Gazdák Lapja, 1908. január (7. évfolyam, 1–5. szám)
1908-01-31 / 5. szám
ÜAZDAK LAPJA 5-ik oídal. jaiiuar oI. karitsák. Jó gazda segít nekik s egy tollseprüvel kitakarítja egy perc alatt, a fenékdeszkán tél folyamán felgyülemlett összes piszkot. E közül a viaszmorzsá- kaí félreteszi s ha összegyűl, újból viaszt készít belőle. Hogy miként ? Erre, meg a további teendőkre szives készséggel adja meg a magyarázatot erre bi- zonynyal kiváncsi méhésztársainak az „Apicultetn.“ Szatmár, 1908. jan. 24-én. Az oltványok pótlásáról. Sok oka van annak, hogy a tőkék a sorok között kivesznek; hogy csak néhányat említsünk, az alanynak és a nemes galynak helytelen kiválasztása, a tökéletlen összeforradás, a forradásos hegben keletkezett szuvasodás stb. a tőkének a halálát okozzák. Ezeket a hiányokat már most a szőlőnek úgy a jövedelmezősége, mint a kinézése miatt, szüntelenül pótolni kell. Az ültetés első éveiben a pótlás nem okoz különös gondot, a kiveszett tőkék helyébe egyszerűen uj oltványt ültetünk, amiből más hátrány nem származik, mint hogy ezek az uj tőkék egy-két évvel később fejlődnek ki teljesen. De az öreg szőlőkben nem igy áll a dolog; a magas tőkesorok árnyékot vetnek az uj ültetésre, a melyek a nekik kedvezőtlen viszonyok közepette, egy ideig csak próbálják az aránytalan küzdelmet, de végül mégis csak kivesznek. Az eredmény tehát semmi. A hazai öreg szőlőben még ezzel sem vagyunk megakadva, mert a döntéssel és a bujtással a hiányzó tőkéket könnyen pótolhatjuk, az oltványoknál azonban erre általában nem gondolhatunk. A bujtásnál az uj tőke, az anyatőke utján táplálkozik és olyan venyigévé fejlődik ki, a melyet a filoxera azonnal megtámad, sőt mi több, ainig az uj tőke fel nem szabadul, addig a filoxera niég az anyátokét is károsan befolyásolhatja. A döntésröi jó ideig azt tartották, hogy az oltványszőlőben kivihetetlen; ma már viszont tudjuk, hogy ez az egyetlen helyes eljárás, bár tagadhatatlan, hogy a sok ajánlott módszer közül csak nagy körültekintéssel fogjuk az adott viszonyoknak leginkább megfelelő eljárást kiválasztani. Helyes ha a különös gonddal kiszemelt hajtásnak a végét, beoltjuk amerikai gyökeres vesszővel, az anyatőkét az oltványnyal együtt lefektetjük, ez utóbbit nagy gonddal feltöltögetjük és igy sikerül ezen az anyatökéből is táplálkozó sarjon egészséges vesszőket és fürtöket termelni. Ezt az eljárást Francia országban már közel 20 év óta a legszebb eredménnyel gyakorolják. Az a fiatal hajtás, amely egymagában nem boldogult volna, az anyaágból táplálkozva megküzd a neki kedvezőtlen körülményekkel is és idővel erős vessző alakul ki belőle. Viszont egy másik eljárás a következő: azon a helyen, ahol a tőke kiveszett, a tavaszkor elültetnek egy gyökeres oltványt; a jövő tavaszkor a környező tőkék közűi kiválasztunk egy alkalmas hajtást, a melyet az említett gyökeres oltványra beoltunk. Az oltás úgy történik, hogy a kívánt magasságban ékalakban lemetsziik a szemet, a szálvesszöt a bélig beha- sitjuk, a rügyet a hasadékba illesztjük, jó szorosan lekötjük és feltöltjük. Ezt megelőzőleg azonban a szálvesszőt a szemhez közel eső helyen függőlegesen az alanyvesszöhöz kell kötözni. Ezen az oltványon még ebben az évben szőlő fog teremni. Ezeknél az eljárásoknál csak azt lehet