Gazdák Lapja, 1908. január (7. évfolyam, 1–5. szám)

1908-01-17 / 3. szám

január 17. GAZDÁK LAPJA 5-ik oldal.

sitendő földmivesiskola előmunkálatait is, amely országrészben mostanáig földmivesiskola nincs,

— Kedvezmény a trafikosoknak. Wekerle Sándor miniszterelnök, mint pézügyminiszter, a bélyeg- kisárusoknak a bélyegjegyek és bélyeges kincstári váttóürlapok elárusitásáért járó 1 és fél százalékos játalékot 1908. január 1-től két százalékra emelte fel s a kir pénzügyigazgatóságokat és a bélyeg nagy áru- dásként működő hivatalokat utasította, hogy a f. évi januái 1-étől teljesített megrendeléseknél ezt a magasabb eladási jutalékot vegyék számításba,

— Időjárás. Gazdasági lapban nem érdektelen az időjárással foglalkozni. Az idő ez évben egyátalán nem akar hidegre fordulni s bizony a vetés is a hó alul kilátszik. Hóra is, hidegre is szükségünk lenne; hóra első sorban is azért, hogy esetleg beálló erősebb hideg, takaró nélkül ne érje a vetést; de másrészt azért is, hogy a nagyobb téli csapadék a földnek, szárazabb tavaszi s nyári időben biztosítja legalább némileg nedvességét. A hideg azért kívánatos, hogy a férgek nagy részét kifagyassza, de főleg elejét vegye a ragályos betegségeknek — Talán a mi késik, nem múlik.

— Nincs többé részletfizetés. A pénzügyminiszter legközelebb kimondotta, hogy az adásvevési ügyletek után fizetendő százalékos illetékeknek, részletben való fizetését megengedni nem fogja.

— Tartalékosok fegyvergyakorlatai 1908. évben. A fegyverszoigálatra kötelesek ezentúl márciustól szeptemberig tartoznak szolgálatot teljesíteni, még pedig a hadvezetőség a tartalékosok és póttar- telékosok tetszésére bízza, hogy ezen idő alatt mikor akarnak bevonulni szolgálatra, a mi által lehetővé válik, hogy mindenki akkor végezze a fegyvergyakorlatot, amikor hivatása megengedi s ily módon meg fognak szűnni a mezőgazdasággal foglalkozók panaszai is, hogy épen aratáskor kell bevonulniok.

— Beküldetett. Amióta a fagyos idők beállottak, Szatmáron az utcákon a fiatal nemzedék csúszkálása miatt, a járókelők minden lépten-nyomon ki vannak téve annak, hogy nyakukat törik. Jó volna ha a rendőrség figyelmét erre is kiterjesztené s tapintatos eljárással, elejét venné az esetleges balesetnek. Ugyancsak helyes lenne, ha a háztulajdonosok is kény- szerittetnének Ilyen csúszós időben a járda behomo- kolására, nehogy itt is ki legyünk téve annak, aminek Nagykárolyban dr. Komoróczy Iván földbirtokos volt, ki a csúszós járdán elesvén, súlyos sérülést szenvededett.

— A ragályos betegségek terjedése Szatmáron úgy látszik megszűnt, mert mint értesülünk folyó hó 20-án az összes elemi iskolákban a tanítás újból megkezdődik.

— A burgonya Magyarországon. Nem lesz érdektelen gazdáink előtt, ha a burgonyának, mely ma már nélkülözhetetlen élelmicikk, elterjedését Magyarországon röviden közöljük. Nálunk a burgonyát csak a XVill. század közepe táján kezdték termeszteni a felső vármegyékben. Mint. mindenütt, nálunk is rossz hire kelt e hasznos növénynek. Azt rebesgették róla, hogy meghal, aki eszik belőle. Az urak csak azért hozták az országba, hogy a szegény nép elpusztuljon tőle. ts igaz is, hogy a burgonya zöldje mérges. Abban az időben még gyakran megesett, hogy járatlanok lévén a burgonya levelét főzték meg ételnek és betegek lettek tőle. Az okbs emberek azonban erősen buzgólkodtak a burgonyamivelés elterjedésén ; felvilágosították, megoktatták a gyanakvókat, sőt mégjazt is megcselekedték, hogy a nép közt ingyen osztottak szét vetnivaló krumplit. Így báró Bujanovszky Elek lovas generális, ki

