Gazdák Lapja, 1907. augusztus (6. évfolyam, 31–35. szám)
1907-08-23 / 34. szám
augusztus 23. GAZDÁK LAPJA 3-ik old al Nem vitatható ei az hogy akkor, amikor mező- gazdasági kamarákat akarunk szervezni, német intézménynek recipiálásáról van szó. A receptio csak úgy lehet sikeres, ha az a recipiáló nemzet viszonyaihoz alkalmazkodik. A magyar állam a vármegyei rendszeren épült fel. A magyar állam területe vármegyékre tagozódik. A vármegyék összessége képezi a magyar államot anélkül, hogy a vármegyék kerületekbe volnának beosztva. Á vármegyei törvényhatóságok hatáskörébe tartozott mindig a közigazgatás minden ága. Területi beosztásuknál irányadó szempontok voltak közgazdasági és közlekedési viszonyaik. A magyar nemzeti felfogásnak megfelelően a kamarák is csak úgy szervezhetők, hogy ha azokat az administráló közigazgatási egységgel, a vármegyékkel fogják véleményező és ellenőrző testületekként szerves összefüggésbe hozni. A véleményező testületek véleményeiket csakis erkölcsi felelősség terhe alatt adják meg. Jogi felelősségre nem vonhatók. Ez állna a mezőgazdasági kamarákra is, melyeknek hatáskörébe tartoznék az érdekképviselet is. Ilyen körülmények között nagy veszedelem rejlenék abban, ha egy kamara hatáskörét több vármegye területére terjesztené ki. A vármegyék közgazdasági érdekei sem mindig megegyezők. Sőt az ellentét azok között igen gyakori. Önmagától kínálkozik az a feltevés, hogy a kerület székhelye prae- domináló szerepet óhajt magának biztosítani. Jogi felelősség hiányában amikor csak érdekeket kell képviselnie, természetszerűen a székhelynek és a székhely törvényhatóságának érdekeit fogná előtérbe tolni. Tapasztalati tényekre alapítjuk nézeteinket. Láttuk egy kereskedelmi és iparkamaránál, hogy mikor a vasúti hálózat fejlesztésére adott véleményt, olyan hálózat tervet készített el, amely kizárólag a kerületi székhely érdekeit szolgálná s a melynek végrehajtása esetén a szomszédos vármegye közgazdasági érdekei a legnagyobb sérelmet szenvednék. Az előadói javaslathoz mellékelt térképből azt látjuk, hogy Debrecen székhelylyel Hajdú, Szabolcs, Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros egy kamarai kerületet képeznének.*) A ki a helyi viszonyokat ismeri, az előtt nem fog kétség fennforogni arra nézve, hogy Szabolcsvármegye közt egyrészről, Ugocsa, Máramaros- megye közt másrészről nincs semminő érdekközösség. Nincs közgazdasági viszonyaik között semminő hasonlatosság. Es igy nem volna indokolható, hogy ezeket a vármegyéket egy érdekképviseleti szerv keretébe szorítsák bele. Nagyon közel fekszik a valósághoz az a feltevés, hogy az ily különböző közgazdasági viszonyok közt élő törvényhatóságok érdekeltjei között erős érdek ellentét fejlődhetik ki. A tervezett kerület legszélén fekvő székhely könnyen felhasználhatná ezeket az érdekellentéteket, az egyes törvényhatóságokat érdeklő ügyek elintézésénél. Mindezek az aggodalmak nem foroghatnak fenn akkor, hogyha a kamarákat vármegyénként fognák szervezni. Az ekként szervezendő kamarák és a vármegyék között meg lenne a szerves kapcsolat rész*) Ugyanaz a tervezet Szatmár, Szilágy és Biharból akart egy kerületet kikerekiteni (?!) — Szerk. ben tagjaik ugyanazonosságánál fogva, részben pedig azért, mert a kamarának ugyanazokat az érdekeket kellene szolgálni, amelyek megoldása és megvédése az illető törvényhatóság mint közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik. Az általuk javasolt területi beosztás mellett biztosítva lenne a hatóságok és kamarák együttműködése. A kamarák szerves összefüggésben lévén a törvényhatóságokkal, kétségtelenül alkalmasak volnának arra is, hogy minden tekintetben erősbitsék a vármegyéket, a mire, hogy szükség van, arra a közelmúlt eléggé megtaníthatta törvényhatóságainkat. A kerületi beosztás mellett megmaradnának a vármegyei gazdasági egyesületek, a vidéki gazdakörök. Az előbbiek egy bizonyos fokú önnáliósággal felruházva, különösen ott, ahol most vármegyei mezőgazdasági bizottsági teendőket is teljesítenek. Az erők el tagozódása a mezőgazdasági érdekképviselet szétforgácsolását is jelentené. Nem idézhetné elő azt, ami az érdekképviseletnek a célja: az erők egyesítését. A gazdasági egyesületek nagyobb hatású tevékenységet eddig anyagi eszközeik csekélységénél fogva nem fejthettek ki. A kényszertársulás és az önmega- dóztatási jog lennének azok az eszközök, a melyekkel anyagi erejüket növelhetnék. Ha a kamarákat a gazdasági egyesületektől külön szervezik, azok el fogják venni a gazdasági egyesületektől még mai jövedelmi forrásaikat is. Mert kézen fekvő az, hogy akik kényszertársulás utján kénytelenek lesznek belépni a kamarák kötelékébe, feleslegesnek fogják találni azt, hogy lényegileg ugyanazon célt szolgáló gazdasági egyesületeknek is tagjai maradjanak. A kamarák kerületi beosztása a gazdasági egyesületek sírját ásná meg. A kamarák vármegyénként való szervezése a gazdasági egyesületek újjászületését eredményezné. A meglévő jót nem szabad megsemmisíteni egy ki nem ismert szervezetért. Ezek azok az okok, melyek minket arra késztettek, hogy a leghatározottabban állást foglaljunk a kerületi rendszer ellen. Gazda gyűlés. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület igazgató választmánya folyó hó 21-én Szatmáron a városháza tanácstermében igazgató választmányi gyűlést tartott. Az ülés előtt dr. Falussy Árpád főispán alelnök távolmaradását kimentette, mit az ülés sajnálattal vett tudomásul. Jelen voltak Szeőke Barna alelnök, Poszvék Nándor titkár, Kölcsey Antal, Luby Béla, Péterffy Imre és Vajay Károly igazgatósági tagok. Szeőke Barna alelnök az elnöki szék elfoglalása után üdvözölte a jelenvoltakat s az ülés megnyitása előtt fájdalommal emlékezett meg az egyesület egyik legtevékenyebb igazgató választmányi tagjának: Svai- cer Gábornak haláláról s egyhangú helyeslés mellett indítványozta, hogy emléke jegyzőkönyvileg megörö- kittessék. Ezután megnyitván az ülést a múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetett. Szabadalmazott ft uj * megtekinthető (Venyige) szccsl;aVagó, megszerezhető a Szatmári. Gazd. Egyesület Fogyaszt, és Értékesítő Szöretezeténél Szalmára, ragy annak bármely mely egyszerű, olcsó nagy munkaképességű s csak egy embert igényel, különösen kis gazdáknak és szőllőtulajdonosoknak rendkivül fontos, Kovács Mihály szabadalma Ermihályfalván, 35 borosa árbas