kifogásolni, hog/ talán túlságos kézi ügyességet igényelnek és igy a nagy gazdaságban keresztül nem vihetők. Dacára ennek, a tőke pótlására a legalkalmasabb eljárás mégis csak a döntés. A rekonstrukció elején a szőlősgazdáknak aggályaik voltak ezzel a módszerrel szemben, de ezek az aggályok — ma már nyíltan bevaihatjuk — inkább csak feltevéseken, semmint tapasztalatokon alapultak. A döntésnek a lefolyását ugyanis igy képzelték el: Ha a régi módszerint, vagyis úgy döntik el a tőkét, hogy az egészen föld alá kerül, azzal legfeljebb 1—2 hajtást hagyunk kinn a földből, akkor a rügyek közül gyökerek nőnek; a tőke ezentúl csupán csak ezekből táplálkozik, vagyis az anyavesszőnek a gyökerei munka hiányában elsorvadnak és kivesznek. Idővel tehát csak a hazai gyökerek maradnak meg, amelyeket viszont a filíoxera tesz tönkre és velük együtt elpusztul a tőke is. A tapasztalat azonban meghazudtolta ezt a hipothézist. A gyakorlati élet ugyanis megmutatta nekünk, hogy miképen folyik le a döntés a valóságban. A hazai gyökerek legfeljebb 15 cm. mélyre jutnak a földbe és a filíoxera máris kikezdi őket, viszont az amerikai gyökerek a föld mélyéből veszik a nedvet és a tőke továbbra is azokból táplálkozik. Végeredményben tehát a tőke ki nem veszhet, mert az amerikai gyökereken kivül, még a felületesebb hazai hajszálgyökerekből is megkapja bőven azt a táplálékot, amire szüksége van. A következő eljárás szintén ajánlható: A döntésre használt tőkének legalább négy évesnek kell lennie; a tőkén a tőgyökeren kivül minden gyökér eltávolitandó. Ez a töke egy oldalra hajlik és ezen az oldalon befektetjük azt egy 25—30 cm. mély árokba; egy vagy két meghagyott hajtásnak a végét kissé felemeljük és az árkot porhanyós földdel és trágyával fedjük be. Ugyanabban az évben, amikor a tökét ledöntöttük, már termést is kaphatunk azon. A döntéssel azonban még egyéb célokat is szolgálhatunk : ily módon pótolhatjuk a terméketlen vesz- szőket is, amelyeket utóbb teljesen kiszedünk, ezzel pótolhatjuk a beteg tőkéket, amelyek előbb-utóbb úgyis kivesznének és gyöngítjük az olyan tőkének az erét, amelyik túlsók fát nevel. Ez az eljárás olyan könnyű, hogy azt a nagyobb ültetésekben is eredményesen alkalmazhatjuk. Milyen kálitrágyát alkalmazzunk ? A kálitrágyák alkalmazása hazánkban az utóbbi években kezd elterjedni. A kálitrágyáknak ugyanis megvan a maguk határozott jelentőségük. Ezen jelentőség természetesen első sorban a káliban szegény talajokon fog előtérbe jönni. Tehát a tőzeges, homokos talajok különösen azok, a melyeken kifizeti magát ezen trágyaféléknek az alkalmazása. A kálitrágyák közül a kainit és a 40 százalékos káli különösen azok, melyek egymással vetekednek. A 40 százalékos kálinak az alkalmazása ujjabban mind elterjedtebb lesz. A 40 százalékos kálinak ugyanis elvitázhataílan előnyei vannak a kainitta! szemben. Egyik ilyen előnye a mit a gazda mindenesetre elsősorban vesz figyelembe az, hogy a 40 százalékos káliban a legolcsóbban vásároljuk a szükséges káliumot. A mi viszonyainknak megfelelően tehát már ebből a szempontból is célszerűbb a 40 százalékos káli alkalmazása, mint a kainité. A 40 százalékos káliban 3%-kal több a káli, mint az ugyanolyan súlyú kainiíben. A 40 százalékos káli jóval drágább, mint a kainit, mégis szálli-
