészképessége to­vább tart. A legjobban kezelt tejgazdaságokban is hasz­nálják a bikákat nyáron át zöldtakarmány hordásra vagy egyéb fuvarra. Ez azonban nem azért történik, hogy igaerőt takarítsanak meg, hanem hogy a bika a szük­séges mozgást végezze s egyúttal a befogás által ke­zesebbé váljon. Egy bikának sohasem osszunk be többet 80—100 tehénnél. Ez a szám nagy nem volna,haa fedeztetés egész éven át arányosan volna beosztható. Nem szabad azon­ban figyelmen kívül hagyni, hogy gazdasági szempont­ból némely helyen a fedeztetési idő csak néhány hó­napig tart, miért is a fentemlitett számot semmi szin alatt nem szabad túlhaladni. Gondoskodjunk arról, hogy a bika naponként gon­dosan megtakarittassék s a napi sóadagról sem szabad megfeledkezni. Fiatal bikát, mellyel még nem fedeztet- | tünk, nem helyes az istállóban a tehenek mellé kötni. — A répaievelek basavanyitása. A répaievelek besavanyitásának egyik helyes és a gyakorlatban be­vált módja a következő. Egy zsinórra kötött karóval egy bevert czövek körül kört huzúnk azután meghosz- szabbitjuk a kör sugarát 2.5—ó méter hosszúra és azzal ugyanazon középpont körül egy másik kört hu­zunk, amely tehát az elsőtől 2 5 — 3 méternyire, de vele párhuzamosan halad. A két kör közötti földet köröskörül F20—F50 méter mélyen kiásatjuk. Alzatnak vékony szalmaréteget terítünk, de csak annyit, hogy a föld jól be legyen födve es vele a répaievelek alsó rétege ne érintkezhessék. Azután lassan és rétegenkint belehányjuk a verembe a levele­ket, melyeket két lóval vagy ökörrel folytonosan tipra- tunk. Hogy az állatokat könnyebben lehessen bevezetni a verembe, annak szélét az egyik oldalon leássuk s azután az állatokat egyenkint bevezetjük. Azáltal, hogy az állatok a leveleket behányás közben folytonosan ta- [ possák s különösen, ha a behányás lassan történik és ' egy ember a leveleket folytonosan és egyformán el­egyengeti, a levelek szorosan egymásra sajtolódnak. Le nem taposott szegletek nincsenek s utoljára az egész tömeg oly keménnyé válik, hogy sem a villát, sem az : ásót nem lehet beleszurni. Ha a verem mindenütt meg- ; telt, a levelek fölé ismét szalmaréteget terítünk és efölé mintegy kétlábnyi földet hányunk. Kezdetben a földben repedések támadnak, amelye­ket mindannyiszor be kell tömni, hogy a levegő a verembe be ne hatolhasson. A verem, ha a leirt mó­don kellő gonddal készült, csak kevéssé vagy épen nem fog besüppedni. Benne a takarmány savanyított ká­posztához hasonló szint és szagot kap és késő nyárig eltartható. Magától értetődik, hogy a vermet talajvizmen- tes helyen kell készíteni. A répalevelek a besavanyitás- kor ne legyenek sem nedvesek, sem harmatosak, leg­jobb, ha néhány napon át kissé megfonnyadtak, mert ily állapotban a lé nem oly könnyen sajtolódik ki a levelekből. Közbe-közbe szecska- vagy szénaréteget teri- | teni felesleges avagy épen káros, mert a szalma üredé- ! keiben mindig marad egy kis levegő. A fák terméketlensége. Ha szétnézünk a gyümöl- i esősökben, sok helyen hallunk panaszokat, hogy a fa minden ápolás dacára sem terem. Pedig, ha kutatjuk a fa terméketlenségét, azt fogjuk találni, hogy közvetve j többnyire a tulajdonos maga az oka. A fák terméketlensé- | gének alap okai különbözők. Többnyire a fa ültetésénél követik el rendszerint az első hibát. Mielőtt a gyümöl­csöst megalakítjuk és a fákat megrendeljük, nem ár­tunk magunknak, ha a gyümölcsös helyét és annak földjét legalább 80 cm. mélységig megvizsgáljuk, hogy milyen összetételű az ai- és feltalaj, keli-e és lehet-e rigolirosni, mert a gyümölcsös is meghálálja ám a talaj forgatást; mennyi a raésztartalom a föld­ben, mert a föld minőségétől függ, hogy milyen fákat | ültessünk és mily alanyra legyenek oltva fáink. A fák terméketlenségét okozza még, ha leendő j gyümölcsösünk földje talajvizes. Sajnos van oly i gyümölcsös, mely réti földbe vau ültetve. Ezen fák dúsan hajtanak, de sohasem virágzanak s igy gyümölcstermés nincs. A fák elsárgulva kipusztulnak, | mert a talaj vadvizes. Sokan vétenek már a faültetés­nél a faültetés arany szabályai ellen, a fát igen mélyre j ültetik. Sohasem szabad a fát mélyebbre ültetni, mint j a hogy a régi helyen állt, mert ha mélyebbre ültetjük, |a fa nyomorogni fog és ha mégis I életben marad is, nem fog bennünket ízletes gyü- I mölcscsel megörvendeztetni. A fák terméketlenségé-

Next

/
Thumbnails
Contents