Gazdák Lapja, 1908. december (7. évfolyam, 49–52. szám)
1908-12-18 / 51. szám
4-ik oldal. GAZDÁK LAPJA dec. : 8. annak ellenére, hogy a községek maguk is ezen adó eltörlése mellett vannak. A borhamisítás elterjedésében, mely a magyar bor régi jó hírnevét a külföldön is több helyütt diskreditálta, szintén nagy része van a boritaladónak. Hiszen, ha a hamisító egyedül az adót nyeri meg a mesterséges boron, mélákkor is jövedelmező üzletet csinál. Hiába hoznak tehát akármilyen szigorú törvényt a borhamisítás ellen, ha a boritaladót el nem törülik. Nem jogos némely termelőnek az a nézete, hogy az adó eltörlése csak a közvetítőnek használ. Az olcsó és jó bor fogyasztása nagy mértékben emelkedni fog s ezzel együtt jár az üzemköltségek csökkenése. De ettől eltekintve is, közvetlen eladás és szövetkezetek utján módjában áll a termelőnek is az árakra befolyást gyakorolni. A szőlőbirtokosság legjobban van adóval terhelve az összes gazdálkodással foglalkozók között. A legnagyobb földadót fizeti, borát csak hitelesített hordóban tarthatja és szállíthatja, a kicsinyben való eladás jogát csak nehezen kapja meg s ezután III. oszt. kereseti adót fizet s mindezeken felül a boritaladó sújtja a legérzékenyebben. Hozzájárult az idén ezen bajok súlyosbításához a nagy bortermés s ennek következtében az árak alacsonysága; sok helyen a hordó literje többe kerül, mint a belefejtett bor. Ha tehát azt akarjuk, hogy a szőlőbirtokos osztály- prosperálásának és továbbhaladásának útját megtalálja, az egész gazdatársadalomnak össze kell fognia s a boritaladó eltörlése érdekében minden lehetőt elkövetnie. —I. Az anyaföld napszámosai. Van egy hasznos, törekvő osztálya a magyar gazdasági életnek, képzett, tanult, szorgalmas; erős, szép munkát végző, — melylyel azonban mostohán bánik a társadalom is, a kormányzat is. A gazdatiszti osztály ez, amelynek egy pár ezer tagja szerte az országban gondozza a magyar földet s tudásával, intelligenciájával folytonosan termőbbé igyekszik tenni a földet s intenzivebbé a gazdálkdoást, Csodák-csodája, hogy ez az osztály mai napig nem veszítette el kedvét, hogy oly energiával, oly szorgalommal lát ma is munkájához a változott viszonyok közepette, amikor az élet is mind többet és többet kíván tőle tanulásban, szorgalomban egyaránt. Mert a hogy nőtt ez a követelmény a gazdatiszti osztálylyal szemben, úgy maradt vissza a régi jó is- páni jövedelem, a nagy konvenció, a marhatartás, a fizetés; megnehezedett az élet ma a falun is, megnehe! zedett az állásba jutás, szaporodott a munka, kövctel- j mény lett a tudás, de nem emelkedett a fizetés, sőt a í cim is alább szállott, mert ma is vannak még uradaf- j mák, ahol az akadémiát végzett gazdatiszt sem több, mint ispán. Igaz, hogy a címből nem lehet megélni, nem lehet családot alapítani, mégis különös, hogy' az a bére- | sekre felügyelő gazda is ispán legyen, (ha botos is), j meg az akadémiát végzett is. Anomália ez, amelyen pénz nélkül segíthetnének az uradalmak. Ez azonban nem életbevágó. Sokkal fontosabb az, hogy ma a gazdatiszt csak- ! úgy az urasága kénye-kedvére van hagyatva, mint akár egy napszámos. Igénybe veszi, amig az tehetős, bírja ; a munkát, azután pedig elmehet, öregségével, családjával, támasz, gondozó nélkül a nélkülözésbe. Mert i.'iuzórius ma még mindig az a végkielégítési-, nyug-, kegy, vagy nem tudom én miféle d i j. És csodálatos, hogy a gazdatiszti osztály azt, — majd azt mondhatnám — szó nélkül nézi. Összetett kezekkel vár érdekei képviseletétől valamit ez ügyben, valamit, aminek már oly régen meg kellett volna I történnie s amely még ma sincs meg. A gazdatiszti nyugdijat értem ez alatt, | amellyel oly régóta kísérleteznek, de a mely el- I eddig csak kísérlet maradt. Hogy miért, megmondom: — Mert*nincs meg a | gazdatisztek között az az egyetértés, az az egyöntetű munkásság ennek kivívásában, amelyet pedig ezen ügynél tapasztalnunk kellett volna, nincs meg az energia ezen életbevágó kérdés megoldásánál. Nem egyöntetű a munka az egyes vidékek, vármegyék, vagy körzetekben s ez az oka annak, hogy idefent is az arra hivatott faktorok: a gazdatiszteit egyesületei eddig e téren meddő munkát végeztek. Mennyivel könnyebb volna, ha ezek tömörülve állnának síkra, emelnék fel szavukat a Központban, hogy ezen ügyet a maguk javáért irányítsák, előbbre vigyék és megoldják. A Gazdatisztek Egyesülete ma azon fárad, hogy az egyes vármegyékben is egyesüljenek a gazdatisztek, alkossanak egy kört, ahol ügyes-bajos dolgaikat megbeszélve, együttesen tudjanak tenni érdekeikért. Most is van egy sürgős ügyük szőnyegen. Legalább a legsürgősebb feladatot, a nyugdíjügyet vigyék mielőbb dűlőre, amelyben a „Gyakorlati Gazdatisztek Egyesülete“ folyó hó 27-én tart egy országos gyűlést, s amely ügy iránt sikerült immár a kormányzat figyelmét is felkelteni. Jelenjenek meg ezen gyűlésen, agitáljanak, tartsanak össze, szóval, ha már mindenki megfeledkezett róluk, tegyenek ők a saját maguk érdekében, hogy tudásuk és szorgalmukhoz megfelelően biztosítva legyen jövőjük s hogy ne maradjanak továbbra is az anyaföld napszámosai. .•—gh. Zsákokat, vízmentes ponyvákat, dohányzsineget, kenő-olajat, raktáron tart és legjutányosabb áron szállít a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezete, Szatmár, Rákóci-u. 36.
