Gazdák Lapja, 1907. október (6. évfolyam, 40–43. szám)
1907-10-18 / 42. szám
október 18. GAZDAK LAPJA 3-ik oldal Ennyi „előleg“ után rátérek magára a tárgyra, melyet általánosságban felölelve akarok a megfelelő keretekben letárgyalni. — Korunkban, mikor minden ember, aki úgy magán, mint embertársain bármi tisztességes uton-módon segíteni akar, mikor az érző emberi szív elszorul a nép nyomorának láttára, mikor százezrével vándorol ki a nép, mert „nem leié honát a hazában“, mindenki úgynevezett „mellékkeresetet“ hajhász uton-utfélen, még a kőből is kenyeret csinálnának, ha lehetne; a nemes cél: értékesíteni mindent, a mit csak lehet és erőszakolni ki mindenből, amiből csak lehet, hogy a nép, az istenadta nép lelje meg honát (a kenyerét) a hazában. A mellékkeresetek ma már igen fontos szerepet játszanak a kivándorlás és az Ínséges nyomor ellen. A mellékkeresetek különböző fajai között igen fontos szerepet játszik a tervszerűen űzött méhészet. A méh az a fejős tehén, mely enni nem kér, melynek semmi egyébre nincs szüksége, mint egy nagyon-nagyon kevés kis helyre, egy igénytelen kis zugra, melyért ő százszoroson és ezerszeresen megfizet A méh legszorgalmasabb és leghálásabb házi állatunk: még enni sem kér .... A méhészet hazánkban nincs eléggé kifejlődve. Egyes községben imitt-ainoít, egy-egy házban látni csak néhány kast, itt több, amott kevesebb ember foglalkozik vele, de aránylag mindenütt kevés, sőt akad falu, ahol aranyért sem lehet egyetlenegy méhet sem felkutatni. Ez nem helyes. Nem pedig különösen a mai szegény világban, mikor minden, egykor semmire sem becsült apróságnak is meg van a maga elég magas értéke. Ebben a korban ezt a fontos jövedelmi forrást el mellőzni nem szabad. Ajánlatos természetesen, hogy aki a méhészetet meghonosítja, mindjárt úgy rendezze azt be magának, hogy ez neki minél kevesebb anyagi gondot okozzon; erre első sorban szükséges, hogy ne méhkasba telepítse a rajt, hanem az újabb fajta kis deszka kamrákba, melyekből a méz könnyen eltávolítható anélkül, hogy a rajt more patrio el kellene pusztítani, vagyis: a kecske is jól lakik és a káposzta is megmarad. A méhekkel való foglalkozás annál hálásabb dolog, mivel az igen kevésbe kerül és jól jövedelmez. Ossszel kiszedi a boldog gazda az aranyként folyó és arra be is váltható mézet s csupán annyit hagy meg, amennyi a méheknek, a dologtalan herék kiirtása után, telelésre elég; s a jövő évben ismét működik a szorgalmas kis társaság. A méh, épen ez a kicsiny kis állatka az, melyről két bőrt is le lehet nyúzni évenként: a mézet és a szintén fontos, szükséges és könnyen s a mellett jól értékesíthető viaszkot. Ha már arra vagyunk utalva, hogy mindenből hasznot huzzunk, akkor ne hagyjuk figyelmen kívül ezt a fontos mellékkeresetet se; hiszen az embernek már a természet által előirt rendeltetése, hogy minden egyéb, a világon élő lénynek hasznát vegye, mindenükből húzzon valami hasznot és valamennyit leigázva céljaira fordítsa. Könnyű volt Nimródéknak a fa od- vaiból kotorászni elő az akkor még vadul élő méhek mézét, ők csak nyalakodtak, de a mai reális kor embereinek nincs arra idejük, hogy erdőben keressék a mézet, mi természetesebb hát, mint az, hogy a portájához köti a méhet, befogja házziállatának és reá parancsol hogy ezután neki dolgozzék, az ő számára