Gazdák Lapja, 1908. november (7. évfolyam, 45–48. szám)
1908-11-27 / 48. szám
E«v 27 GAZDÁK LAPJA 3-ik «ldal E helyről mondok tehát köszönetét a közönség szcretetéért és azért, hogy munkámat szives volt érdeklődéssel kisémi. Ez volt az én legnagyobb jutalmam és a legerősebb támaszom munkámban, amelyet hogy' az elmúlt rövid idő alatt is, szeretettel és hivatásomnál fogva töltöttem-e be, a közönség lesz szives elbírálni. Egy lapot kívántunk adni, a mely felölelve a helyi vonatkozású dolgokat, mind szélesebb és szélesebb érdekek hű gondozója legyen és fő törekvésünk az volt, hogy a lapot terjedelmében is nagyobbitva, úgy a kisgazdák, mint a nagyobb birtokosok és az anyaföld érdekeit szivükön viselő összes faktorok igényeit kielégíthessük. Hogy e cél, e nemes törekvés érdekében tovább nem folytathatom e helyen megkezdett munkámat oka egyedül az, hogy ezen térről, a hol olykor szép szóval, máskor a toll erősebb megnyomásával szolgáltam a gazdasági érdekeket, egy nagyobb, még szélesebb csatatérre szólított a sors, hogy ott folytassam, a mit itt elhagyok. Nem akarok azonban végleg búcsút mondani sem a „Gazdák Lapjána k“, sem olvasó közönségének. Mint jó ismerős, felfogom keresni, a mikor csak időt és teret szakíthatok reá s én azt hiszem, hogy akkor is, mint eddig, megfogjuk tudni egymást érteni én és e lapok közönsége. Hogy erre a közös megértésre nagy szükség van épen most, a mikor a széthúzás-politikáját látjuk érvényesülni minden vonalon, különösen pedig a gazdasági faktorok között, — ki tagadná ? Hiszem azonban s jóleső megnyugvás fog el e hitemben, hogy e lapok közönsége továbbra is hűséges szeretettel fogja támogatni a „Gazdák Lapját“ s azokat a kik érdekükben e lapokra róják igazságos meggyőződésüket. Ezzel veszek búcsút e lapok olvasó közönségétől, köszönve szives támogatásukat, s kérve, hogy tartsanak meg jó emlékezetükben. Ágh Endre. Szövetkezeti gyűlés. • - > Az „Északkeleti Vármegyei Szövet ! kezetek Szövetségéinek intézőbizottsága folyó hó 25-én délelőtt 10 órakor Szatmáron, a városháza helyiségében György Endre elnökiése mellett gyűlést tartott, melynek megnyitása után felolvastatott az április 29-én tartott intézőbizottsági gyűlés jegyzőkönyve és észrevéttel nélkül hitelesíttetett. Ezután titkár felolvasta a szövetség április— szeptember hónapokban kifejtett tevékenységére vonatkozó terjedelmes jelentését, melyből kiemeljük a következőket : A szövetség elnöke, alelnöke és titkára május és junius hónapokban meglátogatott 26 hitel és néhány fogyasztási szövetkezetét és pedig a szilágymegyeiek közül a szilágysomlyói, somlyóujlaki, varsóiéi, krasznai, sarmasági, nagyduzsidai, tasnádszántói, szakácsi és álcosi hitelszövetkezeteket; úgyszintén a varsóiéi, krasznai, sarmasági, tasnádszántói fogyasztási szövetkezeteket. Szatmárvármegyében a n.-ko!esi, kras- sói, ombodi, szatmári, nagypeleskei, gacsályi, jánki, porcsalmai, ököritói és komlódtótfalusi hitel-, valamint | a nagypeleskei, porcsalmai és ököritói fogyasztási szö- ! vetkezeteket. Ugocsarnegyóben a királyházai, nagytar- nai, ilonokajfaiusi, magyarkomjáti, salánki, péíerfaivi és feketeardói hitel- és a nagytarnai úgyszintén a pé- terfalvi fogyasztási szövetkezeteket. Az idei látogatások sokkal kedvezőbb benyomást keltettek mint a múlt éviek; mert noha a meglátogatott 26 hitelszövetkezet