Gazdák Lapja, 1908. február (7. évfolyam, 6–9. szám)

1908-02-21 / 8. szám

február 21. GAZDÁK LAPJA 7-ik oldal sitásával. A biztosítások eddig kizárólag az épületekre és terményekre terjedtek ki. Nem történt azonban fi­gyelembe vehető gondoskodás az állatok^ elpusztulá­sával előálló súlyos károk elhárítására. Pedig ha tekintjük, hogy e vármegye lakosságá­nak is mily rendkívül fontos gazdasági tényezője az állattenyésztés, be kell látnunk, hogy állattenyészté­sünk és az ahoz fűződő fontos gazdasági érdekek folytán az állatbiztosítás a legnagyobb jelentőséggel biró kérdések közé tartozik. Magyországon a ragadós betegségben elpusztult szarvasmarhák száma az 1900. évtől 1904-ig 3100-ról 5600-ra emelkedett. 1906-ban 4300 ragadós beteg­ségben elpusztult állatot mutat ki a statisztika. A va­lóságban azonban sokkal többre kell tennünk a szá­mot. Az összehasonlításból kitűnik, hogy az állatha­landóságban jelentős csökkenés nem tapasztalható, bár az állam a megelőző és ellenőrző intézkedésekben egyre nagyobb tevékenységet fejt ki. A ragadós be­tegségben elhullott sertések évi átlaga 1896.—1900. évekban 339 ezer volt, 1901.—1905-ben átlag 177 ezer, 1906-ban már 238 ezer. Tehát itt se találunk javulást. A ragályos és egyéb betegségekben elhullott szarvasmarhák értéke évenként jóval meghaladja a 10 millió koronát, hasonló összegre tehető az elhullott sertések értéke is. Látható tehát, hogy évenként tetemes kár éri gazdaközönségünket állataiknak részint betegség, ré­szint baleset miatt való elpusztulása által. Minden amellett szól tehát, hogy a biztosítást állataikra is kiterjesszék. Azok a szempontok, amelyek a biztosítottak érdekeinek minél teljesebb érvényesülése módjául a kölcsönös biztosítást jelölik meg, még inkább előtérbe nyomulnak az állatbiztosításnál. Az állatbiztosítás ügye legközelebbről a falusi gazdaközönséget érdekli; a biztosítás sikere attól függ, hogy minél több gazda vegyen részt benne, minél kisebb legyen a hozzájá­rulási dij és minél kevesebb az üzleti — kezelési költség. És mivel a legtöbb visszaélés a biztositó ro­vására az állatbiztosításnál fordulhat elő, szükséges, hogy az ellenőrzés a biztosítottakkal szemben minél közvetlenebb és intenzivebb legyen. Mindezek a szem­pontok az üzleti előnyök tekintetében legcélszerűbb kölcsönös állatbiztosítást szövetkezeti alapon teszik ajánlatossá. És ugyané szempontokból következik az is, hogy a kölcsönösség elvei szerint alakult szövet­kezet hivatását úgy teljesítheti legtökéletesebben, ha üzleti köre csak egy, vagy legfölebb közvetlen szom­szédságban levő két község területére terjed ki. Az ily módon való állatbiztosítás külföldön álta­lában elterjedt és mindenfelé a legnagyobb megelége­désre vált be. Német-, Francia-, Angol-, Svédország­ban, Svájcban, Ausztriában sok ezerre megy a községi állatbiztosító szövetkezetek száma. S a tapasztalat széltében azt mutatja, hogy az állatbiztosítás a díj­összeg túlságos magasra emelése nélkül csakis igy, szövetkezeti alapon valósítható meg sikeresen. A biztosítás szervezését és keresztülvitelét rend­kívül megkönnyíti a Budapesten alakult „Magyar Köl­csönös Állatbiztosító Társaság mint Szövetkezet*, amely a községi biztositó szövetkezettel szemben a kockázatot bizonyos százalékon felül, mint viszontbizto­sító elvállalja s igy lehetővé