Gazdák Lapja, 1908. november (7. évfolyam, 45–48. szám)
1908-11-20 / 47. szám
név 20 GAZDÁK LAPJA 3-ik oldal előbb a gyakorlatban is alkalmazni fogják, akkor : egy nagy csata előtt állunk, de egy olyan csata j előtt, amit a spekuláló és terjeszkedő idegenekkel szemben megfogunk tudni nyerni. Repülő zsidók. A „Gazdák Lapja“ november 6-iki számában egy tárcáin jelent meg „Kár ..cím alatt. Ennek a tárcának, melyet jurnalistáskodásom óta a legrosszabbnak tartok, már egósz kis története van. Hetekkel e tárca megjelenése előtt „Hasznos madaraink“ cim alatt cikket írtam a „Gazdák Lapjába“, amely cikk két folytatólagos közleményben meg is jelent. Folytatni akarván a megkezdett utat, ezen cikkhez egy testvér-cikket irtain, melyhez a szóban forgó tárcát hozzá mellékelve, beküldött» m a „Gazdák Lapja“ szerkesztőségének. Cikkem, mely nagyobbrészt a varjak ellen irányult, a szerkesz'.őség részéről bizonyára le fog közöltetni. Szándékom csupán az volt vele, hogy úgy cikkben, mint tárcarovatban buzdítsam a lap gazdaközönségét a szerintem kártékony varjak ellen. Eddig tart a tényállás ! Erre a tárcára köt választ kaptam. Az egyik a „Gazdák Lapja“ tárcám megjelenését követő számában higgadt, megfontolt, tárgyilagos hangon lett megírva, gazdasági szempontból veszi bonckés alá tárcámat és védelmébe veszi az általam megtámadott varjakat. A cikk Antal Gábor úrtól,- a „Gazdák Lapja“ előnyösen ismert és általam is nagyrabeesült munkatársától ered. Minthogy azonban e cikkel még nem éreztem magamat meggyőzőéinek, megjelenése után azonnal intézkedtem a lap szerkesztőségénél, levélben kérve fel, hogy a „Kár...“ cimü tárcával egyidejűleg beküldött cikkem- met válaszképen leközöljék, miután e cikkben fejtettem ki bővebben a varjak káros voltát. El vagyok ugyan készülve arra, hogy cikkíró ur álláspontját védeni fogja s igy egy kis gazdasági vitává fog a dolog kifejlődni, de ez csak hasznos lehet, mert bővebb vita tárgyává teszi a vagy hasznos, vagy káros, do végeredményben minden esetre kétes értékű „fekete sereget.“ Ha sikerül cikkíró urnák engem avarjak hasznos voltáról meggyőzni, miután gazdasági érdekeinket mindig szívesen tartom szem előtt, magam leszek az első, aki védelmi akciót fejtek ki minden irányban az érdekükben. Van azonban a tárcának sokkal érdekesebb eredménye is. Nevetnem kell arra a gondolatra, valahányszor eszembe jut. Dr. Rosenfeld József ügyvéd ur találva és sértve érezte magát és a vele egy nemzeti- ségüeket a tárcámban a varjak ellen használt „tömérdek rabló“, „legnagyobb ellenségeink“ és más hasonló kifejezésektől és egy rágalmazó kirohanást tett közzé a „Szatmárnémeti“ november. 15-iki számában. A cikk az „Izgatás“ hangzatos címét viseli és olyan csúnya hangon van Írva, hogy — mint tulajdonképen érdemelné szó nélkül hagyni nem lehet. így tehát kénytelen vagyok magamat a rágalmaktól tisztára mosni, mely célból most Rosenfeld doktor úrhoz intézem szavaimat. Télen a varjusereg kaparja ki a meleg hótakaró alól a tőidben csírázó buzamagot s ezt a káros mesterséget folytatja mindaddig, mig cakk sárgává nem érleli a forró nyári nap a hullámzó buzatengert . . . . egész télen, egész tavaszon és a nyár egy nagy részén át mindig, mindig! Hej, pedig sokan vannak ám hozzá s ha minden egyes varjú naponként csak tiz buza- szemtől fosztja meg az embereket s igy tiz leendő buzakaiászt pusztít el, mennyi tömérdek kárt tesz az a megszámlálhatatlan, óriási sokaság oly hosszú időn át ? . . . Es mi azért a világért sem háborgatnék meg őket ebben az áldásos munkájukban, a világért sem ! Miért ? . . ., . . , Évről-évre fogyatkozó vadállományunkban is ők teszik a legnagyobb pusztítást. — Február, március, április, május és junius hónapokban, mikor a nyulak szaporodására való tekintettel még a vadászok is el vannak tiltva a vadászattól, a varjuk veszik ki abból a busás és őket meg nem illető részt. Hatalmas csapatokban jelennek meg a mezőkön, megtámadják az apró kis nyulakat, melyek még talán el nem tudnak futni előlük s hatalmas csőrüknek egyetlen csapásával bezúzzák a gyönge kis koponyát és miután éjjel-nappal állandóan felügyelet alatt tartják a mezőket, rengeteg azoknak a nyulaknak a száma, amit ez a telhetetlen banda pusztít el. De nemcsak a nyulat, másféle, sőt a nyúlnál nagyobb és erősebb vadaknak a kicsinyeivel is eibir, nem is említve szemtelenségét, mely arra is képessé teszi, hogy fényes nappal be merészkedjék a falvakba és városokba, hol az udvarokról a gazda szemeiáttára képes elrabolni a kis csibét, kacsát, vagy már gyöngébb baromfiit! Ez azonban még mindig nem minden, a miért haragunkat kiérdemelték. Még van bennük elég. Mintha csak bosszankodnának azon, hogy a többi madarak nincsenek velük egy nézeten és hogy vannak madarak, a melyek nem esküdtek olyan harcot az emberek ellen, mint ők, hanem még hasznot is hajtanak nekünk, — ezek ellen a madárkák ellen is irtó hadjáratot viselnek. Nem elég, hogy ők ellenségeink, hanem még barátainkat is pusztítják ; nem elég, hogy ők kárunkra vannak, hanem még a nekünk hasznos és kellemes madaraktól is megakarnak bennünket fosztani. Nincs békében tőle sem a vígan fütyülő rigó, sem a bájosan éneklő és kiszámíthatatlan hasznot hajtó fülemüle, kirabolja fészkét hü barátunknak a kedves kis fecskének s a mező örök dalnokának a pacsirtának, betör a legelrejtettebb fészekbe is és sóvár karmai még az odvak mélyébe is behatolnak, honnan hü ér- dészünk, a fakopács fiókáit s a harkályok legkülönbözőbb fajait ragadozza el. Retteg tőle a sok apró hasznos, de gyönge madárka. Szóval igen sok bűne van ennek a fekete seregnek. Csáky Gusztáv. i /• , . t f mely egyszerű, olcsó nagy munkaképességű s csak egy embert igér n "71 íi/nnil fin! mnnn/nwnnn nyel, különösen kisgazdáknak és szöllőtulajdonosoknak rendkívül iu/l liUilf tu U JJuididlU? ^on*,os’ Kovács Mihály szabadalma Érmihályfalván. V J ÍJ / 1 u Megtekinthető s megrendelhető a Szatmármegyei Gazd. Egyesület Fogyaszt, és Értékesítő Szövetkezeténél Szatmáron, vagy annak bármely fióktelepénél 38 korona árban. Szabadalmazott <Ü u j