gyűjtse össze aprónként a mézet és csak kegyelemből, szánalomból, vagy inkább kényszerűségből, hogy tovább is használhassa, juttat neki egy keveset az egészből, morzsákat a sokból: hja ez már igy van s ennek igy kell lennie. .... Fogjon hozzá minden ember ehhez a még eléggé el nem terjedt jövedelmi forráshoz és ne res- telje azt a kis munkát, a mi eleinte, a meghonosításnál vele jár, mert ezért okszerű termelés mellett busásan kárpótolva lesz. Legyen nemcsak minden faluban és városban, de minden kertben, minden udvarban méhészkedés, foglalkozzék vele minden józan, okos gazda ember, legyen bár annyi rajunk, hogy őszre egy csöp kihasználatlan méz se maradjon a virágok kely- hében, melyeknek igy vehetjük hasznát, hisz a mezők liliomait is járma alá hajthatja ésszel! És ha minden virágot is felhasználnak a méhek az országban, akkor sem kell túltermeléstől tartanunk, nem kell félnünk, hogy saját mézünkbe fogunk belefulni; amit a magyar ember már fel nem használ, eladja a világ piacon, hisz nyitva áll előttünk az is, előttünk az egész világ, csak ki kell rukkolnunk, hogy mi is tudunk ám valamit, nekünk is van ám valamink, amivel el tudjuk látni, ha kell, az egész világot! Használjuk ki magunk számára a világpiacnak legalább ezt a kitöltetlen rubrikáját addig mig azt más nemzet el nem kapja az orrunk elől! Hisz a nemzetek nagy versenyében az boldogul, aki hamar feltalálja magát. Különösebb mértékben még egy nemzet sem használja ki ezt a kitűnő forrást, ha az egyik valamivel többet is termel, mint a másik. — A magyar méztermelés, habár még mint igen sok más dolog, nagyon hátra van, de erős akarattal, szakszerű méh- tenyésztéssel és a méz termelés terjesztésével hamar elterjedhet és fellendülhet, és ezáltal az egész országnak nagy jövedelemre lehet kilátása. Azért rajta! Rajta sietve, de okosan, gyorsan, de óvatosan hogy aztán a méh .... meg ne csípjen bennünket . . . . ! Nagykároly, 1907. szeptember 28. ('Htífif/ (fal ÍÜZtáv. Állattenyésztő gazdáink figyelmébe. Évről-évre szükségét láttuk, hogy a kormány figyelmét felhívjuk arra a visszás helyzetre, hogy a katonai kincstár részéről csikó és lóvásárlással megbízott közegek mindenkor a szükséges mennyiséget a tenyésztők kikerülésével kereskedőktől szerezik be. Súlyos anyagi veszteséget jelent ez gazdáink részére, mivel a mai nehéz gazdasági viszonyok mellett netalán a gazdának fennmaradt haszon a kereskedő mint közvetítő zsebébe vándorol; pedig, a munkabér viszonyok mai állapota a földbirtokos osztályt csaknem teljesen az állattenyésztés felé kényszeríti, s ha e téren is kivannak téve, hogy ép a kincstár által mel- löztetik a gazda, akkor annak helyzete szinte elviselhetetlenné lesz. Örömmel konstatáljuk, hogy ez iránybani felszólamlásunk nem volt hiába való; mert mint értesülünk Tallián András ezredes, a kassai honvéd-huszár ezred részére folyó hó 12-én Sándor-pusztán tartott lóvásáron kizárólag tenyésztőktől eszközölte a bevái“ gj (Venyise) szcsMí, megtekinífastő i megszerezhető a Szataárm. 6azi. Egyesület Fogyaszt, és Értékesítő SzöTetszeténél Szatmáren, tagy annak bármely fióktelepénél SS korona árban mely egyszerű, olcsó nagy munkaképességű s csak egy embert igényel, különösen kis gazdáknak es szőllőtulajdonosoknak rendkívül fontos, Korács Mihály szabadalma ErmibályfalTán,
