Gazdák Lapja, 1907. november (6. évfolyam, 44–48. szám)
1907-11-22 / 47. szám
november 22. 3-ik oldal GAZDÁK LAPJA ötven, juhért harminc, ludért tiz, más baromfiért öt fillér. Ha a legeltetés bevetett vagy beültetett földeken, réteken, árvédelmi vagy csatornatöltéseken történt: a kárdij kétszeres, ha pedig a mezei termények érési idejében, kertekben faiskolákban, szőlőkben vagy éjjel történt: a kárdij háromszoros összegben állapítandó meg. A hajtópénz darabonként, lovaknál és sertéseknél 40, szarvasmarháknál, szamaraknál, öszvéreknél és kecskéknél 20, egyéb gazdasági állatnál 10 fillér. Éjjel a hajtópénz kétszeresen számittatik. Húsz darabot meghaladó csapatoknál az első 20 darabon felül a hajtópénznek csak fele jár. A kárért felelősek a családfők (gyámok, gondnokok), ihletve a cselédekért a gazdák, ha a hozzájuk tar'ozók feletti felügyeleti jog gyakorlását elmulasztották. A zálogként letartóztatott állat ottlétéről az elöljáróság 48 óra alatt tartozik értesíteni az állat tulajdonosát és a károsultat. Ha a károsult 8 nap alatt kártérítési igényét nem érvényesíti: az állat a tulajdonosnak kiadatik; ha pedig az állat tulajdonosa 8 nap alatt nem jelentkezik, vagy más biztosítékot nem nyújt: az állat elárveleltetik. Á gazdátlan állat is árverésen eladandó. Ugyanezen eljárás követendő akkor is, ha nem állat, hanem más tárgy vétetik zálogba. Kihágásért 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő a 60 korona értéket meg nem haladó mezei, vagy kerti lopás, határ- és tilalomjelek hántása, termények, fák, csemeték, gyümölcsök megrongálása vagy megsemmisítése, a hatósági jelek vagy mérnöki jelvények hántása, jogosulatlan zálogolás, a zálogolás meghiúsítása, dülőutak mégszükitése vagy rongálása, saját kórójának, tarlójának, trágyájának, avarának, nádasának, tőzegének oly helyen meggyújtása és felügyelet nélkül hagyása, ahol abból másnak kára származhatik vagy másnak hasonló tulajdonán gondatlanságból tűz előidézése, más területének legeltetése, apaállatoknak tenyész igazolvány nélkül tenyésztési célból másnak átengedése, másnak földjén szekerezés vagy marhahajtás, a vetésforgó és legel- tési rendelkezés megszegése, arankás lucerna vagy lóhere forgalomba hozatala, tilos helyen kender és len áztatása. Száz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő : az idegen földről fü, trágyázó vagy fütő-anyag szedése, állatoknak felügyelet nélküli legeltetése, állatoknak engedély nélkül külön csordákban, csürhékben vagy ménesekben legeltetése, selyemtenyésztési célokra a lombszedésnek megakadályozása, a szántóföldön hagyott gazdasági eszközöknek jogosulatlan használata, a tilalmas helyen átjárás, a jogosulatlan tarlózás, más földjének beszemetelése, felásása, a káros állatok és növények kiirtásának, a gödrök, kutak bekerítésének elmulasztása, az állatok felügyelet nélkül hagyása, sorompók, kapuk kinyitása, a hasznos madarak pusztítása, a rothadásos méhtörzsek megsemmisítésének elmulasztása, döglött állatnak elásatlanul hagyása. Súlyosabb beszámítás alá esik a kihágásnak vasár- és ünnepnapon, éjjel, szekérrel elkövetése. Ebben a kihágási ügyekben itél 40 korona értéken alól a községi elöljáróság, határozatát a főszolgabíróhoz, ezét a közigazgatási