Gazdák Lapja, 1907. szeptember (6. évfolyam, 36–39. szám)

1907-09-20 / 38. szám

2-ik oldal GAZDÁK LAPJA szeptember 20. podott és kialakult jelenség konstatálhatok, nem mulaszthatjuk el a jövőben várható még élénkebb fejlődés két feltételére rá mutatni, mint olyanra, melyeknek megoldása immár el­kerülhetetlenné vált. E két feltétel egyike a pálya, másika az állandó tribün kérdése. Fontos mindkettő. Hisz mai pályánk annyira ki van téve az idő viszon­tagságainak, hogy a verseny esélyeit kedve­zőtlen időben jobban befolyásolja, mint meg­engedhető volna. De fontos az állandó tribün kérdése is, mely egyszerre véget vetne annak a mizériá­nak, hogy a belépő jegyeket ellenőrizni nem lehet. Pedig a mai pályán egyik sem oldható meg, mert az Szatmár városnak olyan közte­rülete, melynek egyéb rendeltetése van s igy állandó jellegű befektetéssel nem köthető le. Meglehet azonban mindkét kérdést oldani azzal, ha egy régi eszménkre visszatérünk. Ki kell vinni a lóversenyt a Körtélyesre ! A Körtélyesen a város szívesen ád rendel­kezésre egy megfelelően átalakítható körterü­letet, úgy szintén egy állandó tribün építésé­nek sem lenne ott akadálya. A távolság sem jöhet számításba. Hisz aki kocsin megy a versenyre, annak nem számit a 4 és 9 kilométer közötti [különbség. A villa­nyos pedig ép úgy elviszi oda azt a publiku­mot, mely nem kocsin megy ki. Legfeljebb az a tömeg marad el, mely ma gyalog megy ki, nem fizet s csak az ellenőrizhetést teszi töme­gével lehetetlenné. Ennek az elmaradása pe­dig még előny. Van aztán még egy fontos szempont e megoldás előnyére. A körtélyesi verseny-pályán a város által adott területtel, ottani homoródi csárdával, valamint ott megfelelően, más célra is alkalmasnak építhető tribünjével egyéb sport egylet is otthont találhatna. Pl. a lövész­egylet. Most a versenyek előtt, amidőn a pálya újból élénk kritika alá kerül, midőn a verse­nyek alatt ismét módunk lesz az ingyen tömeg fékezhetetlenségét tapasztalni, midőn gyűlések foglalkoznak a lovaregylet vitális érdekeivel, e kérdés aktuális, és tovább nem halasztható ! Nevezések") Szatmári lóverseny 1907. szeptember 29-én vasárnap. II. Sikverseny. Dij 1150 korona; ebből 800 kor. adva Szatmár szab. kir. város által, 350 kor. a földmiveléstigyi m. kir. miniszter által pótlandó díjból. 800 korona az elsőnek, 200 korona a második, 100 korona a harmadik, 50 kor. a negyediknek beérkező lónak. 3 éves és id. lovak részére, melyek az 1906—1907. években 800 kor. értékű versenyt nem nyertek. Táv. kb. 1600 m. Teher : 3 é. 66 kg. 4 é. és id. 70 kg. Kanca és heréitekre 1V2 kg. kevesebb. Minden 400 kor. össznye- remény után 1 kg-mal több halmozva, 3 é.-nél 7 kg.-ig. 4 é. és idősebbnél 5 kg.-ig. Félvéreknek 3 Levél egy kivándorolt barátomhoz. — A „Gazdák Lapja“ eredeti tárcája — Kedves barátom ! Keserűséggel és fájdalommal telt szivem bús hangjai e sorok, melyeket a neked távoli hazából irok, a nekem messze idegenbe. Eltá- vozál! Nem most tudom és nem most mondom ki e szót először és mégis megdöbbenve gondolok a ször­nyű valóra: eltávozál! Alig néhány hónapja, hogy elmentél s máris mintha évek hosszú sora múlt volna el a válás keserű percei óta. Alig merem elhinni, hogy csakugyan elmentél. Elmentél itthagyva boldog csa­ládi fészkedet, szülőt, testvért és barátot! Emlékszel-e arra, mikor karöltve sétáltunk nem egyszer az erdő árnyas utain és fogadtuk egymásnak mindenre, ami szent előttünk, hogy egymást az élet­ben soha el nem hagyjuk ? Hát arra emlékszel-e, mikor egy szép tavaszi napon — március tizenötödike volt — együtt ültünk kedves kis diákszobádban s arcunkon a hazafias lelkesedés pírjával tettünk szent fogadást, hogy ezt a szegény hazát sem jó, sem bal­sorsában soha el nem hagyjuk? Éppen ifjúsági ün­nepélyünkről jöttünk haza s az ott hallott hazafias szavalatok és beszédek hatása alatt emelkedett szi­vünkben a lelkesedés legmagasabb fokára. . . . S aztán múltak az évek. Ifjúságunk arany­napjai elmúltak s a gond, a kenyérharc nehéz felhői tornyosultak fel életünk kéklö egén s elhomályosítot­ták boldogságunk fényes napját. De küzdöttünk min- daketten az élet kisebb és nagyobb gondjaival. S azután jött egy áramlat, mely téged is elsodort, jött egy nagy irtó betegség, mely a nemzet tömegét iszonyúan megtizedelte s az elhullottak közzé kerül­tél te is. Ez a szörnyű pusztító nemzeti betegség a kivándorlás volt. Boldog, boldogtalan eldobta magától a haza iránti hűség eszméjét, a munkás eldobta kaszá­ját, kapáját a gazdagott hagyta az ekét, eladta házacs­káját, ökreit, földjét s hajóra ülve ment a tengerentúli messze idegenbe szerencsét próbálni. S az a csábos délibáb sok kárt tett ebben a sokat hányatott hazában. JKiniea gazáéiba' ttäPäzMdien mtfzSIÄÄÄÄÄÄ­gépek. Elsőrendű hazai anyagból gyártunk ezidőszerint 15-féle nagyságban, különböző szerkezetben a gazda minden követelményének legjobban megfelelő általános terménytisztitáshoz berendezett különleges gépe­ket, szelelő és magválasztó rostákat, kézi vagy hajtóerőre alkalmazva. Ez évi újdonságainkról szíveskedjék ingyen árjegyzéket kérni! —Minden esetleges kérdezésekre .azonnal és díjtalanul válaszolunk.— Raktárt tart és eladásokat eszközöl a Szatinármcgyei Gazdasági Egyesület Fogyasztási és Ért. Szövetkezete Szatmártt, Verbőci-utca 5-ik szám KALMÁR ZS. és TÁRSA különleges terménytisztitó gépgyára Hódmező-Vásárhelyen. Telefon 69. szám. 430 1905-ben Nagy-Enyeden állami aranyéremmel kitüntetve. 52—48 Sürgönyeim: Kalmár-rostagy ár.

Next

/
Thumbnails
Contents