teszi, hogy a községi szövetkezet a kifizetések legmagasabb összegénél se legyen kénytelen ráfizetni vagy tagjait megterhelni. (Folytatjuk.) A cwliagfiirt mint zöldtrágya, Hazánkban még mindig nem méltányolják eléggé a zöldtrágyák jelentőségét, holott külföldön, már Ausz­triában is a zöldtrágyák alkalmazása napról-napra terje­dőben van és pedig nemcsak a homok talajokon, ha­nem a kötött talajokon is, melyekre kétségen kívül lazitólag hat éppen oly mérvben, mint a hogy a ho­mok talajokat kötöttebbekké teszi. A zöldtrágyának igazi jelentősége azonban kétségen kivül a homok ta­lajokon van, s bár Magyarországon van ilyen bővé­ben, mégis zöldtrágyát alkalmazni csak ritka helyt látunk. Pedig a zöldtrágya épen olyan módon képes a homok talajokat javítani mint az istállótrágya s mert homok vidékeken rendesen nincs is elegendő állomány, de meg a homok sokkalta több trágyát is kíván, mint a kötöttebb talaj, azért sokkalta kiterjed­tebben kellene használnunk a zöldtrágyákat, mint a mennyire használjuk ezidő szerint. A zöldtrágyául használatos növények között a csillagfürt a homoktalaj növénye és pedig a lapos magú fehér csillagfürt, a mely egyptomi csillagfürt név alatt is ismeretes, mert ez a legkevésbbé kényes s ez adja hazai tapasztalataink szerint a legjobb ered­ményeket. Igazi jó eredményt azonban csak akkor le­het vele elérni, ha április hó folyamán vettetik el. Tarló vetése, az esetleges nyári szárazság miatt bi­zonytalan, sikere tehát teljesen az időjárástól függ, miért is tarlóba való vetését nem nagyon lehet ajánlani. Zöldtrágyául 11—12 cm. sor távolságra kell vetni, katasztrális holdanként 100—110 kg-ot; a magot na­gyon csekélyen kell alá szántani, mert nagy magja dacára a mély vetést nem tűri. Igen nagy tömeg termést ad, melyet leszántani a virágzás elmúltával kell, a midőn tömege többé már nem szaporodik. Lényeges biztosítékát képezi a sikernek, megfe­lelő műtrágyák együttes alkalmazása. Ezeket a vető­szántás előtt kell kiszórni és pedig homoktalajokon 150 kg. szuperfoszfátot és 80 kg. 40 százalékos káli- trágyát, együttesen alkalmazván azokat. Homoktalajoknak termőképességét ezen gondos trágyázási módnak megfelelő időközökbeni alkalmazá­sával meg lehet kétszerezni. M: Hírek. — Elhalálozás. Egy előkelő polgár, Gillyén Jó­zsef a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület, a Szat­mári Takarékpénztári Egyesület, a Szatmári Gőzma­lom Társulat igazgatósági tagja, az Osztrák-Magyar Bank váltóbirálója, folyó hó 16-an 72 éves korában hirtelen elhunyt. Temetése folyó hó 19-én d. u. 3 óra­kor általános részvét mellett ment végbe. — Gazdasági előadások kritikája. A február 8-án és 9-én rendezett gazdasági előadásainkról a „Sza­mos“ f. hó 16-iki száma a szokottnál erősebb kritikát gyakorol. A kritikát szívesen vesszük, igyekezünk tanulni is belőle. Azonban viszont nem hagyhatjuk szó nélkül az olyan kijelentéseket, melyekkel egyet nem érthetünk. A szóban forgó birálatban sok tévedés van; ez azonban a felületes bírálatoknál nem szokatlan. A tévedések kijavítása elvégre is a mi kötelességünk. Nem ismeri vármegyénket az, aki az előadások előtti reklámozással arányban állónak nem tartja az ott meg­jelent gazdákat. Mert külömbség van abban, hogy 1 órai programmra várunk közönséget, és két egész

Next

/
Thumbnails
Contents