nagyobbik fele még szintén azon hitben él, hogy ö semmi egyéb mint egy kis pénzintézet, addig a kisebbik felénél már sok olyan örvendetes jelenséget lehetett észlelni, melyek arról tanúskodnak, hogy a szövetkezés eszméje a nép lelkében mélyebb gyökeret vert és a szövetkezet magvát képezi a társadalmi, ön- művelődési célok felé való törekvéseknek és úgy az erkölcsi, valamint a gazdasági téren is vezet a helyes irány felé. Különösen kiemeli a jelentés a v a r s o 1 c i sző olvas, szabadabban gondolkodik azért változott meg. Úgy van. Olvassa az olcsó lapokat, amelyekben egyéb sincs, mint elégedetlenség a mai korral; okosabb is lett, de ész járása többé nem az eke munkáján, az anyaföld szere- tetén csüng . .. Egy öreg, jobbmódu ember él még a faluban, a kit máig sem tudott az újabb áramlat megszokott életéből kizökkenteni. Talán ő az egyedüli, aki még a régi falu régi lakója, olyan, mint volt valamikor a többi mind. Hogy összejöttem vele, mindjárt a legújabb dolgokon kezdte s elbeszélgettünk. Ide irom amit mondott, mert gondolkozásában szavaiban nagy igazságot találtam. A múltkoriban urak jártak itt, elhallgattam a beszédjüket. Szépen, szívhez szólóan tudnak beszélni, ám azzal nem nagyon segítenek rajtunk. A mit Ígérnek, az is mind szép volt, de nem adták meg. Pedig ide, ebbe a szegény faluba elkélne a segítség. Mert hogy nagy a baj, nagy a szegénység, kevés a föld s a mi van, annak nagy a terhe. Azután kevés a munka s ezért alig marad ember a faluban, elmegy mind, Isten tudja hová s a fehérnép, gyereksereg csak sir a dolgos kezek után. Nekem is még ezelőtt öt évvel szépen volt földecském, jószágom is. De én kiöregedtem belőle, a fiaimat elvitték katonának, szántókat, aratókat meg drága pénzért sem tudtam kapni, hát eladogattam több mint a felét. Olcsón vette meg az uj uraság, mert mivel hogy tartoztam is neki vagy ötven forinttal, azt is beszámította a vételárba vagy kétszeresen, meg a kamatokat is. Ma, a mim van, azon is nagyon sok a teher. A rossz idő, a sok csapás után a mi termés volt, alig elég a szükségre, igy szegényedünk uram. És nincs, a ki ezeken segítsen. Olyan az egész falu, mint egy kifosztott méhkas. Csak élnek benne az emberek. De mivel alig van mit enniök, csak zugnak, panaszkodnak s a dologhoz sincs kedvük. Lám, most is volna egy táblám az erdőn, ahol fát vágatnék, de nincs a ki dolgozzon. Helyeseltem az öreg panaszos beszédét. A régi Szenice parti kis falu jutott eszembe, amelyben még voltak megelégedett emberek s olyanok, a kik dolgoztak is, mert munkájuknak meg volt az ára. Összehasonlítottam amazt a maival s eszembe jutott, hogy hová sülyed még majd ismét vagy öt esztendő múlva, ha nem jön a segítség, amely a szegényedést meggátolja. Mert hogy sok a baj benne, az tény. És ha sok ebben, mennyi lehet még ott, ahol a viszonyok már régebben olyanokká váltak, mint itt, ahol talán egv olyan ember sincs már, mint az, a kinek a szavait előbb idéztem... —gh. mely egyszerű, oicsó nagy munkaképességű s csak egy embert igé- különösen kisgazdáknak és szőllőtulajdonosoknak rendkiv úl fontos, Kovács Mihály szabadalma Ermihályfalván. Megtekinthető s megrendelhető a Szatmármegyei Gazd. •Egyesület Fogyaszt, és Értékesitő Szövetkezeténél Szatmáron, vagy annak bármely fióktelepénél 36 korona árbanSzalianalmazoit ~ uJ & W\ (venyige) szectaáp, |
