Gazdák Lapja, 1908. november (7. évfolyam, 45–48. szám)
1908-11-27 / 48. szám
november 27 GAZDÁK LAPJA s az üzletrészek felmondásának határideje is csak a jövő év októberében lesz. A szétválást azonban tényleg kimondták, de nagyon örülnénk, ha csak egyetlen egy elfogadható, nyomós okot is hallottunk volna, mely a különválást tényleg szükségessé tenné. Második határozat volt a hivatalos laptól való különválás. Indokul az szolgált, hogy a Gazdák Lapja az egyesület működését bírálat alá veszi. Ez igaz, csakhogy a bírálat csak oly határozatoknak és intézkedéseknek szólt, melyek nem fedik az egyesület és a gazda- tátsadalom érdekeit; az ilyen birálat pedig hasznos és szükséges. A határozat szerint ezután két gazdasági szaklap jelenik majd meg Szatmáron, ez természetesen békés egyetértésben nem történhetik. S a gazdasági egyesület fenyegetésnek vette azt a logikai következéskép kilátásba helyezett küzdelmet, mely a régi és uj lap között természetszerűleg kifejlődni fog. Nem gondolta meg, hogy az ország gazdasági egyesületei közül eddig egyedül a szatmármegyei juttatott tagjainak ingyen tartalmas heti szaklapot. A dolog anyagi oldalát tekintve, ugyan anynyit akar fizetni egy még nem létező lapnak, melyről azt sem tudja, hogy megközeliti-e a régi nívóját. A hivatalos laptól való elválást mégis kimondották, sőt elhatározták, hogy a határozatot az összes szatmári lapokban közzéteszik. (?) Tették pedig ezt Tóth Móric indítványára. Pártolással fogadta az egyesület ezután Szatmár- Németi városnak a minisztériumhoz intézett kérvényét, melyben állattenyésztési felügyelőséget kérelmez, ami Szatmár érdekei szempontjából mindenesetre helyes volt. Poszvék Nándor beadványa került erre napirendre, mely beadványában a titkári állásba való visz- szahelyezését kéri, — mely állásról csak feltételesen mondott le. A beadványra a legkülönbözőbb vélemények hangzottak fel. Többen konstatálták, hogy miután az egyesületnek Világossy Gáspár a tényleges titkára, Poszvék titkár nem lehet. Mások fejtegették, hogy üz igazgatóság Poszvék Nándort csak 3 évre választotta titkárnak s működésének további 7 éve alatt nem volt jogosan titkár. Sokan kétségbevonták ezt, hiszen ilyen minőségben vezette'az egyesületet s mint titkár vett részt kiküldetésekben s képviselte az egyesületet. Mások ismét felhozták, hogy azt a választást, melyről feltételezve a régi titkár lemondott, a minisztérium megsemmisítette. Végül két vélemény alakult ki. Az egyik a kérdés tárgyalására bizottságot kivánt kiküldeni, a másik vélemény szerint Poszvék azon ténykedésével, hogy maga is Világossyra adta le szavazatát, a titkári állásra való igényéről lemondott. (?) Ezek után a közgyűlés következett, a mely 5 perc alatt végzett, elfogadván a választmányi üléseknek a kitűzött tárgyakban hozott határozatait s megtoldván még a lapkérdésnél avval, hogy az uj hivatalos lapot január elsejétől hatan, vagy esetleg heten fogják szerkeszteni. —el. A varjú gazdasági jelentősége. Megfogja engedni a tisztelt Szerkesztőség, hogy a múltkor csak úgy általánosságban kifejtett abbeli nézetemet, hogy a varjú gazdaságilag nem káros, az alábbiakban szélesebb gyakorlati szempontból az én és mások megfigyelései alapján kimutatni igyekszem. Teszem ezt most annál is inkább, mert látom, hogy b. 5-ik oldal lapjukban a varjut és annak jelentőségét oly sok oldalról fogták fel, hogy talán most lesz a legidőszerűbb, ha kimutatjuk, hogy bizony nem olyan káros az, amilyennek azok látják, a kik tüzzel-vassal való pusztításukat javasolják s ép azért nem is kell azokat úgy irtani, mint irtják Oroszországban a „fekete sereget.