Gazdák Lapja, 1907. november (6. évfolyam, 44–48. szám)
1907-11-22 / 47. szám
4-ik oldal GAZDÁK LAPJA november 22. A szaímármegyei megyeházának átalakítása és kibővítése.*) Tervezte: Schoditsch Lajos oki. építész. Szatmár vármegye közönsége a múlt század harmincas éveiből való megyeháza épületét ezelőtt 25—30 évvel javíttatta ki; azóta semmiféle nagyobb átalakítást, a legszükségesebbet kivéve, nem végeztetett rajta; ezzel oly elhanyagolt állapotba került, hogy vagy alaposan át kellett alakítani, vagy pedig egy teljesen uj megyeházat építeni. Miután az utóbbi sok mindenféle nehézségbe ütközött volna s megvalósítására a közel jövőben nem is lehetett számítani; a megye közönsége az 1903. decemberi közgyűlésén a középső rész és baloldali szárny átalakítását határozta el 150.000 korona erejéig. Időközben, tekintettel arra, hogy a megye a főispánnak természetben nagyterje- delmü lakást ád, másrészt a hivatalok egy része már zsúfolva volt, s a könnyebb adminisztráció végett újabb hivatalok felállítása, illetőleg a régiek kibővítése vált szükségessé, a jobboldali körülbelül 66 m. hosszú és 11 m. széles földszinti szárnyak emeletre való kiépítése is elhatároztatott; erre a belügyi kormány 100.000 koronát adott. Az építés megkezdésekor Nagykároly városa villamvilágitást nyert, úgy hogy az átalakítás folyama alatt ez is bevezettetett és pedig a fő- és alispán lakásaiba, a representatiós helyiségekbe, Bergmann- csővezetékkel. A villamvilágitás, a felszerelés díszes csillárakkal, kandeláberekkel, fali karokkal a termekben, valamint a lakások díszes lusterei és menyezet- világitásai, a hivatalok egyszerűbb függőivel kereken 25.000 koronába kerültek. A bútorozások, a nagyterem kivételével, a fogadó-helyiségekben, valamint a vendégszobákban s az építészeti tiszteletdijjal együtt szintén kerek 25.000 koronára rúgtak, úgy hogy az egész átalakítás kereken 300.000 koronába került. Ebből a bútorozást és építészét: tiszteletdijat leszámítva, a nagyobbitott emeletes jobb szárny 700 m2 területtel, 2200 m3 köbtar- tartalommal kerek 50.000 koronába került, azaz 1 m3 közel 16 koronába. A nagyterem, az előcsarnok, a lépcsőház kiképzése, mely egészen gipszhabrcs-vakolással készült műmárványnyal stb., kereken 30.000 koronába került; mert a nagyterem egyszerűen felfüggesztett Rabitz- menyezete helyett felsőbb helyen compact, szilárd födám kivántatott, ami magában * 10.000 koronát emésztett fel; a hátralévő kerek 28.000 m3 átalakítására m3-enkint 7 korona esik; megjegyzendő, hogy az átalakításkor egyetlenegy ablak, " egyetlenagy ajtó nem maradt meg, minden uj lett; csakis a falak, födémek és födélszék régiek. Ha ezzel a terjedelemmel és dimensiókkal kellett volna egy uj megyeházat építeni, az körülbelül 40.000—50.000 m3 köbtartalommal 16 koronát számítva 650.000—800.000 koronába került volna; azért ez alkalommal az átalakítás volt kellő vigyázattal s külsü architectonicus áldozattal financialiter kedvezőbb. A feladat megoldását nehézzé tette egyrészt az, hogy az alaprendezést meg kellett tartani, hogy a me- nyezeteket ne kelljen lehordani. Az ablaknyilásokat nem volt szabad bántani, mert a falban levő kötők az ablaknyilások felett a belső oldalon alig *) Azt hisszük hogy vármegyénk gazdaközönségét érdekli hogy mire fizeti az újabb pótadót s ezért közöljük e cikket laptársunk, a „Szatmármegyei Közlöny“ nyomán. 15 cm.