Gazdák Lapja, 1908. október (7. évfolyam, 40–44. szám)
1908-10-16 / 42. szám
okt. 16. GAZDÁK LAPJA 3-ik oldal A közgyűlésről különben a következő tudósítást hozzuk. Mivel a szept. hó 30-ára összehívott rendes évi közgyűlést határozatképtelenség miatt nem lehetett megtartani, azf. hó 14-ére hivatott ismét egybe, amely az alapszabályok értelmében tekintet nélkül a tagok számára, határozatképes volt, — dacára annak, hogy azon az elnökön és titkáron kívül csak két tag jeient meg. Jelen voltak tehát Szeőke Barna alelnök, V i- 1 á g o s s y Gáspár titkár, J ó k e y Mór és Poszvék Nándor tagok. A gyűlés lefolyása röviden a következő volt. Elsőben hozzájárult a közgyűlés a titkári nyugdijszabály- zat-tervezetéhez s az abban az egyesületre háramló hozzájárulást elfogadta. Az üsződijazások helyéül M á- t é s z a 1 k a és Nagybánya városok jelöltettek, hol a díjazások október végén, illetve november elején tartatnak meg. E tárgynál Poszvék Nándor javaslatára elhatároztatott, hogy lépéseket tesz az egyesület, hogy a dijak ne pénzben, hanem gazdasági gépekben adassanak ki a gazdáknak, amelynek morális jelentőségét tagadni nem lehet. A csikó és üszőgulya legelő helyének kijelölésére bizottságot küldöttek ki, melynek tagjai lettek V i 1 á- gossy Gáspár titkár, Madarassy Dezső, Szarka Andor és Szeőke Sándor; valamint kijelöltetett egy 5 tagból álló bizottság az alapszabályok módosítására is és pedig S z e ö k e Barna alelnök, V i 1 á g o s s y Gáspár titkár, Böszörményi Emii, Pét hő György és Poszvék Nándor ig. vál. tagok. Yégiil Világossy Gáspár titkár előadása alapján állást foglaltak a „V i n e a“ borkereskedelmi részvénytársaságnak a minisztérium által kötendő szerződése éllen s ezzel a Szőlősgazdák Orsz. Egyesülete álláspontjára helyezkedtek. A boritaladó törlésének kérdése. A bor megadóztatásának eredete a múlt század közepére, az abszolutizmus idejére vezethető vissza. Az 1850. év november havában megjelent császári pátens képezi alapját annak a törvényhalmaznak, mely azután 1859-ben (május 12), 1868-ban (XVII. és XXXV. t.-c.), 1875-ben (XXVIII.), 1888-ban (XXXV.) egyre súlyosbította a borforgalmat, mig végre 1892-ben (XV. t.-c.) eljutottunk a mai állapothoz. A boritaladó ügyének végső rendezése összeesik azzal az időponttal, amikor az ország legkevesebb bort ! termelt (1891-ben 1 *5, 1893-ban 1.1 millió hektolitert), ezzel szemben pedig a behozatal legmagasabban állott | és 1898-ban elérte az 1,269.000 hektolitert. A fogyasztásra kerülő bor igen tetemes része, majdnem fele, külföldi provinenciáju volt, a hazai termésnek pedig jó ára volt. Helyes volt-e abban az időben még tetemes adóval is megdrágítani a bort, arra ma már megadhatjuk a feleletet. Elhibázott dolog volt. A bor megszűnt, drágasága és az ennek nyomán folyton felburjánzott nagyarányú, hamisítások folytán, általános fogyasztási cikk lenni. És mig egyrészt hátráltatta a felújítást, másrészt fináncpolitikai szempontból sem vált be, mert a tényleg befolyt összeg az előirányzatot el nem érte. (Praelmi- nálva volt 1898-ban 15'2, 1901-ben 15‘6 millió korona és tényleg befolyt 14'4, illetve 14'5 millió korona !) De mihelyt borterméseink emelkedni kezdtek s 1899-ben már a 2 millió hektolitert