Gazdák Lapja, 1907. március (6. évfolyam, 9–13. szám)
1907-03-15 / 11. szám
március 15 GAZDÁK LAPJA 5-ik oldal. Távol áll tőlem, hogy a kisemberek atyjának, Darányi Ignác földmivelésügyi miniszternek, ez irányú tevékenységét, aki a szegény nép érdekében e téren is alkotni kíván, talán rosszalnám, sőt ellenkezőleg, a gyakorlati hiányokra rá mutatva, a közjó érdekeben inkább támogatni óhajtom. Hisz egy ily jó akaratú tevékeny miniszter, ezer gondja között nem gondolhat hiányra. Az ország 1905. évi közállapotáról a magyar kormány által most kiadott statisztikai évkönyv szerint baromfiból és termékeiből a következő kivitelünk volt: Tojás: 1904. évben 31.429 ezer korona, 1905. évben 23.656 ezer korona, kevesebb tehát: 7773 ezer korona értékkel. Leölt szárnyas: 1904. évben 14.737 ezer korona, 1905. évben 15.115 ezer korona. Ennélfogva több 378 ezer korona értékkel. Eleven szárnyas: 1904. évben 10.685 ezer korona, 1905. évben 11.055 korona, több tehát 370 ezer korona értékkel. Ágytoll: 1904. évben 9162 ezer korona, 1905. évben 9786 ezer korona, több tehát 624 ezer korona értékkel. Az összes kivitel csökkent ennélfogva 6401 ezer korona értékkel. A kivitellel szemben a behozatal Szerbiából volt eleven szárnyasból: 2.303,000 korona. Ha tehát ezt az összeget az egész kiviteli csökkentéshez hozzáadjuk, mert ennyivel a saját bevételünk csökkent, akkor látjuk, hogy e téren 1904. évvel szemben tulajdonképp a kivitelünk 8704 koronával csökkent. Minthogy pedig a kereskedelemügyi miniszter által kiadott Közgazdasági Értesítő szerint az 1906. évben a többi Balkán-államokból is volt meglehetős behozatalunk ez áruból, előreláthatólag a mérleg az 1906-iki évre még kedvezőtlenebbé alakul. Mint ebből látható, a baromfival és termékeivel a hazai baromfi-tenyésztés kárára elég szép rekordot értek el hazánkban is. Ezzel lerontják a magyar tenyésztőknél a magyar baromfi árát és diszkreditálják vele külföldön a magyar baromfi és termékének jóságát, ebből az árrontásból azonban a hazai nagyvárosi fogyasztó közönségnek semmi haszna nincsen, nem is élvezi a silányabb balkáni árunak olcsóbbságát. Ez tehát a Balkáni államokkal kötendő vámszerződésnél sürgős orvoslásra szorul. Baromfitenyésztésre klimatikus viszonyaink igen alkalmasak ugyan, de e gazdasági ág fejlesztését az alább felsorolt hiányok és okok akadályozzák. 1. Nincsenek oly szakembereink, kik mint például Dániában, Belgiumban, Franciaországban s Németországban a kis emberek által űzött baromfitenyésztés értékesítés módozatait ott a helyszínén gyakorlati alapon tanulmányozták volna és az ott szerzett tapasztalataikat ide haza a hazai viszonyoknak megfe- lelőleg átidomitva, a keltőgépek kezelésének oktatásával és a dániai viszonyokhoz hasonló tojásértékesitő szövetkezetek szervezésével kapcsolatban terjesztenék. 2. Nincsenek oly szakembereink, kik a külföldön űzött iparszerü baromfitenyésztést és értékesítést gyakorlati irányban nálunk is meghonosítanák. 3. Hazai iparosainkat és gépgyárosainkat nem támogatják, buzdítják, serkentik kellőleg jó keltő és nevelőgépek előállítására. A kik már ezzel foglalkoznak, azok sem részesülnek a megfelelő pártolásban. A keltőgépek terjesztésére a földmivelésügyi miniszter által mostanában kiutalt ötvenezer koronából, mint a baromfitenyésztők országos egyesületének hivatalos lapjából olvasom, Pirkner János földmivelésügyi miniszteri tanácsos az egyesület ügyvezető alelnökének indítványára az akciót amerikai keltető gépek beszerzésével indította meg. Ez talán még sem helyes, a menynyiben a magyar ipar rovására megy, mert már Magyarországon is készítenek többféle, igen jó keltőgépet.