Gazdák Lapja, 1908. február (7. évfolyam, 6–9. szám)
1908-02-28 / 9. szám
február 28. 3-ik oldal. GAZDÁK LAPJA zetből beszedett fél, illetve egy százalékos dij ellenében. A községi szövetkezet azonban ezenfelül semmit se tartozik a központi társaságnak fizetni. A községi szövetkezetek részére összeállított biztosítási feltételekben részletes intézkedés foglaltatik arra nézve, hogy elgyöngült vagy beteg állatok biztosítása által a szövetkezet meg ne kárositassék, az állatok kellő egészségügyi ellenőrzés alatt álljanak és az elhullott állatok értékesíttethessenek. Mindezek az intézkedések a szövetkezet összes tagjainak javára szolgálnak, mert minél kevesebb a kifizetett károk ösz- szege, annál kisebb az évi dij. Az 1 és fél. illetve 2 százalékos dij minden évben befizetendő, ez a minimális összeg, de igazán oly csekély is, hogy minden gazda megterhelés nélkül fizetheti. Látható tehát, mily könnyen, mily kevés anyagi erővel és mily egyszerű módon vihető keresztül az állatbiztosítás. Figyelembe véve, hogy a tapasztalás szerint a községi szövetkezeteknél a közvetlenebb és kölcsönös ellenőrzés folytán a károsodás aránya rendesen csak 1—2 százalék, a kezelési költségek igen csekélyek és az állati hullák értékesítéséből a teljes értéknek 20—30 százaléka megtérül: valószínű, hogy a maximális 5 és 10 százalék befizetésére ritkán kerül sor. Állattenyésztésünk fejlesztése elsőrendű gazdasági érdek, annak előmozdítására mindent el kell követnünk. Az állam óriási összegeket áldoz e célra. Azonban magunknak is tennünk kell. Csak az eredményez egészséges és tartós gyümölcsöket, amit magunk, önerőnkből teremtünk. Alakítsunk községenkint állattenyésztő szövetkezeteket,_ amelyek az állatbiztosítást is magukba foglalják. És rövid idő alatt meg fogjuk látni, milyen haladás áll be állattenyésztésünkben és gazdaságunkban. Hogy az eredményeket mielőbb és minél teljesebben elérjük, legcélszerűbbnek vélem az állatbiztosítás kötelező tételét. Nem vagyok barátja a tulságba menő állami kényszergetésnek és dajkálásnak. De a jelen ügy annyira fontos, az egyéni szabadságon oly kevéssé esik sérelem s a kötelező díjfizetés ellenében akorra ellenszolgáltatás jár, hogy jó lélekkel senki se vethet gáncsot az eszme megvalósítása elé. Addig is amig állami gondoskodás történnék a kötelező állatbiztosítás törvénybe iktatása terén, vegyék kezükbe e kérdést a megyei gazdasági egyesületek, a törvényhatóságok. Sőt erre sincs mire várni : szervezzenek állattenyésztő és biztosítási szövetkezeteket a községek; mondják ki közgyűlési határozatban, hogy minden állattartó gazda köteles a szövetkezetbe belépni és állatait biztosítani. A sok mindenféle dij között legyen végre olyan is, amiből közvetlen haszon háramlik a gazdára. Méhészet. Rovatvezető: Csiszéri Nagy Samu. (Folytatás) Mielőtt pedig az egyes időszaknak megfelelő méhészkedési sorrendszerü irányítást folytatnám, a jobb és ennélfogva hasznosithatóbb szaktudás érdekében egy kis megjegyezni valóm volna „Lapunk febr. 14-iki „Hasznos tudnivalóik első pontjában közölt viaszolvasztási módra. Helyes és jól van ez úgy, a hogy leíratott; ámde csak ott, a hol kevés a kiolvasztásra való lép. Hogy a kiolvasztás ezen módjával sok viaszt veszítünk el, rég bebizonyított tény, tehát csak ott nem lehet veszteség, a hol ily kis