Gazdák Lapja, 1908. február (7. évfolyam, 6–9. szám)

1908-02-14 / 7. szám

8-ik oldal GAZDÁK LAPJA február 14. vaszin, gyöngyszürke színekhez a festéket 25—30 fokra hevitik, a sötét szilieknél 809-tól a forrpontig. Azután lemossák, leszáritják, gőzön áteresztik, majd adjusz- tálják a tollakat, mig végre abba a formába kerülnek, amelyben már a piacra lehet hozni. Azt lehet mondani, hogy egészen kiforgatják eredeti mivoltukból s ha a fekete szár nem volna, senki sem ismerne rájuk. A tolldisznek ma már a nagy divatüzletekben egész külön osztálya van, ahol a fentiek szerint preparált tollak a legbizarrabb és legváltozatosabb formában és emellett jó áron eladásra kerülnek. Az élelmesség természete­sen megfelelő szerepet játszik itt s például a libától származó tolldiszt hattyúnak nevezik, a gólya tollának marabout a neve stb. A háziliba, tollai révén is igen hasznos állat. Nagy szárnyaiból kitűnő irótollat készí­tenek, minden évben bőséges ágytollat szolgáltat, a bőre pedig, amelyet „hattyuprém“ néven árusítanak, ízléses és elegáns divatcikk. E „hattyuprém“ előállítása : következőképpen történik: legelőször is a tollakat gondosan eltávolítják, a megmaradó pihék nagyon kurták és nagyon fehérek. Azután pedig a bőrt a liba hátán fölhasitják és lenyúzzák. Hogy azonban ez a prém felhasználás alá kerülhessen, előbb még külön­leges kikészítésen kell átmennie. A libáénál sokkal kevésbbé finom a kacsa tolla, amelyet ezért inkább csak vánkosokban használnak föl. Egy francia gyáros a libatoll vékony szárából kefét készít s azt mondják, hogy ez a szár a vaddisznó sortéit előnyösen pótolja. A páva, a gyöngytyuk, a galamb tollai minden átfestés nélkül, a maguk természetes mivoltában is hatásos színeikkel a divatban kitünően fölhasználhatok. Az ágytollat, vagyis a vánkosokba való pihét eleven álla­potban kell a szárnyastól elszedni. Franciaországban vannak vidékek, ahol a libákat és kacsákat minden második hónapban igy megkopasztják s csak tél kö­zeledtével hagynak rajtuk valamit, hogy meg ne fagy­janak. Az igy nyert pihét forró kemencébe helyezik, a hol a molyoktól és kellemetlen szagától megszabadul. Parazitáitól a tollat legegyszerűbben úgy szabadítjuk meg, ha kénvirágot égetünk el annak a helyiségnek egyik sarkában, a hol a tollat tartjuk. A tollat külön­ben fölhasználásáig zsákban, vagy jól elzárt ládában, jó száraz helyen és ne nagyon összenyomva őrizzük. Ha hosszabb ideig kell igy eltartanunk, jól tesszük, ha időnként kivisszük a napra, fölforgatjuk és megpas- koljuk. Ha igy járunk el, biztosak lehetünk abban, hogy kitűnő ágyunk lesz, Céiszerii-e a vetőmag csávázása az árpa s zabü&zög ellen v. nem ? Számottevők a kártételek, melyek évenként az árpán, zabon, de főleg a búzán külömböző üszög­gombák által idéztetnek elő, a miért a vetőmag csává­zása ma már minden rendezett gazdaságban az elma­radhatatlan teendők között szerepel. Tudvalevő tény azonban, bogy amig a búza üsszögbetegsége a csá- vázás folytán részben vagy egészen is elhárítható, addig az árpa s zab a csávázás dacára is sokat szén- j ved az üszögtől, bár a kártételek itt kisebbek. Felme- i rül most már a kérdés, vájjon célszerü-e az árpa s zab csávázása s ha igen, hogyan történik az eljárás, hogy a munka s a költség az eredménynyel arányos