Gazdák Lapja, 1907. augusztus (6. évfolyam, 31–35. szám)
1907-08-09 / 32. szám
2-ik oldal. GAZDÁK LAPJA augusztus 9. A cigány kérdés. A legaktuálisabb kérdés ma a cigány-kérdés, ennek a megoldásán kell hogy gondolkozzék a nemzetnek minden igaz fia, mert e kóborló banda nap-nap mellett veszélyezteti nemcsak vagyon, de személybiztonságunkat is ; ezt sajnos, nagyon is kézzel foghatóig bizonyították be a legközelebbi, hajmeresztő, vérfagygyasztó, a legállatiasabb módon elkövetett dá- nosi rablógyilkossággal. Nagy baj, hogy társadalmunk csak akkor rázkódik fel letargikus állapotából, hatóságaink csak akkor kezdenek valami megoldási módon gondolkodni, mikor egy oly félelmetes megrázkódtatásra ébredünk fel, mint a dánosi rablógyilkosság is. Borzasztó dolog még el is gondolni e gyilkosság lélektani indító okait. Magunk előtt látjuk a karavánt, a mint vad tekintetű marcona kinézésű, már külsőleg is minden roszra hajlandó, minden erkölcsből kivetkezett vajdáját állatias üvöltéssel, ujjongva veszi körül s a karaván apraja, nagygya részt vesz a gyűlésen, melyen egy rablást, vagy gyilkosságot, vagy betörést határoznak el. így nő fel a kóbor cigány gyermek s nem csoda, hogy ily környezetben, már az anya tejjel szívja magába a hajlamot minden rosszra s mikor fel nő, kész útonálló, kész rablógyilkos. S ha most ehez vesszük, hogy az országban az igy bolyongó karavánok száma igen nagy, a melyek a legszorosabb összeköttetésben, a legnagyobb egyetértéssel támogatják egymást, nemcsak a bűnös cselekmények keresztül vitelében, de a nyomozó közegek tévútra vezetésében is : akkor tisztán áll előttünk az a körülmény, hogy a hatóság bár meg van győződve bűnösségükről, mégis úgyszólván tehetetlen e bandával szemben. A bajon segíteni nagyon nehéz, sőt mi több lehetetlennek látszik, pedig ez erős szervezetű, viharedzett, a nélkülözést a legnagyobb mértékben nyugodtan tűrő, ügyes, leleményes, egészséges fajnak a rendes polgári élet részére való megnyerése nemcsak társadalmi szempontból volna szükséges, az már magára az államra nézve is nagyon kívánatos lenne. Csakhogy ez nagyon nehéz. Láttuk a múltban hogy József főherceg mennyit fáradott, mennyit áldozott e kóbor faj megtelepítésén, sőt még, hogy velük közvetlenül tudjon érintkezni, azt az áldozatot is meghozta, hogy nyelvüket megtanulta. Mit ért el e nemes önfeláldozással, azt, hogy a már letelepített banda, egy szép reggelen ott hagyta mint Szent Pál az oláhokat s maradt minden a régiben, el is fordult tőlük a fenséges ur jóindulata mert belátta, hogy a kóbor cigányt polgá- riasitani akarni annyi, mint a falra borsót hányni. A hatóságoknak azok az intézkedései, melyekkel egyik, másik járás területéről kitiltják őket, célhez szintén nem vezetnek, mert hiszen végeredményében valahol csak kell lakniok s igy ezáltal csak azt érik el, hogy mig egyik járás megszabadul tőlük, a másikra ugyanakkor kétszeres sulylyal nehezedik ez átkos faj. Egyetlen egy megoldási mód járna valószínűség szerint a legtöbb eredménnyel, amely bár nagy költséggel terhelné meg eleinte az államot, de a mely később visszatérülne. Ez a mód volna a cigány kis gyermekeknek a