felesége révén rákoskeresztúri földbirtokos volt, kétszáz mérő burgonyát osztott szét a nép között. De a magyaroknak még sem kellelt a krumpli. Mind az árokba hányták, amit a bárótól kaptak. Egy borsodmegyei földbirtokos kiszedette az árokból a burgonyát és elültette a saját földjén. A termés jó volt, a földesur cselédházaiban gyakran párolgott az asztalon a szép főtt kolompér. Az emberek egy napon lopdosni kezdték az uj veteményt. — Hála Istennek! Csakhogy lopják! — kiáltott a tolvajság hallatára a borsodi földesur, ki lelkes apostola volt a burgonyatenyésztésnek. — Akkor már kedvelik!

— Országos vásárok. Szatmárvármegyében február 3-án. Nagykárolyban, 4-én és 5-én Szatmáron.

— A filoxera, mely az egész ország bortermő vidékét elpusztította, már-már eltűnő félben volt, most mint értesülünk, a Dunántúl a földmivelésügyi miniszter megbízásából, Bernordt Rezső szőlészeti és borászati felügyelő megállapította a filoxera veszedelmes felléptét.

— Népfogyás. Szatmár-Németi város területén (Szatmárhegyet nem számítva) a lefolyt évben született 853 gyermek, 91-el több, mint az 1906. évben; halott volt 737, 145-el több; a házasságkötések száma 240, több 7-el. így a természetes fogyás még elég jól nézne ki, de némelyen el kell szomorodnunk, ha a ki- és visszavándorlás adatait is felsoroljuk. A lefolyt évben ugyanis kivándorolt 336 egyén; visszavándorolt 40; a városba betelepült 151; az igy mutatkozó fogyaték is 145. A jelenleg ismeretlen hegyi szaporodás ezt a számot legfellebb 20-al kevesbíti.

— Borhamisítás 170 év előtt. A nagymérvű borhamisítás nem az újabb kor vívmánya. Csak a ge- nerácziók változtak, de az emberi gyarlóság megmaradt. így az 1738-iki országgyűlésen a Karok és Rendek elé több panasz került a görögöknek a borhamisítás körül kifejtett nagymérvű tevékenysége miatt. A görögök különösen a tokaji bort hamisították előszeretettel, nagy kárára a messze földön híres magyar bor renoméjának. A panaszt — akárcsak mostanában — Zemplén és Abauj vármegyék követei tették és pedig két különböző irányban. A zempléni követ bemutatta a lengyelországi borkereskedők panaszlevelét, amelyben Krointisz Anasztáz görög borkereskedő fe- lelősségrevonását kérik, amiért őket ötven akó tokaji aszubornál 4500 forint erejéig megcsalta. A tokaji borként részére szállított hordók tartalma közönséges vinkónak bizonyul, amit nádmézzel és sáfránynyal preparált a görög, de amit azonnal észre lehetett venni, amint átalagokba akarták lehúzni. Abauj vármegye követe ugyanakkor bemutatta az orosz udvar részére szállító Prikov Fedor odeszai borkereskedő panaszlevelét, amelyben el van mondva, hogy egy Tokajban lakó Arnusz Gábriel nevű görög borkereskedő 3 puttonyos aszubor helyett, hamisított bort küldött tizenkét akóval, ami neki szállítással együtt 1800 forintjába került. Ugyanekkor a követek közül többen is feláltak s mint tapasztalatukat mondták el, hogy több görög kereskedőtől vásárolt, tokajinak mondott bor „kutyá. nak való hamis vinkó“ volt, amiért követtársaik feltett panaszához ők is hozzájárulnak s orvoslást kérnek. Az országgyűlés azután radikális kúrát alkalmazottk törvénybe iktatta (1741 : XXIX. törvénycikk,) hogy „görög kereskedőnek tilos felsőmagyarországi borral kereskednie,“ A két bepanaszolt kereskedőnél talált borok pedig elkoboztattak s azonkívül az illetők a panaszttevők kárának megtérítésére köteleztettek, de a tokaji bor jó hire ekkor már meg volt rendítve.