készlet van. De ha már épen ez oknál fogva az olvasztás ezen módját használjuk, ne alkalmazzunk li- kacsos követ, vagy épen épület téglát, mert ez abból a drága viaszból nagyon sokat szív föl; hanem sima quarcz, gránit vagy márványkövet. Azután pedig 'vigyázzunk arra, hogy a kiolvasztásra szolgáló vas fazék emailirozott, s ha még ilyen is, feipattogzotí ne legyen, mert ha a folyékony viaszanyag a vassal érintkezik, megbámul. A barna lépet már azután nemcsak az okszerű méhész, de az oktalan méh sem szereti. Azok ugyanis inkább a világos szinü lépet építik ki s petézi be előbb az anya. És mert az egészséges méhgazdálkodás fölösleges viaszát, saját méhesében fölhasználandó miilépkészitésre fordítja — eladásra fölösleges viaszanyaga épen ebből kifolyólag normális körülmények között soh’ sincs: tartottam szükségesnek az itt elmondottakat. Lapunk f. évi 5-ik száma hozta cikkem fináléja Ígérte, a viaszkiolvasztás mikéntjének leírását. Tekintettel azonban arra, hogy ennek munkája inkább a téli időszakra esik, és mert a mindinkább közeledő tavasz a méhészekre több tudnivalót, több munkát, ergo — reám több és sürgősebb közlési kötelezettséget ró: elhalasztóm a thémát akkorra, mikor idény- szerübb lesz. Bár örömmel kijelentem azt is, hogy megnyilvánuló óhajra nemcsak méhésztársaimnak, de gazdasági egyletünk bármelyik tagjának is készséggel állok szives rendelkezésére. De lássuk, jön Március, mi a tennivalónk? Ma holnap Március és még mindig nem mutat hőmérőnk legaláhb 15° Réaumurt, hogy méheink kitisztulhatnának. De e miatt ne aggódjunk. Ha a család fészke jó melegtartó kaptár s eleségük jó méz, elbírják a 4 sőt 5 hónapos bennülést is — minden hátrány nélkül. Egyik-másik méhésztársam előtt nagyon különösnek tűnhetik föl, hogy a méhek csak a jó méz mellett bírják el a hosszú telelést: tehát rósz méz is van. Igen van a telelés szempontjából. Nyáron ez a méz is jó. Erről azonban tovább nem elmélked- hetem — most. Majd a jövő télen. Elvégre azon a törzsön, mely az elmúlt nyugvó évadot e baj mellett szenvedte át, most csak annyiban segíthetünk és ez a legegészségesebb családnak sem árt, ha közel a méheshez — lehetőleg árnyasba — itatót állítunk föl. De a rósz méz mellett kitelelt méheknél ez itató felállítása mindjárt a kaptár mézürében történjék meg. Kétszeresen-háromszoroson tülle-el bekötött vizes üveget (e célra befőttes üveg is jó) állítsunk le e mézürben megfordítva olyan, a fedő deszkán mesterségesen tágított nyílásra, hogy a méhek hozzájuthassanak. A rósz méz okozta egyik hiányon — a vízhiányon — igy segíthetünk. Szatmármegyei méhészeknél ez itató felállításának föltétien szüksége különösen pararancsoló olyan méhésztársainknál, kik a Szamos partján méhészked- nek. Kora tavasszal ugyanis méheink a legelső meleg napot tisztulásra, a következőket már az előbb, de a tisztulás után még nagyobb méreteket öltő fiasitás élelmi szükségletei beszerzésére használják föl. E w (Venyige) szecskázó, Szabadalmazott «fuj » siegttkinMS a nf|S!trpzkcté i Siatmáfin. Búd. Egyesület Fagyaszt. mely egyszerű, olcsó nagy munkaképésségü scsak egy embert igényel, különösen kisgazdáknak és szőllőtulajdonosoknak rendkívül fontos, Kovács Mihály szabadalma Ermilályfalvaa és Értékesítő Szöveteiénél Szatmároa, vagy annak bmely fióktelepénél 36 korona árban
