Gazdák Lapja, 1907. december (6. évfolyam, 49–52. szám)
1907-12-13 / 50. szám
december 13. GAZDÁK LAPJA 3-ik oldal Egyesületünk kiküldöttei álláspontjukat a következőkkel védték: 1. A szövetség végrehajtó bizottsága az OMGE. igazgatóságával együtt tartván üléseit, ennek állásfoglalása a szövetség szociális állásfoglalásának nem ismerhető fel, igy tehát a szövetség ebben a gazdasági egyesületekre legfontosabb kérdéssel nem foglalkozott. 2. A pécsi kongresszus nem volt illetékes határozni abban, hogy az Egyletek véleménye a szövetségi nagygyűlés tárgyalása nélkül terjesztessék fel, különben sem fogadható el a gazdák közvéleményének határozata részint lokális jellegénél fogva, részint, mert ott 6 kor. tagdíj lefizetése mellett nem gazda is határozati jogot nyert. 3. A Gazdasági Egyesületek azért tartják fenn a szövetséget, hogy ilyen kérdésekben az egyesületek egyenkénti véleményét tárgyalás utján kialakítani s lehetőleg egyönteíüsiteni igyekezzék. 4. Az egyenként beadott vélemények nem fedik az egyletek álláspontját, mert véleményt nem is adott be mindenik egyesület, a legtöbb pedig éppen a legfontosabb kérdésben, a szervezetek keretei kérdésében az OMGE. vagylagos javaslatához járult hozzá, t. i. egy vagy több vármegyére kiterjeszkedő keretekhez, ami pedig álláspontjukat kétség kizárólag nem jelöli meg, s igy a vélemények összesítése hibás alapon történt, mert azok, kik egy vagy több vármegye mellett nyilatkoztak, mind a több vármegyés rendszer hívei közé soroztattak, holott ezek részének alapgondolata az volt, hogy lehetőleg vármegyénként, s csak a kisebb vármegyék összevonásával alkottassanak meg a kamarák. Ezeknek az érveknek dacára, hogy újabb tárgyalással s a már beadottnál esetleg eltérő újabb vé- ieménynyel a kérdés megoldása ne lassittassék, az ülés levette a napi rendről Egyesületünk javaslatát. A nagy gyűlésnek még egy kérdése bir ránk közvetlen érdekkel, t. i. a jövő tavasszal rendezendő magasabb színvonalú vidéki gazdasági előadások terve, melyek közül egy ciklus február közepére Szat- márra lett tervbe véve. A kérődzők gyomorférgessége. Közgazdasági szempontból már azért is szüksé ges e betegséggel és okozójával foglalkozni, mivel nem ritkán járványos elterjedést nyer s nagyobb számú elhullásokat is okozhat. A betegséget — mint ismeretes — kis, legfeljebb 25 mm. hosszú, hajszálfinom férgek, u. n. Strongylus- félék okozzák, melyek az állati szervezetbe a felvett táplálékkal jutnak. Ez ideig 7 ilyen fonálféreg ismeretes, mely a kérődzők oitógyomrába kerülve a gyo- morférgességet okozza. A betegség szarvasmarhák között ép úgy előfordul, mint juhokban, ez utóbbiaknál néha az elhuilási százalék, főkép gyakori vizáradásnak kitett, vadvizes helyek környékén, oly nagy, hogy a vidék juhtenyésztését egészen kérdésessé teszi; igy Algír déli részén 1888-ban a betegségben mintegy 20,000 juh hullott el, Franciaországban Julien hasonló nagy kiterjedésű járványt észlelt a juhok között. Ellenállóbbak a betegséggel szemben a szarvasmarhák, mindazonáltal ezeknél is fordulhatnak elő súlyosabb, esetleg még elhullásra is vezető esetek. Beeler írja, hogy Schweizban Gams környékén 1896-ban egy 102 darabból álló marhaállomány, a naponta való legeltetés után hazahajtva, az éjjelt egy jól berendezett istállóban töltötte, az ivóvizet ötven m3-nyi tartóból nyerte, melyből reggel legeltetés előtt az állatok rendszerint nagyobb mennyiségű vizet ittak. Nemsokára egyes állatoknál bő hasmenés jelentkezett, a bélsár világossárga, higan folyó, erősen átható szagu volt, az állatok nem ettek, erősen lesoványodtak és elerötienedtek, láztalanok. Az állományt azután egy másik 1700 méter magasan fekvő legelőre hajtották s dacára, hogy a legelő igen jó volt, mégis újabb megbetegedések léptek fel, főleg a borjuk között 14 nap alatt az állomány kétharmada elhullott. A betegség tünetei heveny gyomorgyuladásban, étvágytatanságban, bő hasmenésben nyilvánultak, miközben az állatok csaknem csontig lesoványodtak. A hulla boncolásnál az oitógyomor heveny vérömléses gyulladása volt a legszembetűnőbb elváltozás s a nyálkahártyán, valamint a gyomor tartalmában is sok Strongylus volt található. Vannak olyan esetek, melyeknél a kórbonctani elváltozások oly kis fokuak, hogy alig tűnnek szembe, pedig a betegség halállal végződött, ezen esetek úgy magyarázandók, hogy az élősködők bizonyos vegyi mérgeket termelnek, amelyek a szervezetbe felszívódva gyors halált okoznak, amely oly rövid idő alatt is bekövetkezhet, hogy nincs idő arra, hogy a megtelepedésük helyén valamely súlyosabb elváltozás kifejlődhessen. Állategészség-rendőri szempontból a betegség nem bir nagyobb jelentőséggel, a beteg állatokat rendszerint még olyankor is levágják, mikor a nagyfokú vérszegénység és lesoványodás be nem következett. A hús, föltéve, hogy más betegség nincs jelen, szabadon forgalomba kerülhet s csakis a gyomor kob- zandó el és semmisítendő meg. A betegség gyógykezelése nem sok eredménynyel kecsegteti s inkább az elővigyázati intézkedésekre helyezendő a fősuly. Ilyenek: a) Szarvasmarhák, juhok és kecskék legeltetésé- sénél a posványos, állóvizes helyek gondosan elkerülendők. b) Az állatok ivóvize föltétlenül tiszta legyen, legjobb e célra a folyóvíz. c) Ha a betegség már fellépett, a még egészséges állatok legeltetésére más olyan legelő használandó, a hol beteg állatok még nem fordultak meg s a fertőzött legelőn lévő kút vizéből sem szabad itatni, mivel a beteg állatok ürülékeikkel, mely nagy mennyiségben tartalmazhatja az élősködő petéit és ébrényeit, az egész környéket megfertőzhetik. d) A betegség enyhébb lefolyására még az is előnyös, ha a már megbetegedett állatok elkülönítve szintén egy más legelőre kerülnek, mivel itt újabb befertőzésnek nincsenek kitéve. e) Az olyan terület, ahol a betegség a talaj viszonyainál fogva gyakrabban elő szokott fordulni, legelőül nem használható, hanem miután annak állóvizeit lecsapolták s a földet néhány évig üzembe vették, használható újból legeltetésre. f) A betegség elleni védekezés szempontjából “í® (Venyige) jzecsKatöjí, __ legíekintbető s Biegszerezliető a Szaímárm. Gazd. Egyesület Fogyaszt, és Értékesítő Szövetezeténél Szatírán, vagy annak bármely fióktelepénél Sí korona árban mely egyszerű, olcsó nagy munkaképességű s csak egy embert igényel, különösen kisgazdáknak es szőllőtulajdonosoknak rendkívül fontos, Kovács Mihály szabadalma Ermifiályfalyán
