Gazdák Lapja, 1908. november (7. évfolyam, 45–48. szám)
1908-11-13 / 46. szám
10-ik oldal. nov 13 GAZDÁK LAPJA. történt megválasztásáról az oklevelet, metyet a megtisztelt főpásztor szívélyes szavakban köszönt meg. — November 15-én 11 órakor lesz megtartva a Kölcsey- Kör első matinéja a következő programmal: Csomay Győző szaval; Hollósi József énekel, zongorán kiséri dr. Tanódi Endre ur; dr. Némethy József felolvas; Mándy Bertalanná úrasszony (zongora), Mándy Bertalan (gordonka), Pfalz Emil (hegedű) trióban játszanak. A vidéki kiállítások ügyének rendezése. A „Magyar Vasmüvek és Gépgyárak Országos Egyesülete“ legutóbb konkrét esetből kiindulva tárgyalta a belföldi vidéki kiállítások ügyének rendezését. Abból indult ki, hogy a legutóbbi években rendkívül elharapódzott azon szokás, hogy gazdasági egyesületek, sőt kisebb gazdakörök is minden fontosabb ok nélkül gazdasági kiállításokat rendeznek, amelyeken a. gépgyárosok anyagi áldozatokat nem kiméivé, sokszor nagyszámú gépeket mutatnak be, amely kiállítások azonban legtöbb alkalommal oly gyéren látogatottak voltak, hogy azon a nagy kiadásokkal szemben a kis előnyök semmi arányban sem álltak. De a gazdák érdekéből is kívánatosabbnak véli a M. V. és G. 0. E., hogy a sok kisebb jelentőségű vagy egyáltalán jelentéktelen vidéki kiállítás helyett évenként 1—2 nagyobb kiállítás rendeztessék, amelyen a gépgyárosok nagyobb számban, impozánsabb módon jelennének meg és ez által a gazdaközönségnek módot nyújtanak arra, hogy a legkülönbözőbb rendszerű gépeket nagy választékban tekinthessék meg s ezek közül azokat válasszák, amelyeket gazdaságuk céljaira a legelőnyösebbnek tartanak. Egy másik dolog, a mi ellen az Egyesület állást foglalt, hogy a külföldi gépgyárosok a vidéki kiállításokra be ne bocsátassanak. Ezeket tekintetbe véve, az Egyesület azon javaslattal fordult az Orsz. Magyar Gazdasági Egyesülethez, hogy akár megyei, akár vidéki, akár pedig ált. gazdasági kiállítás címen évenként csak bizonyos meghatározott számú kiállítás megtartásának eszméjét tegye magáévá. Javasolja továbbá, hogy azon vidéki kiállításokon, amelyek nem mondatnak ki internacionálisoknak, kizárólag magyar gyártmányú iparcikkek legyenek kiállíthatok s a külföldi cikkek közül is csak azok legyenek a kiállításra bocsáthatók, amelyek belföldön nem készülnek, de az ilyen kiállításon is csak magyar cikkeket lehessen kitüntetni A jury hozzáértő emberekből állítandó össze. Az internaciónális kiállítás, amelyen minden ipar- cik a származásra való tekintett nélkül részt vehet, csakis országos jellegű lehessen és ilyen csak minden három évben legfeljebb egy rendezhető. Alkottassék minden hazai kiállításra érvényes kiállítási szabályzat, melyet a földmivelés és kereskedelemügyi miniszter hagynának jóvá. Ezek volnának a Magyar Vasművek és Gépgyárak Orsz. Egyesülete propozitiói. Hogy ezek a kiállításokat látogató s a kiállításoknak közvetve szintén hasznot látó gazdaközönség részéről is pártolandók, az csak természetes, mert hiszen maga a gazdaközönség is beleunt azokba a csip-csup kiállitásoka, amelyeknek legtöbbször a rossz rendezés miatt hasznát alig láthatja. Impressiók a gazdagyülésből. A szerdai gazdagyülésaek érdekes képét kívánjuk e helyen megrögziteni. Örvendtünk annak, hogy végre össze lehetett hozni vagy húsz embert a ki érdeklődött a gazdasági egyesület dolgai iránt s a kik telve f^harci készséggel ültek le a zöld asztal mellé. Hogy ebből a kb. húsz emberből, mire a közgyűlésre került volna a sor, alig maradt öt, az megint más ügyre tartozik. Elvégre elég egy gazdaembernek két órát ülni egyfolytában. Annál érdekesebb volt azonban a választmányi ülés. Szép csendben hitelesítették a jegyzőkönyvet s elintézték a kamarai kérdés ügyét is. Hogy elintézték-e ? Hát igen. S itt hallottunk olyan dolgokat is, a min elámul- hatott az ember. Hogy minek az a kamara, ha neun nyújt semmi reményt arra, hogy belőle haszna lesz a gazdaközőnségnek, kell a fenének, le vele! Valahogy azonban csak megmaradtunk a mellett, hogy kell. Szerencsésen átesve ezen, jött a második kérdés, hogy mid is csináljunk már most, ha a miniszter megsemmisített egy közgyűlést! Hát mit is csináljunk ? Kérdőjellé változtak e kérdésnél a gazdakorifeusok, mély hallgatás, pár percnyi csönd követte az előbbi nagy vitát. Nem azért igazgatósági tag azonban a gazda, hogy ki na vágja a rezet, bírja az szóval és bombával is. És lecsapott a bomba. Napirenden kívül, más tárgynál, a mikor egyébről, fontosabb dologról volt szó, került a szőnyegre egy cikk a mely a „Gazdák Lapjában“ jelent meg „Kóros tünetek“ cim alatt. Hogy mi volt abban a cikkben ? minek azt tudni ? ki olvasna ilyet? fő az, hogy beszéljünk róla. És megeredt a szó és egy zűrzavarrá vált a terem, röpködtek a szavak, „igaz amit irt,“ „hecc“ „zsidó üldözés,“ „igaza van“ s alig tudott elülni a zsivaj. Hát nem érdekes ez ? Ez csakugyan megérdemelte, hogy a gyűlésen részt vettek vagy húszán. A kiknek azonban leginkább részt kellett volna venniök ebben a „hecc“-ben, azok távol maradtak. Szó a mi szó, beszélni tudunk. A hogy jön, a mikor jól esik, tárgynál, nem tárgynál „hecc“-ről, Pé- terről-Pálról, meg az Isten tudja miről, csak arról nem a mi a legéletbevágóbb, a mi legsürgősebb. És ez jellemzi a szerdai gazdagyülést. Hogyigy kell-e és lehetséges-e gazdaközvéleményt teremteni, gusztus dolga, mi azonban azt hisszük, hogy valami komolyabb formában célravezetőbb lenne. Meghívó. Az Északkeleti vármegyékre kiterjedő Kisbirtokosok Egyesületét szervező és előkészítő bizottság nevében van szerencsém az ezen bizottságba kiküldötteket folyó hó 18-án délelőtt 11
