Gazdák Lapja, 1908. május (7. évfolyam, 18–22. szám)
1908-05-15 / 20. szám
május 15. GAZDAK LAPJA 5-ik oldal. tűk, a nézők bámulatukban hamarosan elárulták, hogy ők ezt sohasem teszik, persze ezután azt is be kellett vallaniok, hogy a karikán nem minden rügy, csupán néhány hajt ki. Ebben találtuk meg a csekély termés első okát, mert a szálvessző minden ízületének alapos megropogtatása már csak azért is nagyon fontos, mert ezáltal kényszerítjük a vesszőn lévő rügyek fől- tétlen kihajtását. Ha tehát a kikötött karikák minden rügye kihajt, vagy pedig csak némelyike: úgy kézzelfogható dolog, hogy a termés mennyiségében nagy különbözetek állhatnak elő. Második hibának tartjuk azt, hogy a karikának kikötendő vessző tulvastag, tehát tultengésben szenved, minek következtében a gyors nedvkeringés folytán a rügyek épen nem, vagycsak hézagosán terméke- nyülnek meg, dacára annak, hogy a vesszők csapon nőttek. Oda kell tehát törekedni, hogy a tőke nagy erejét több hajtásba ossza szét és vékonyabb vesszőt neveljen; ezt azáltal érhetni el, hogy a karika helyes ropogtatása által, minden rügyet kihajtásra kényszerítünk, a termőnyeleket az eddigi szokástól eltérő- leg, hosszabbra hagyjuk, vagyis a legfelsőbb fürt fölött legalább 4—5 levelet hagyunk meg, végre a tőkén több hajtást nevelünk. Ha a termőnyeleken az eddig hagyott 2—3 levél helyett 4—5 levelet hagyunk meg, elérjük azt, hogy nemcsak több nedv használódik fel, hanem a meglévő termés fejlettebb, lédusabb és nagyobb cukortartalmú lesz. A csekély termés harmadik oka az, hogy a szál- veszöt eddig mindig rövid csapon nevelik; erre vonatkozólag azt ajánljuk, hogy a tőkéből kinövő uj hajtást első évben 2 szemre messük, a második évben legalább 5 szemre és csak a harmadik évben hagyjunk rajta karikát. Ezzel elérjük egyrészt azt, hogy több hajtást hagyva, a nedveloszlás nagyobb lesz, másrészt a karikának való fát 2 éven keresztül nevelve, sokkal biztosabb és nagyobb termést érünk el. A negyedik ok a hajtásoknak tulkorai bekurti- tása. Ha a tőkén lévő hajtásokat nem kurtítjuk, fölöslegessé válik a hónaljhajtások visszacsipése és igy a vessző nem fog túltengeni, hanem szabályosan fejlődik ki. A hajtások kurtítását akkor végezzük, midőn azok többé már nem növekednek és felerészig meg vannak fásulva. Tekintetbevéve a talaj erőmüvi és vegyi tulajdonságait, ajánlatosnak találjuk a termés fokozása céljából, szőlőkben phosphorsavas műtrágyákat alkalmazni. Hisszük és reméljük, hogy ajánlataink szigorú betartása és a művelési rendszer ez irányban való megváltoztatása által Szatmár- és Szilágymegyék szőlőinek termőképessége néhány év alatt fokozatosan javulásnak indul: nemcsak mennyiségben fog a termés emelkedni, hanem minőségben javulni is fog, melylyel kapcsolatban a szőlősgazdák panasza is megszűnik. fíniií-í’i'. Hasznos tudnivalók. A kosárfüz ültetés ápolása. Mindenek előtt az állománynak teljesen és fajtisztának kell lenni, továbbá gaztól mentesnek kell tartani. Helyes telepítés esetén a tisztogatás nem okoz nehézséget. Legjobb sortávolul 60 cm.