“ Hogy egy kissé hosszadalmasabban foglalkozom majd a dologgal, erre egyrészt az késztet, hogy magát a varjú ügyet is jól ismerem, tudom azt, hogy a Magyar Ornitológiái Központ a földmivelésügyi m. kir. miniszter megbízásából nagyon széleskörű tanulmánytárgyává tette a varjak hasznos, avagy káros voltának eldöntését, amelynek eredményeit — mint a dolog iránt érdeklődőnek — velem is közölték s mert csekélységem is megfigyelés tárgyává tette azt, hogy hasznos, avagy káros-e a varjú s pusztítsam, avagy jó barátomnak tekintsem? Vegyük azonban először is sorba azoknak a derék gazdáknak és a dolog iránt gyakorlati szempontból érdeklődőknek és kutatóknak feljegyzéseit és véleményeit, akiknek adva volt, megfigyelni a varjuknak mezőgazda- sági szempontból hasznos vagy káros voltát. Egyikét, nevezetesen Hermann Ottóét a nagy magyar madártudósét már idéztem e lapok hasábjain, valamint nagyjából elmondtam az én szerény véleményemet is, oda lyukadva ki, hogy bizony inkább hasznos a varjú, mint káros s ezért megérdemli, hogy a magyar gazdaember okkal-móddal védelmébe vegye. De nemcsak én mondom ezt, hanem azok közül, akik a Magyar Ornitológiái központ részéről a varjak utjának, életének megfigyelésére megbizattak. Hauer Béla, ez a természetet szerető kitűnő gyakorlati gazda, aki az ő kishartai tuskulánumában — ahol én is szerencsés voltam megfordulni, —■■ egész varjú anatómiát folytatott, ahol az e célra lőtt varjakat boncolgatva, úgyszólván napról-napra megállapította mennyi egy-egy varjú begyében a szem és mennyi a kártékony pajor, a bogár. Az ő gazdaságában is egész varjutelep ad menedéket a fekete seregnek és nem üldözi onnan őket senki. Ha egy-egy varjut a fent említett vizsgálatért kell hogy lelőjjenek, azt sem szívesen teszik, mert egy olyan lövés után úgy megriadnak a varjak, hogy órákig elkavarognak a levegőben. S azalatt ott az ugaron, a szántón elbújik mind a pajor, a csimasz, amit az eke teste felszínre vetett. De nézzük Hauer Béla ur megfigyeléseit a varjúról az egyes évszakok szerint. Télen a varjak a majorok, a szérüskertek körül tartózkodnak, felszednek minden hulladékot; a törek- kazalból és az állatok ürülékéből a magot, elszállnak a szántóföldekre is s ahol nincs hóval fedve a föld, ott gyommagot, gilisztákat szedegetnek. Zord teleken egészen beszorulnak az istállókig és juhaklokig, vagy a trágyadombot lepik el. A juhok gyomrát átfúró szőrférgeket, a ló végbelében élő rozsférgeket, a sertések gilisztáit mind a varjusereg emészti meg. A birkanyáj között tartózkodva egyikről-másikra ugrálva szedi a kulancsot. A tavasz az, amikor káros lehet a varjú, ha nem védekezünk ellene, — mondja Hauer Béla — de a legnagyobb hasznot is ebben az időszakban hozza. Káros lehet, mert bizony a hónapok óta kiéhezett varjú mohón lepi el a bevetett földet és a kellő gyorsan alá nem takart magot bizony gyorsan felszedegeti. De nem-e vehetjük elejét ennek azzal, ha a borona mindZsákokat, vízmentes ponyvákat, dohányzsineget, kenő-olajat, raktáron tart és legjutányosabb áron szállít a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezete, Szatmár, Rákóci-u. 36.
