Gazdák Lapja, 1908. február (7. évfolyam, 6–9. szám)
1908-02-07 / 6. szám
2-ik oldal GAZDÁK LAPJA február 7. körök, hogy a gazdákat a produktivebb gazdálkodásra vezessék s igy megélhetésüket s avval együtt e haza létét is biztosítsák. Ezért van szükség a gazdasági előadásokra. Üdvözöljük tehát a Szatmáron, folyó hó 8-án és 9-én megtartandó gazdasági előadásokra megjelenő tudós tanárokat, s kívánjuk, hogy az elvetett mag jó termőföldre találjon, a mi hisszük meg is lesz. Isten hozta őket! Gazdasági Egyesületünk 10 évi fejlődése. Szomorú alkalomból vetjük fel e kérdést, amivel t. i. a Gazdasági Egyesületünk elhunyt elnökének, Domahidy Sándornak működését óhajtjuk jellemezni, de tartozunk a kegyeletnek is azzal, hogy kimutassuk azt a higgadt, céltudatos, talán nem lázas sietséggel pillanatnyi eredmények után törekvő, mint inkább a következetes haladásra irányzott vezetést, melyiyel az j utolsó évtizedben, elébb mint báró Vécsey József el- j nők mellett működött vezető alelnök, s a nagynevű elnök halála után mint elnök, fejletlen, erőtlen egyesületünket dicséretes és országosan elismert színvonalra emelte. Ez a fejlesztés sok akadályba ütközött. Az anyagi eszközök erőtlenségének leküzdése ember feletti munkát igényelt. Hiszen egyetlen egyesület vagyunk az országban, mely törvényhatóságától semminemű anyagi támogatást nem élvez. Mig más vármegyék gazdasági egyleteinek szervezetét a vármegye törvényhatósága áliandó segély, közgazdasági pótadó, ebadóból való részesedés s más címeken hathatósan támogatják, addig Szatmárvármegye talán a külön álló székhely miatt, talán a vezetők érzéketlensége miatt, a gazdasági egylet támogatása elől elzárkózik. Épp igy vagyunk Szaímár szab. kir város törvényhatóságával is, mely azokat az előnyöket, amiket az egyesület szatmári székhelye tagadhatatlanul Szat- márnak nyújt, semminemű anyagi" támogatással nem viszonozza, hisz az az évi 800 korona, melyet lóversenycélra a város évenként ad, az sem a Gazdasági Egyesület, hanem a testvér egylet: a Szatmármegyei Lóverseny Egylet pénztárába folyik. Hogy az anyagi mellett valami nagy erkölcsi támogatásban sincs része az egyesületnek, annak bizonyítására legyen elég annyit felhozni, hogy az egyesület legújabb alkotása, a szatmári fogyasztási szövetkezetnél a szeszes italok dugaszolt elárusitási jogának kérdése mindeddig rendezve nincs, mert bár pálinka mérésekkel utcáink zsuffolva vannak, a szatmári hatóság két ízben is azzal az indokkal gátolta meg a jog kiadását, hogy a szövetkezet „az iszákosságot terjesztené“ ! ? S hogy a támogatásokban egyesületünk felülről sem dúskált, jellemzi az a körülmény, hogy pl. a múlt évben, midőn egyesületünk a cseiédtörvény kérdésében a javaslattal ellentétes állást foglalt, „fedezet hiányában“ azt az 1000 korona kormány támogatást sem kapta meg, mit állandóan kapni szokott s mit aligha minden gazdasági egylet meg nem kapott a múlt évben is. Nem panaszként hozzuk fel ezt itt újból, inkább csak azért, hbgy kitudjuk mutatni, mennyi nehézség és mennyi küzdelem közt lehetett érvényesülésre hozni azt a gazdasági egyesületet, melynek segélyforrásai tekintetében, még saját belső szervezete is elég szűkkeblűén gondoskodott, létesítvén azt 10 korona alapító, 6 korona rendes és 2 korona évi tagdíjjal, tehát oly csekély összegre alapítva melyiyel arányban egyáltalán nincsen az a számos kedvezmény, (többek közt ingyen heti gazdasági lap) melyekben egyletünk minden tagját, még a 2 koronát fizető kisgazdákat is részesíti. Hogy minő eszközök tehették lehetővé mégis ennek az Egyletnek nem csak a fenntartását, de erős fejlesztését, azok a vezetők, s igy első sorban Domahidy Sándor, erős gyakorlati érzékében keresendők, mely minden alkotásban meg tudta a célszerűséggel párosult hasznost találni. Pedig az anyagi eszközök hiányán kívül e vármegyében még sokkal súlyosabb nehézségekkel kellett állandóan számot vetni, igy gazdáink érzéketlenségével, a legfontosabb közügyek iránt is állandóan tapasztalhaló nem törődömségével, valamint a gazdálkodásban is általában a haladás iránt hiányzó igyekezettel. Kevesen tudjuk már azt, hogy ezelőtt 10 évvel, midőn az akkori nagy emlékű elnök, a csak most elhunyt vezető-alelnök társával, ennek az elerőtlenedett egyletnek a felemelését vették tervbe s az első lépést az önálló titkári állás szervezésével kezdték meg, hogy mindössze 251 tagja volt, kik évenként, ha mind befolyt volna, 1142 korona tagdijat fizettek s az alapítványok összege nem tett ki többet 6850 koronánál. Ma van az egyletnek 608 tagja évi 2456 korona tagdíjjal s 20000 koronán felüli készpénze. De ha ezt kevesen tudják is, bizonyára annál többen emlékeznek arra, hogy ugyanebben az időben kezdte meg az egyesület vármegye szerte a téli népies gazdasági előadások állandó rendezését, s addig, mig a kormány azt segélyezte, évről-évre rendszeresen, a kormánysegély beszüntetése után pedig ugyancsak minden évben, az ingyenes előadók vállalkozásához képest, folytatta s folytatja ma is. Ezzel kapcsolatban azonban a magasabb színvonalú előadások sorozatát is megkezdették, s nem múlt el év, hogy kiemelkedőbb alkalmak ily előadásokkal egybekötve ne lettek volna, sőt a 2 évvel előbb tervezett 2 napos előadások cyklusa, melyen országos tekintélyű szakelőadók vállalkoztak előadásokra, mely azonban az egyleten kívül álló okokból: az előadók egyikének, a határidő megváltoztatására irányult kívánsága folytán, napirendről levétetett, ez sem volt JWiüte gazia;áfbas «fitflizhetetl« eszpzil gépek. Elsőrendű hazai anyagból gyártunk ezidőszerint 15-féle nagyságban, különböző szerkezetben a gazda minden követelményének legjobban megfelelő általános terménytisztitáshoz berendezett különleges gépeket, szelelő és magválasztó rostákat, kézi vagy hajtóerőre alkalmazva. Ez évi újdonságainkról szíveskedjék ingyen árjegyzéket kérni! —Minden esetleges kérdezésekre azonnal és díjtalanul válaszolunk.— Raktárt tart és eladásokat eszközöl a Szalaáraegyei Gazdasági Egyesület Fogyasztási és írt. Szövetkezete Szatmárit, Verbőci-utca 5-ik szám KALMÁR ZS. és TÁRSA különleges terménytisztitó gépgyára Hódmező-Vásárhelyen. Telefon 69. szára. 430 1905-ben Nagv-Enyeden állami aranyéremmel kitüntetve. 52—48 Sürgönyeim: Kalmár-rastagyár.