-t választani, ezzel a tisztítás keskeny sorekével lóerővel lehetségessé válik. Ez a berendezés kitünően vált be és nem költséges. Rögtön learatás után, tehát tél beállta előtt kezdődhet, és megismételhető tavasszal és folytatható nyár közepéig. Ezzel a csekély megmunkálással a gazt meglehetősen alaposan irtjuk anélkül, hogy a fűz gyökereit megtámadnók. Igen ajánlatos azután a tüzek időnkénti trágyázása, amennyiben a füzes elárasztása nem volna lehetséges. Ily módon hosszabb időre kapunk egyforma állományt és nagyobb termést. A rosszabb talajt minden 3-ik, a termékenyebbet minden 6-ik évben trágyázzuk. Első sorban istállótrágyát használjunk, azonban a perugu- anóval való trágyázás is jövedelmezőnek bizonyult. Nincs fanövény, amely oly hálás volna, mint a fűz, amely a fejlődéshez szükséges ápolást százszorosán hálálja meg. Rovarpusztitó hasznos madarak érdekében. E hónapban elérkezett a legfőbb ideje annak, hogy a hasznos éneklő, rovarpusztitó madarak számára fészkelő odvakat s egyéb alkalmatosságokat készítsünk és helyezzünk el, s a télviz idején táplálásra berendezett készségeket megnézzük s tisztába hozzuk. A téli táplálékkal való ellátás ez idő szerint szükséges már nem lévén, a fészkelő készülékekre kell a fősulyt helyezni, mesterséges fészkelő- és költőodvak beszerzésével és alkalmazásával. Meg se mérhető a haszon, amit az éneklő madarak rovarpusztitás formájában a gazdának hoznak, megérdemli a nem nagy áldozatot, amit ily fészkelők beszerzésével és elhelyezésével hozunk. Galambcsalogató. Alig van olyan gazdasági porta, ahol egyéb szárnyas mellett galambokat is ne tartanának. Ismeretes és kellemetlen ily helyeken az az eset, hogy a galambok valamely ok miatt a dúctól elidegenednek. Az ilyeneket visszacsalogatandó s illetőleg hűtlenné válásukat megakadályozandó, a legcélszerűbb persze az, hzgy az állatok jól érezzék magukat tartózkodási helyükön; szükséges tehát az okszerű szelíd kezelés, jó táplálás, megadása lehetőleg mindannak, amit a galamb kedvel, ami diszléséhez szükséges. Ebben azonban akarva, nem akarva hiba eshe- tik, nem érdektelen tehát tudni, hogy tapasztalt galambászok mit csinálnak, ha galambjaik mégis nem szívesen keresik fel dúcukat, vagy azt ott hagyják. Igen gyakori lévén, hogy a galambokat a dúcban elszaporodott élősködők gyötrése riasztja el, első feladat az élősködők kipusztitása rovarporral, vagy más ilyféle szerrel. Próbát lehet aztán tenni galambászok által ajánlatos kövétkező szerrel és eljárással. Egy fadobozba téve elhelyezünk a dúcba következő keveréket: nedves agyag, tojáshéjporral, téglaporral, sóval, köménynyel, édes köménnyel és ánissal jól összedagasztva s tűz fölött gyengén kiszikkasztva. Ebből szívesen csipkednek a galambok, mert kedvelik s mivel máshol nem jutnak hozzá, felkeresik s ragaszkodnak a dúchoz, melyben e kedvenc csemegéjükhöz juthatnak. Nem sokból áll, meg kell próbálni. Irodalom. A műtrágyát értékesítő szövetkezet „Műtrágya iparunk helyzete és jelentősége“ címmel egy kis füzetet bocsátót közre, melyben kiváló szaktudással és a viszonyok nagy ismeretével tesz összehasonlítást a hazai és külföldi mütrágyaipar helyzete között. A füzetből különösen tájékozást nyerünk arról, hogy hazai műtrágya iparunknak minő nehézségekkel kellett megküzdenie a külföldi iparversenyével. Ezen nehézségek dacára a versenyt nemcsak kibírta, — de az által, hogy a külföldi ipart nem a gazdákat sújtó ár-