*) 4. A baromfi-tenyésztési irány megállapításánál nem vették figyelembe ama piacok igényeit és kívánalmait, hová mi ez áruból a legkedvezőbben exportálhatunk, ilyenek például Németország és Svájc. Ha ezt tekintetbe veszik, akkor ide sokkal többet is vihetnénk ki. 5. Az irány megállapításánál sem az illető vidéken meghonosítható fajokat nem próbálták ki, sem a fajokat nem osztották be megfelelő körzetekre, mint a dánok is nagyon célszerűen megcsinálták, hanem kipróbálás nélkül egyszerűen és különösen a sárga or- pington fajt terjesztették. Ennek tulajdoníthatjuk most már azt is, hogy a kormány által terjesztett fajbaromfi- fölöslegünknek nincs kiviteli piaca és Szerbia és Bulgária is a fajbaromfi szükségletét, mint a szaklapok igazolják, Németországból hozatja. 6. E gazdasági ágnál a közvetítő kereskedelmi viszonyaink rendezetlensége miatt a kisember ez áruja értékesítésénél nincsen kellőleg megvédve. Nézzük csak meg a baromfi és tojás árát a fővárostól kissé távolabb eső falvakban, hol azt a kis tenyésztő értékesíti és hasonlítsuk ezt össze a fővárosi árral, hozzáadva ehhez a szállítás és vámköltségét is. Szembetűnik rögtön, hol itt a baj, és mi az oka, hogy a fővárosban a baromfi és a tojás oly drága. Abból a kiviteli nagyösszegértékből tehát, a melyet fentebb kimutattam, biz az uradalmi cselédek és a parasztgazdák igen csekély hasznot látnak. 7. Igen sok a panasz a baromfitenyésztők körében azért is, hogy a középponti vásárcsarnokba értékesítésre felküldött árujukért alig kapnak valamit, mert oly sok a levonás. Egy vidéki földbirtokosné például a napokban a következőket irta nekem: „Felküdtem a központi vásárcsarnokba értékesítésre egy darab hizlalt 4V2 kilogram súlyú pulykát és 6 darab, összen 16V2 kiíogram súlyú följavitott kappant és küldtek érte mindössze 17 korona 69 fillért.“ Az ily ár tehát a vidéki földbirtokos osztályt nem igen serkentheti a baromfitenyésztés fölkarolására. Az értékesítési viszonyok tehát szintén sürgős orvoslást igényelnek. Nem a földbirtokos-osztály nem törődömsége tehát az oka, hogy Magyarországon a baromfitenyésztés még ma is csak külterjes üzem, hanem a fent elősoroltak az okai annak, hogy a magyar földbirtokosok közül ma is csak alig egy-kettő tartja érdemesnek azzal intenzivebben foglalkozni. Ne okozzuk tehát minden hibánkért ezen osztályt. Irodalom. „Népszövetség“ címen uj havi politikai folyóirat jelent meg Nagykárolyban Kunéry Kálmán, a Szatmár- vármegye volt szerkesztőjének szerkesztésében. Önzet*) A Kogler és Roszner bpesti gyáros által készített legújabban rendkívül elmésen javított keltető gépek a várakozásnak teljesen megfelelnek. Szerk. Szaliaiialmazotí tt uj # ■eSlítothítfl S (Venyige) szecskázó, niegszomkető a Szatíráin, Gazd. Egyesület Fogyaszt, és Értékesítő Scijvetkezeténél Szatírán, vagy annalí bármely fióktelepénél SS korona mely egyszerű, olcsó nagy munkaképességű, s csak egy embert igényel, különösen kis gazdáknak és szőllőtulajdonosoknak rendkívül fontos, Kovács Mihály szabadalma Ermihályfalván,
