Gazdák Lapja, 1908. március (7. évfolyam, 10–13. szám)

1908-03-06 / 10. szám

március 6. GAZDÁK LAPJA 3-ik oldai. Méhészet, Rovatvezető: Csiszár! Nagy Samu. (Folytatás). Kinyitott kaptáraink egyikénél talán piszkos, ürülékes kereteket, találunk, ez a vérhas, mely a rósz táplálék, vagy a tisztulási kirepülésre alkalmat nem nyújtó hosszú tél következménye. Ha vannak mézes és üres lépeink, ezekkel felszerelt és a régi helyén fölállított tiszta kaptárba lakóijuk át e törzset, mert a tisztaság méheknél létföltétel. Ez esetben ez biztos gyógyszerük is. Ha kevés mézük van, adjunk nekik a tartalék- lépekből. Egyébként pedig távolítsuk el a most már amúgy is fölös üres kereteket és szűkítsük a költő­tért. Kis gyermeknek, ifjuméheknek is a meleg kell most már. Méhek vásárlására, szállítására március a leg­jobb hónap. Bevásárlásnál kezdő méhész legjobban cselek­szik, ha szak, vagy legalább is gyakorlott méhészt hiv segítségül. Kezdő méhész rendesen kasos törzset vásároljon. Kevesebb igy a befektetendő tőke, mert — sajnos — parasztméhészeink még csak értékelni sem képesek méhcsaládjaikat. A kaptár rendszerre áttérés is könnyű, mert a rajokat mindjárt kaptárba lakolhatják. Csakhogy a kasban tenyésző jó törzs megválasztása nagyon nehéz, ennek elbírálásához a kezdő csakugyan nem ért. Ennél az eladó jóhiszemű­ségére van utalva, ezért kérjen föl egy szakembert a vásárhoz, nagyon kifizeti magát, mert csak anyátlan legyen a törzs, melynek következtében kezdő kezében biztos pusztulásé a család: elégséges ahhoz, hogy sikertelennek bizonyult inéheszkedési kísérlete nem­csak ő benne dönti meg a méhészkedési kedvet, de az ennek nyomán keletkezett felindulásában erről má­sokat is lebeszél. Olcsó húsnak híg a leve. Ha már méhészkedni akarunk, ejtsük meg vásárlásunkat ok­szerű méhésznél, kinél valamivel bár többet fizetünk, de nem vagyunk még esetleg veszteségnek sem ki­téve, mert ő felelősséget is vállal azért, hogy eladott törzse jó anyával és elég mézzel rendelkezik. Ha a bavásárlási hely a felállítandó méhestől 4—5 kim távolságban fekszik, legjobb az elszállítást a tisztuló kiröpülés után megejteni. Ha azonban a vásárlás rövid tértávolságban, vagy épen lakóhelyün­kön történik, az uj elhelyezést még az első kiröpülés előtt cselekedjük meg. Mert ne feledjük el jól megje­gyezni, hogy méheink a téli nyugvás alatt elfeledik régi lakóhelyüket, tehát ezután bárhová szállíthatók; ellenben ha már kiröpültek, tehát újból tájolhattak, rövid távolságra hiába szállítjuk, mert uj helyükről visszaszállnak első kirepülési helyükre, a hol vagy bekoldulják magukat idegen törzsekhez, vagy elha­gyatva elpusztulnak. Kisérjük figyelemmel meg azt is, hogy méheink az első kirepülési milyen időben ejtették meg? Mert megtörténhetett ez olyan hideg, szeles időben is, ami­kor nem hordhattak, csupán tájoltak. A hordás mű­velete nagyobb tér berepülését jelenti: az ilyen mé­hesből vásárolt törzsek tehát e röppályát túlhaladó területen felállított méhesben helyezhetők el — visz- szatérésük veszedelme nélkül. De a csupán tájoló méhek legtöbbször alig röppennek túl a méhest övező telek határán: ezek még egy kilométernyi távol­ságban is elhelyezhetők illetve fölállithatók. Ha kevés a megvásárolt kasos méhtörzsek száma, legtanácsosabb ezeket szabad kézben elszállítani. Az ilyen kasokat este csúcsra állítjuk, száját egy kendő­vel bekötjük s vihetjük bátran akként, hogy a lépek menetelésük irányával egy vonalban feküdjenek. Meg­érkezvén, óvatosan szájával lefele fordítva s levegő­nyerés céljából egyik oldalát pecekkel feltámasztva, állítsuk igy végleges helyére. Egy óra múlva lecsen- desül a nép, óvatosan leoldhatjuk és eltávolíthatjuk a köteléket, a pecket. Körülményesebb ezeknek szekeren való szállítása. Alól a szekér derekán szalmarétegre és szintén csúcsra állítjuk a száján kendővel bekötött kasokat, vigyázva arra, hogy a lépek a kocsi tengely irányában feküd­jenek. Kaptáros méheket szekeren — a lépek hasonló irányú fekvését szem elől nem tévesztve — ugyanígy szállítunk. Akár kasos, akár kaptáros méheknek vona­ton való szállításánál lépek a mozdony irányában feküdjenek. Analfaíbéták Magyarországon. A legutolsó népszámlálás statisztikai adatai szo­morú képet tárnak elénk hazánk kulturális viszonyai­ról. Magyarország 16.7 milliónyi lakosságának még mindig 49 százalék, tehát majdnem fele nem tud Írni és olvasni. Igaz, hogy e kedvezőtlenül nagy száza­lékban tekintélyes helyet foglalnak el a nemzetiségek, a tótok és oláhok, úgy hogy tiszta magyar vidékeken kedvezőbben alakult az arányszám, de ez a körül­mény nem von le semmit abból a szomorú tényből, hogy Magyarország irni-olvasni tudás tekintetében az utolsó helyek egyikét foglalja el az európai államok sorában s mögöttünk e téren csupán Spanyolország, Portugália, Oroszország és a Balkán-államok követ­keznek. Némi vigasztalást csupán az nyújt, hogy a ko­rábbi évtizedekben állapodtunk ennél is jóval rosz- szabb volt. így 1890-ben még a népesség 551/2 szá­zaléka volt analfalbéta. A íiz évi fejlődés tehát 1.58 milliónyi népességszaporodásnál betütudók dolgában 6 és fél százalékkal, azaz 1 millió lélekkel, az anal­fabéták csökkenése dolgában négyszázezer lélekkel javítja a mérleget. Az 1890—1900. évek során legkedvezőbb volt a helyzet túl a Dunán s a Duna-Tisza közben, legked­vezőtlenebb Erdélyben s a Tisza-Maros szögben, végre mérsékelten kedvező a Duna és Tisza jobbpart, meg a Tisza balpart vidékén. Minden vidéken van azonban érzék a kulturális elmaradottság bajai iránt és megvan a vágyódás, törekvés azok megszünteté­sére. A nagy kulturdeficittel küzködő tájak aránylag a legnagyobb erőfeszítéssel dolgoznak, hogy az egyre növekedő mizériákat enyhítsék. Az utolsó tiz év ered­Síabadaimuolt UJ * mzí (Venyige) szecskádé aisgtekinthető s megszerezhető a Kutsára, fiizd. Egyesület mely egyszerű, olcsó nagy munkaképésségü s csak egy embert igényel, különösen kisgaz­dáknak és szőllőtulajdonosoknak rendkívül 9 fontos, Kortes Mihály szakálla» Íraihíljfilm Fogyaszt, é* Értékesítő Szifetezeténél Ssataároa, ragy annak kiadj fióktelepénél ii korona irka n

Next

/
Thumbnails
Contents