Gazdák Lapja, 1907. február (6. évfolyam, 5–8. szám)
1907-02-08 / 6. szám
február 8. GAZDÁK LAPJA 5-ik oldal A Nagymajtény és Gilvács községek gazdái február 1-én tartott ülésükön elhatározták, hogy 1. Az arató munkásoknak a múlt évieknél magasabb munkabért és részt nem fizetnek, kivéve az uradalmat, ki az arató munkásoknak a múlt éviekhez képest egy kei észt részszel és kát. holdanként félliter pálinkával javította az arató munkások fizetését. 2. Egyhangnlag elhatározták, hogy a napszám és szakmány munkák bérét csakis a múlt éviekhez hasonlóul fogják fizetni, s béremelést nem adnak. 3. A cseléd béreket szintén a múlt éviekhez aránylagosan állapították meg s magasabb bért nem fizetnek; kivételt képeznek ez alól azok a gazdák, akik már esetleg nagyobb bérért szerződtek cseléddel. 4. Munka- és cselédkönyv nélkül munkást és cselédet nem fogadnak fel. 5. Kijelentik, hogy senki munkását, vagy cselédjét a tulajdonosának, illetve gazdájának beleegyezése nélkül sem cselédnek, sem munkásnak, sem napszámosnak, szóval semmiféle gazdasági munkára fel nem fogadják, sem nem alkalmazzák. 6. Az 5. pontban kifejtett határozatra nézve kéri a nagymajtényi és gilvácsi gazdakörzet a Szatmár- megyei gazdasági egyesületet, hogy hasson oda, miszerint a gazda a másik birtokos már felfogadott cselédjét ne alkalmaztassa, miután ez a múltban ebben a körzetben többször előfordult. Időjelzés. A meteor már ez év elején jelezte azon nagy és inkább száraz, mint csapadékos hideget, a mely január 20-án teljes egészében beállott. kintve azt, hogy 1730. évben egy mázsa dohánynak az ára 4 máriás, a legfinomabbé pedig 2 magyar forint vala. Ne gondoljuk azonban azt, hogy a nemes gróf ezt a fényes eredményt könnyű szerrel érte el. Nagyon sok helyen katonákkal kellett a dohány ültetésnél asszisztálni, mert a népet szép szóval nem lehetett arra rávenni. Éhhez járult ez a sok babonás vélekedés a dohányról: Ha marhavész, jégeső, szárazság vagy bármely más elemi csapás látogatott meg egy vidéket, azt a gazdák menten a dohánytermelés következményének tekintették s szidták, mint a bokrot, nemes jóltevőjtiket, a grófot. Ez a sok mindenféle előre nem képzelt kellemetlenség és akadály s a népbuzditók és irigyek által a véksőkig szított gyülölség végre is annyira elkeserítették Károlyit, hogy a már szép lendületet vett dohánytermelés vezetésétől visszalépett. Távozásával az eredeti szövetkezet is föloszlott. Ez azonban mit sem von le Károlyi Sándor ama nagy érdeméből, hogy egy uj termelési ág meghonosításával nyomorából kiemelte a megsarcolt magyar népet, s atyja és fellendítője lett annak a nemes dohánytermelésnek, melyre országunk földmivelő osztálya büszke lehet. —#*. Már a január 17-iki csomópont megbillentette az enyhület egyensúlyát, a mint jelzéseiben is ennek hatáskörében mondta a nagyobb változások kezdetét, s e csomópontot követőleg több helyütt az országban havazás indult meg, — de Budapesten nem — ami azonban csak rövid ideig tartó és részleges volt. A 21-iki csomópont hatáskörében azonban a jelzett nagyobb hideg 20-án nem csak az egész országban, hanem a nyugati és északi Európában, sőt az eddigi tudósítások szerint Ázsia és Amerikában is beállott s fokozódva tart tovább. A hideg igen csekély csapadékot, hóesést kivéve, száraz volt, amint azt jelezte is a Meteor, valamint az erre szolgáló okokat is felsorolta, a melyek e nagy változás bekövetkezését nem csak létesítették, de előmozdították is, amely okok a kiadott csillagászati térképen szemmel láthatólag bárki által szemlélhetők. Ezen okok mindenike akadály nélkül teljes egészében létesülhetett, vagyis nem jött közbe semmi, a mi előre még eddig kiszámítható nem lett volna, igy a jóslat teljes egészében bevált, bevált pedig akkor, midőn a hosszantartó erős enyhület folytán már mindenki a tavasz eljöttét hitte, s a tél újra való bekövetkezéséről csak a Meteor beszélt csupán. A hajók már kezdtek megjelenni a Dunán, a társaságok már árufelvételt hirdettek, a kis propellerek vígan szögdécseltek a két part között, a sajtó, a börze már úgy beszélt, már oly kötéseket kezdett csinálni, mintha a telet végleg eltemetttük volna. A szerkesztőségekben a fiatalabb munkatársak már előkeresték az asztalfiából a tél folyamán unalmukban megirt tavaszi verseket s előkészítették arra, hogy a nagyközönségnek szellemi tavaszi élvezeteket nyújtsanak az érezhető lágy fuvalmak közepette, sőt egy-kettő már napvilágot is látott, midőn egyszerre Szaturnusz, majd Jupiter hatáskörébe került földünk és légkörünket a lágyfuvalmakat dermesztő hideg váltotta fel, a Dunán megindult a jégzajlás s ez elől még a könnyed propellereknek is menekülniük kellett a biztos kikötőkbe, sőt még a szerkesztőségeknél is a tavaszi verseknek szánt rovatokba a farkasok által felfalt drótostótot kellett visszahelyezni, akinek — bárcsak bocskorba szokott járni, — természetes csupán a csizmájába szorult lábszára maradt meg a falatozás helyén, ismertető jelül az illető egyénre nézve. Minden megváltozott, még a m. kir. meteorologiai intézet jelzése is, mely közvetlen e hideg bekövetkezése előtt még azt hozta, hogy lényegtelen hőváltozással keleten csapadék várható, most azonban ezen intézet is hideget jelez. Sőt elhallgattak a kávéházi asztaloknál s másfelé sűrűn hangoztatott rossz élcek is, a melyek a téli idő újra való bekövetkezését hirdető jóslatokra gyártattak, csupán egy maradt ezen irányban állandó, a Meteor időjelzési rendszere, amelynek helyes voltát a jelenleg is teljesen bevált tények újra igazolják s ha csak ezen egyetlen eset is volna a sok közül, már elég lehetne arra nézve, hogy mindenki, ki meterologiával foglalkozik, azon alapon, azon rendszer szerint tenné vizsgálódásait, a melyet e mechanikai meteorologiai rendszer kijelöl, s ha ezen időjóslatokat oly nagy előnnyel felhasználó gazdaközönség anyagi pártfogásával egyedül ezen irányt támogatná, akkor, mint már azt annyiszor hangoztatta a Meteor, nemcsak egészben, de részleteiben is egészen pontos időjelzéseket lehetne közrebocsájtania. Kft. Jód üszld dta- dsftszetész 78 30 52 üzletét 19o6. évi május 1-től a Gillyén József urházába Szlávik Zs. ur üzlete mellé helyezte át. Tisztelettel JOÓ LÁSZLÓ utóda.