szülőktől való elvétele s e célra külön létesített gyermek nevelő házakbani elhelyezése, a hol övéiktől teljesen elszigetelve nőnének fel, s nagyobb korukban állami munkaházakban lehetne őket foglalkoztatni, hol a munka, a vallás közvetlen behatása alatt az állam hasznos polgáraivá lehetnének. Tudom hogy erre sokan őnkénytelenül azt kérdik, itt marad a sok vén cigány a nyakunkkon, hát azokkal mi lesz ? Erre csak azzal a kérdéssel felelhetünk : mi lett a múlt század 60-as, 70-es évek rabló hordáival ? hová lettek ? Eltűntek és letűntek. A pécsi kiállítás. A pécsi országos kiállítás ismét egy újabb kézzel fogható bizonyítéka a magyar ipar fejlődésének, a kereskedelem előhaladásának. Oly ízlésesen kiállított ipar cikkeket látunk itt hogy bizony büszkén elismerhetné magáénak bármelyik külföldi gyár; hogy csak egyet említsünk, a zsolnai gyár kiu.i'íuo .. t, mely a legelfogultabb idegent is bámulatba ejt, úgy annyira, hogy ez a gyár gyártmányaival, a legelső rangú ha- sonirányu külföldi gyárral nemcsak, hogy kiállja a versenyt, de a pálmát is elvinné előle, igy vagyunk a többi gyár kiállításaival is. Azonban a kiállítás figyelmes rendezősége nem felejtkezett meg arról, hogy Magyarország első sorban is, mezőgazdasági állam; s igen szép keretben nyújtott módot, a mezőgazdasági termékek, eszközök, gépek stb. bemutat- hatására. Mi, kik örömmel láttuk e kiállításon az ipar újabb fejlődését, mégis irányunkhoz híven a kiállítás mezőgazdasági csoportjával óhajtunk itt röviden foglalkozni, szolgálatot vélünk ez által gazda-közönségünknek is teljesíteni. A mezőgazdasági állandó kiállítás áll: 1. A mezőgazdasági nagy csarnokban elhelyezett különböző gazdaságok és mezőgazdasági intézmények kiállításaiból ; 2) a borászati pavillonban levő borászati ; 3) az erdészeti pavillonban levő erdészeti és 4) a gép csarnokban elhelyezett gazdasági gépek kiállításaiból, melyekhez sorakoznak még Frigyes főherceg uradalmainak és lovag Biederinan uradalmának pavillonjai. A mezögazgasági csarnok a kiállítás középpontján, mintegy 500 négyzetméter területen fekszik s a mezőgazdaságra vonatkozó díszítéssel van ékesítve. Ebben a csarnokban vannak a föidmivelésügyi kormány fönhatósága alá tartozó gazdasági intézmények s azok a gyűjtemények, a melyek a tulajdon- képeni mezőgazdaságra vonatkoznak. A föidmivelésügyi m. kir. minisztérium fönhatóMinden gazdaságban »«KBÜzbetctln «sztfzifcÄÄÄÄÄ gépek. Elsőrendű hazai anyagból gyártunk ezidőszerint 15-féie nagyságban, különböző szerkezetben a gazda minden követelményének legjobban megfelelő általános terménytisztitáshoz berendezett különleges gépeket, szelelő és magválasztó rostákat, kézi vagy hajtóerőre alkalmazva. Ez évi újdonságainkról szíveskedjék ingyen árjegyzéket kérni! —Minden esetleges kérdezésekre azonnal és díjtalanul válaszolunk.— Raktárt tart és eladásokat eszközöl a Szatmáriaegyei Gazdasági Egyesölet Fogjisitáxi is Ért. Szövetkezete Szatmárit, Verbőci-utca 5-ik szám KALMÁR ZS. és TÁRSA különleges terménytisztitó gépgyára Hódmező-Vásárhelyen. Telefon 69. szám. 430 1905-ben Nagy-Enyeden állami aranyéremmel kitüntetve. 52—48 Sürgönyeim: Kalmár-rostagyár.