-re voltak; másrészt az I. emeleti padlónak a főponton a bal saroktól a jobb sarokig 40 cm. lejtése volt, azért nem lehetett falnyi.lásokat törni. Az egész külső architectonicus kiképzés csak a sarok rysalitoknak felmagasitására, a középrész kiemelésére szorítkozhatott, valamint az eléépitett ko- csifeljárás terassa, amely ismét, tekintettel az utca szűk voltára, szélesebbre nem volt vehető. Nehézségeket okozott még a homokkőből készült vakolt főpárkány, valkmint a középrésznek konzolos párkánya, mely a különben jó anyagból készült s igy fenntartható födélszékkel volt leszorítva. A régi bádogtető helyett palafödés alkalmaztatott kátránylemezzel. A régi épületben az oszlopos előcsarnok teljesen össze-vissza van falazva s csak a középső bejárás volt meg; azt az építkezés alatt bocsátottuk ki s miután felette van a nagy, 19 m. és 13 m. széles közgyűlési terem, az oszlopok a régi tagozattal tartattak meg, nehogy a lefaragás esetleg nagyobb kicsorbulásokat okozhasson, melyek az állékonyságot veszélyeztetnék. Az egész átalakításnak legnehezebb s technikailag legérdekesebbb része a nagyterem s ennek födém- szerkezete volt. A terem hossza, szélessége, magassága, ablak-, ajtó-tengelyek és dimensiók meg voltak adva, egyoldali széles galériával, majdnem 13 m. fesz- távolsággal, 3 oldalt 48, hangsúlyozom 48 cm.-es fallal, melyek egyrészt régi, vegyes falazatok, másrészt kétoldalt menyezet- és födélterhelésü falak; és erre compact födémet kellett készíteni „Rabitz“ helyett és a gallériát beállítani alátámasztás nélkül. Erre a szíi- kebb versenytárgyalás alkalmával az architectonicus megoldásnak megfelelően legkedvezőbb s legelőnyösebb ajánlatot Schustler József mérnök tette, aki az egészet „Visiníini“ rendszerű fő- és kereszttartókkal, valamint hasonló menyezet tartókkal készítette, mely azután Rabitz-hálóval, gipszvakolással vonatott be. A főtartók a 48 cm. falak vasbeton-tömbökön nyugosz- nak, melyek sulyátvitele a régi falra oly módon di- mensionáltatott, hogy cm2-enkint 3 kg.-nál nagyobb ne legyen. Hasonlóképen a galléri tartója is és az alatta levő oszlopok csak decoratió-jellegüek s nem szerkezeti tartók. A régi lépcsőházban meglehetős gyér világosság volt, mert csak felül volt 3 darab 1-10—2 m. méretű ablakja, melyek a középpihenő felett 3 m. magasságba kezdődtek; ezek helyett 2’80 m. széles és S'so—4'50 m. magas ablakok készültek. Az összes épitőmunkákat, mint fővállalkozók, Müller Miksa és Antal építészek, lőcsei vállalkozók hajtották végre, kik a diszvakoló és mümárványmun- kát Neuhauser János budapesti céggel végeztették. A „Visintini'-rendszerü menyezetet Schustler József, a tölgyfa-épületmunkát Csepreghy János, a bútorok egy részét Malomsoky József szállította. A többi munkákat, mind helybeli iparosok végezték, kik közül a ko-. vácsolt vasrácsok készítője Bálintffy József emelendő ki, kinek munkája bármely budapesti elsőrangú cégével vetekedik. A munkálatok 1904. május 10-én kezdődtek; az összes munkák kivéve a középső representationális részt, 1904. november 1-re elkészültek, tehát nem egészen 6 hónap alatt, ámbár közben 3 nagyobb és 5 kisebb sztrájk is volt. A betonmenyezet, a fűtés és villamos világítással december hóban lett kész. A belső diszvakoló munkálat megkezdetett 1905. év első napjaiban s március 7-én, majd egy hóval a befejezés előtt kiütött a diszvakolók sztrájkja, mely a munkála