legyen ? Hogy az eljárás szükséges, nem szenved kétsé- ! get. Amúgy is silány terméseredményeknél a gazdának nincs mit vesztenie, pedig, hogy egy-egy kisebb táb­lán is ezer meg ezer üszögös kalász vagy búza akad, arról minden gazda könnyen meggyőződhetik. Tekin­tettel most arra, hogy a csávázás a búza üszögbeteg­ségénél nagy sikerrel kerül alkalmazásra, az eljárás itt is indokolt, bár ez a gomba más alak- s élettani viszo­nyainál fogva csak részleges sikert is nyújt. Az árpa- s zabüszög részleges távoltartására a vetőmagnak rézgálicoldatban, formaldehydben vagy forró vízben történő csávázása szolgál. Az első eljárás abban áll, hogy a magot 7,— 1 százalékos rézgálicoldatban olyformán mossuk meg, hogy azt, kisebb mennyiségekre osztva, zsákvászonnal kibélelt kosarakban az oldatba mártjuk, ott más mun­kással felkavartatjuk, 2—3 percig megmosatjuk, a fel­színen úszó magvakat leszedetjük, majd a kosarat kiemeljük s a magot kiterítve néhány órán át az szá­rítjuk. Jó, ha a zsákot is néhány órán át az oldatban vagy a vízben fertőtlenítjük. A formaldehydben való csávázás úgy történik, hogy a magot a fentebb leirt eljárás szerint 72 órán 40 százalékos formaldehydnek 100 liter vízzel történt keverékében mossuk meg, majd kiterítjük s szárítjuk. A forró vízzel való kezelés abban áll, hogy a magot á leirt eljárás szerint 10—12 percig 54—56 C. fokos vízbe mártjuk, majd hideg vízzel lehűtjük s szántjuk. Az eljárás az előbbieknél, melyek közül a rézgálicoldatban történő csávázás elterjedtebb, körül­ményesebb. Tekintettel arra, hogy a vetőmag csávázása által tényleg csökkenthetjük a bajt, az eljárás, bár a búzá­nál több sikert nyújt, részleges hatásánál fogva itt is indokolt, amiért a rendes gazdasági munkálatok közé már olcsóságánál fogva is beillesztendő volna. ti. v. Hasznos tudnivaló. — A legegyszerűbb módja a viaszkolvasz- tásnak. Kevés fáradsággal és gyorsan úgy lehet vi­aszkot olvasztani, ha a lépet bele tesszük ritkább szövetű zsákba, erősen bekötjük és vízzel megtöltött pléh-, vagy vasfazékban tesszük a tűzre. A zsákot egy nehezebb kővel leszorítjuk és amint a fazék szí­nén a viaszk mutatkozik, habszedő kanállal lemerjük és ugyancsak a tűzhelyen álló meleg vízzel megtöltött fazékba csurgatjuk, ahol, ha a víz meghűlt, a viaszk a fazék felületén megáll és kivehető. A forralás köz­ben, hogy az olvasztás hamarább menjen, a követ a zsákra olykor-olykor nyomkodni kell. — A fejés tízparancsolata. 1. Fejéskor a te­hén körül teljes csend és nyugalom legyen. 2. Fejés előtt kezeinket és a tehén tőgyét mossuk meg. 3. Gyorsan fejjünk. 4. A tőgyet mindig egészen fejjük ki. 5. Mindig ugyanazon órában fejjünk, 6. Keresztben fejjünk. Szelíden fejjünk. 8. Fejésnél mind az öt uj­júnkat használjuk. 9. Napjában háromszor, a friss bor- jas teheneket pedig négyszer fejjük. 10. A fejést ne szakítsuk félbe, mindig egyfolytában végezzük el. — Olcsó folttisztitó szer. Gyakran sokat adunk ki mindenféle anyagokért, hogy ruháinkból a foltot kivegyük, a melyeknek legnagyobb része nem hasz­nál, sőt inkább árt, mert a ruha színét kiveszi, pedig a legjobb folttisztitó szert magunk is, odahaza igen olcsón előállíthatjuk. Ugyanis száraz fehér babot, me­lyet megsózni nem szabad, nyolcszor annyi vizben

Next

/
Thumbnails
Contents