Gazdák Lapja, 1908. november (7. évfolyam, 45–48. szám)
1908-11-13 / 46. szám
2-ik oldal GAZDÁK LAPJA nov. 13. azt, hogy az egyesület osztalékot is kapott a szövetkezettől, a mitől pedig elesik, ha a szövetkezet, alapszabályait módosítani fogja. Azután még egy kérdés eldöntetlen, az t. i., hogy az érvénytelen gyűlés határozatából kifolyólag nem-e érvénytelen annak, ki e gyűlés határozatára bazirozva az egyesületben 10 évig viselt hivataláról lemondott ? Mert hiszen ez az igazgatóság ahoz kötötte állását, hogy áll, vagy bukik a szövetkezettel. Mindezek olyan dolgok, a melyek felett a gazdasági egyesület nem térhet csak úgy egyszerűen napirendre. Újra kérdjük tehát most, mint annak idején tettük, hogy mi lesz hát ? Teremtenek-e konsolidált állapotot, avagy továbbra is a széthúzás, az egyenetlenség politikáját folytatják ? Avagy mi adjunk tanácsot, hogy mit tevők legyenek ? Megtesszük azt is. Találjanak utat és módot a mai széthúzó politika egyengetésére, a személyek és azok munkásságának megválasztásában. Teremtsenek egyetértést a gazdasági érdekek megvédését szivén viselő faktorok és egyének között és legyen a gazdasági egyesület célja az, hogy együtt működjön a gazdasági egyesület és annak vezetősége, egyetértőén a szövetkezet vezetőségével. Tessék elhinni, hogy ez az egyedüli megoldása annak, hogy az egyesület régebbi agilitása és eredményes működése terén szerepelni tudjon. Különben elalszik és vele elalusznak a szatmármegyei gazda érdekek is. A mi ügyünk. Nines nehezebb dolog, mint egy szerkesztőnek a lapja ügyes-bajos dolgairól írni. De talán nincs is kedvesebb. Mert szerkesztő és lapja úgy össze van forrva, mint gyermekével az aiiya; szeretettel csüng rajta és félti. Hogy én féltem-e a „Gazdák Lapját?“ hát igen, féltem, nehogy olyanok ejtsék meg, akik eddig gondozói voltak. — Mert azt hiszem, hogy a mi gazdasági egyesületünk minden tagja szeretettel csüngött a lapon. 8 hogy most direkt és indirekt erről az oldalról éri támadás, féltem, nehogy egy mostoha gyermek sorsára jusson.' De nem beszélek tovább képletekben. A mi olvasóközönségünk tisztán látja, mi a törekvésünk, mi a célunk és segít és ösztönöz bennünket, nem kicsiny munkánkban. Ezt a segítést kiérdemelni volt mindenkor fő törekvésünk. Szeretettel összenőve, mi és ez az olvasó- közönség megtudtuk egymást érteni. Az igazságot, a tárgyilagosságot szem előtt tartva megőriztük függetlenségünket is s ezért mondhatjuk azt, hogy nem végeztünk felesleges munkát. A múltkoriban egy cikk jelent meg lapunkban, amely arról szólott, hogy a hazai hazafias zsidóság hasson oda, hogy kétes elemeit a jó útra terelje. Nagy lett erre a fölháborodás s a zsongás-bongás, a cikk Őszidőben I . . . Hej most puszta igazán a puszta 1 A tapsifüles nyúl nem is tudná hol meghúzni magát, ha az őszi ugaron egy kis barázda nem akadna. De hát akad, bár ez sem nyugalomra való. Mikor az urasági tarlón kieresztik az agár falkát, hát akkor nincs már a szegény nyúlnak pihenése. A régi betyár nóta azt mondja, hogy „lehullott a nyárfa levél, hová lesz a szegény legény!“ De hát hová lesz a nyúl ? Terítékre kerül! Bizony a régi magyar világban, mikor még nem osztották fel a sok járást, • az agarászó úri társaság három-négy rakásra valót is vitt haza a nyiresekből. A Dunántúl különösen nevezetes volt a Bakony, Papod, hegyvidéke nyulászatairól. Ide jártak Somogy- ból és Zalából is az urak hajtásra. Haj milyen világ is volt akkor! Az Ányosok, Hunkárok és egyébb veszprémmegyei notabilitások unokái még most is regélhetnek róla. Különösen híres volt a nyúl, őz és szarvas bőségéről az akkori püspöki és káptalani erdő, de a szentgáli nemesek negyvenezer holdas parcelláján sem lehetett áthajtani, hogy nyúl ne került volna a kocsikerék elébe. A szentgáliak azonban nemes emberek voltak. Mátyás király udvari vadászai, ezért ha kellett, ha nem, irtották a nemes vadat. Ki is pusztult egyelőre nyultol a szentgáli erdő. Talán ebbe az erdőbe — a hetvenes évek közepében esett — hogy a szentgáli kuriálisok meghívták vadászatra Késmárky Józsefet az akkori veszprémi királyi törvényszéki elnököt. Kicsi, alacsony sőt púpos ember volt az öreg, hanem kitűnő lövő ! Mind hiába ! Annyira kivolt már akkor a szentgáli pagony irtva a nyultól, hogy két napig nem került semmi a terítékre. Ekkor gondolt a szentgáli biró na- gyot'és merészet. A káptalani erdő zárt terület volt. Oda Minden gazdaságban nélkülözhetetlen eszközök az országszerte első helyen elismert kitűnő szerkezetű és legolcsóbb ü^F“ „Eredeti Kalmár-rosták“ len- és heremagtisztitó-gépek. Elsőrendű hazai anyagból gyártunk ezidőszerint 15-féle nagyságban, különböző szerkezetben a gazda minden követelményeinek legjobban megfelelő általános terménytisztitáshoz berendezett különleges gépeket, szelelő és magválasztó rostákat, kézi vagy hajtóerőre alkalmazva. — Ez évi újdonságainkról szíveskedjék ingyen árjegyzéket kérni. — Minden esetleges kérdezésekre azonnal és díjtalanul válaszolunk. — Raktárt tart és eladásokat eszközöl ,Szatmármegyei, Gazd. Egyesület Fogyasztási és Ért. Szövetkezete Szatmárit, Rákóoi-utca 36. szám. KALMÁR ZS. és TÁRSA különleges terménytisztitó gépgyára Hódmező-Vásárhelyen. Telefon 69. szám. 1905-ben Nagy-Enyeden állami aranyéremmel kitüntetve. Sürgönyeim: Kalmár-rostagyár.