ismét elérték, általánosan érezhetővé vált, hogy borászatunk szabad térfoglalását két súlyos bilincs akadályozza : az olasz borvámklauzula és boritaladó. Mindaddig, mig ez a két elhibázott politikai alkotás kiküszöbölve nincs, borgazdaságunk szabad fejlődése el nem képzelhető. — Nyugalomba megy. — Abba, ha ugyan hozzá tudok szokni. Elkészítette a könyvét a tiszttartó, átadta, megdicsérte, amiért becsületesen szolgált; a penzióját is felhozta neki, hogy ebből ennyit, abból annyit kap. Kezet fogott vele és sok szerencsét kívánt neki, Nagy István csak hallgatta a jószívű beszédet s elgondolkodott, hogy mi is az, amit még mondani akar? Amikor a tiszttartó elvégezte a mondókáját, Istennek ajánlotta, kifelé fordult s elballagott. Lassan, gondolkodva lépkedett végig az ámbitu- sen ; egyszerre csak megfordult s visszament az irodába . — A végett a tinók végett fordultam volna be, ha szives lesz meghallgatni a teens ur. Ha már eddig fölneveltem őket, ha megőriztem bajtól, csapástól s ha már el keli tőlök válnom, arra kérném a teens urat, hogy jó kezekre bízná, mert szelíd, kezes jószág az, megérdemli a jó bánásmódot. Megígérte a tiszttartó s nyugodtabb lett erre Könyves Nagy István. Hogy utólszor lássa, kiballagott a rónára a gulyához ; bucsuzkodni ment, meg átadni a jószágot a számadónak. A mint sorra hívogatta őket, hegy ne te Dallos, Bogár, Daru ne, s a mint számlálták, végigsimogatta valamennyit. Azután elbúcsúzott s elment. Beült a maga portájára s heteken át hirt se hallottunk felőle. —Negyedévre, a mikor a konvenciójáért jött el, sokat panaszkodott, hogy igy-ugy, nem neki való az az úri élet, akkor kelni, a mikor tetszik, oda menni, a hol dolog sincs ; csak hogy épen ott legyen, lebzselni egész álló nap ; nem tetszett az neki s mihelyt arra fordíthatta a beszédet, apróra kikérdezte a gulya dolgát, meg hogy kezdve a Dallostól a Csengőig nem fogytak-e meg a tinók s olyan kezesek-e még, mint az ö keze alatt voltak. Nagyon el szeretett róluk beszélgetni. Előbb ritkábban, de később minden vasárnap ellátogatott a dobozi pusztára, kiballagott a gulyához, elnézte a legelésző tinókat, kőrül-körül ólálgatta a gulyát s ott töltött fél napokat. Szentmibálykor pedig ott is maradt végleg. ügy volt, hogy hasztalan marasztotta a felesége, csak visszavágyott ö oda, a hol azt a hnrminckét esztendőt szolgálta. Beállított a tiszttartóhoz s elmondta illedelmesen : — Nem tudok én ott megszokni. Ha a teens ur a kezemre bízná a tinókat, visszajönnék. A mi vagyonkám van, árendába adom, mert nagy uraság az nekem ott lebzselni; nem szoktam én azt meg, kint a pusztán öregedtem a jószág között. Megkínálta a tiszttartó, hogy ha akar, eljöhet pajtagazdának is, de ő csak szabadkozott. — Nem, teens uram, csak visszamegyek én a gulyához, másutt nem tudnék én már megélni. És visszament. üékei Andor. Maíialraíí <§ uj Egyesület Fogyaszt, és Értékesítő Szövetkezeténél »kézi (venyige) szeeskavágó mely egyszerű, oicsó nagy munkaképességű s csak egy embert igényel, különösen kisgazdáknak és szőllőtulajdonosoknak rendkívül fontos, Kovács Mihály szabadalma Ermiháiyfalván. Megtekinthető s megrendelhető a Szatmármegyei Gazd. Szatmáron, vagy annak bármely fióktelepénél 33 korona árban.