bizottsághoz lehet fellebbezni. A vidéki pénzintézetek és az állam. Újra megnyitotta az állam erszényét és átutalt a budapesti tőkeerős pénzintézeteknek vagy 17 milliót betétként. Hogy az átutalás azzal a kikötéssel történt-e, hogy annak egy része vidéki pénzintézeteknek juttatandó, nem tudjuk, de azt tudjuk, hogy ezen horribilis összeg után az állam 4° 0-os kamatot kötött ki magának és azt is tudjuk, hogy a vidéki intézetek, ezen betét dacára ma sem kapnak többet a resztringált hitelnél és azt sem olcsóbban, mint 7 1/4—8 1/4%-os áron. Az állam közbelépése ezek szerint a vidékre nézve semmiféle előnnyel nem járt, sőt egész határorottan tudjuk, hogy egy kisebb vidéki pénzintézet, mely fizetési zavarokkal küzd és melynek érdekében protektorok az államnál kijárták, hogy 100,000 korona rendelkezésére bocsátassék, ezt az összeget ma sem kapta meg, valószínűleg meg sem fogja kapni. Ugyanis az állam ezen 100,000 koronát egy nagy központi banknál utalványozta ki részére. A bank azonban, mely a 100,000 koronáért az államnak felel, ez összeget csakis úgy volt hajlandó a hullámokkal küzdő pénzintézetnek kiutalványozni, ha az általa megnevezett vidéki nagyobb pénzintézet ezen összegért a kezességet elvállalja, amit ezen nagyobb intézet természetesen megtagadott, mert számolva a jelenlegi pénzszűkével és azzal, hogy a fővárosi bank ezen összeget csakis a napi kamat mellett fogja rendelkezésre bocsájtani, nem akart a megszorult intézettől uzsorakamatot szedni és mert akkor, amikor ezen összegre a banknak jó, nem látta be, hogy közvetlenül az államnak miért volna rossz. Vagyis nem látta indokoltnak közvetlen mellőzését akkor amikor közvetve felkeresik. Ez az állami támogatás ! Most, mikor a külföld összes pénzforrásait előttünk elzárta, amikor a budapesti piac sohasem hallott árakat kér, most az állam, mely kérkedik vele, hogy 17 millió felesleg felett rendelkezik, ahelyett, hogy alkalmas módon valamit a vidéknek is rendelkezésére bocsátana, elhelyezi pénzeit kizárólag azokba a tőkeerős pénzintézetekbe, melyek erre nincsenek feltétlenül utalva és melyeket a folyton rosszabodó pénzviszonyokkal szemben sem ért valrmi meglepetés. Mit látunk tehát ebből az állami eljárásból ? Nem látunk egyebet, mint azt az igyekezetét, melyek nem bírják tovább! Hogy ez, egy-egy vidék teljes tönkretételével járhatna és jár azzal — ugylátszik — nem igen törődnek. A pénzügyminiszter folyton hangoztatja, hogy a vidéki intézetek mobilitásában nem bízik. Éz az általánosságban hangoztatott kritika helyt nem állhat, mert ha igaz is, hogy nem egy intézet immobil, abból még korántsem következtethető az összesek immo- bilitása, hanem igenis joggal követelhetjük a kormánytól, hogy pl. a pénzügyigazgatóságok utján vizsgáltassa meg az egyesek helyzetét és beérkező jelentések tartalma szerint nyújtson egyeseknek hitelt vagy nem. ® (Venyige) szecsltaVágó, _____ legtekiitkitó s negszerezhető a Szakára. Gazd. Egyesület Fogyaszt, és Értékesítő Szőyetszeténél Szalmám, vagy annak bármely fióktelepénél 86 korona árkán mely egyszerű, olcsó nagy munkaképességű s csak egy embert igényel, különösen kis gazdáknak es szőllőtulajdonosoknak rendkívül fontos, Koyácn Mihály szabadalma EnniiiáljfalTán,
