Gazdák Lapja, 1906. december (5. évfolyam, 49–52. szám)

1906-12-07 / 49. szám

2-ik oldal GAZDÁK LAPJA december 7. a családhoz tartozónak, családtagnak tekintetett s tényleg a földes ur cselédjének nemcsak gaz­dája, de a — római chentek mintájára — vé­delmezője és valódi pártfogója is volt. így volt ez évszázadokon keresztül, sőt nem­csak igy, de a negyvenes évi forradalmak le­zajlása után, amidőn különösen nálunk a po­litikai élet megszűntével, amidőn a gazdálkodás nemcsak remedium, de a siralmas idők vigaszta­lása is volt: a gazda, az uraság és cselédjei közt bizonyos benső barátsági kötelék is támadt, a a közös sors érzete egymáshoz őszinte ragasz­kodást és bizalmat fejlesztett, úgy, hogy általá­nossá vált az, hogy amely cseléd valamely urasághoz beállott, csak igen nyomós okokból változtatta helyét, s igy az életfogytig tartó egy helyben maradás éppen nem tartozott a ritkaságok közé, mig legtöbb esetben a kidőlt apa helyét a már felnőtt hu íoglalta el s vala­mint a birtok apáról fiúra, éppen úgy a szol­gálat is apáról fiúra szállott. Tartott ez általánosságban a 860-as évek végéig, vagyis azon időig, mig a magyar föl­des urak felett a végzet nem döntött, vagyis mig a magyar föld az uraságok kezeiről holmi jött ment idegen vérszopók kezébe nem került! Ezek kezdették legelső sor­ban a földbirtokkal és átment cselédséggel szemben éreztetni, hogy az idők és viszonyok csakugyan megváltoztak ! S minél több magyar ur jutott tönkre: annál több vagyon került a hiénák kezeire, következésképpen annál több cselédnél szakittatott meg ama kegyeletes vi­szony, mely közte és volt úri gazdája közt évezreden keresztül fentállott! Amig e szerencsétlen s végzetes esemény előtt a történelem nem mutat példát arra, hogy a szoros értelemben vett cselédség ura és gaz­dája ellen feltámadt volna, épen ily ijesztő módon találunk már erre példákat az idegen kezek alatt, mely azután már, különösen az utóbbi időben, kezdette Hydra fejét felütni, hogy állatias lelkületű hazátlan naplopó izgatok közre­működésével mind nagyobb terepet foglaljon el! És váljon hova jutottunk ezzel ma napság? Oda, hogy a gazda és cselédség közt fent­állott patriarchalis viszonynak már nyomait sem találjuk, a régi bizalom megszűnt, a cseléd gazdáját, a gazda cselédjét ellenségnek tekinti, a tradicionális cseléd hűség ismeretlen foga­lommá vált, s hogy e természetszerűleg egy­másra utalt tényező ma holnap átveszi az ele­mek harcát, mely hova tovább mindkét részről a legsiralmasabb állapotra fog vezetni, megla­zítja a jogrendet, elveti a törvénytiszteletet s végveszélybe dönti először a birtokos osztályt, megsemmisíti önnönmagát s ezzel együtt fel­bontva a társadalmi rendet magát, a magyar ember által imádott „édes anyát“ a hazát fogja romba dönteni! S mind ezt a magyar gazdák látják, érzik annak romboló horderejét s ellenében még az önvédelem fegyverétől is meg vannak fosztva s teljesen tehetetlen állapotban ki vannak szol­gáltatva a körülmények esélyeinek! Hát hol van itt a jog-állam, melynek kö­telessége a gyengét megvédelmezni? hol van itt az igazság, hol a törvény, mely a jogrendet fentartani van hivatva? hol a kormány, hol a politika, melynek kötelessége volna a társadalmi rend megbontását lehetetleniteni? Hiszen csak a közel múltban tapasztaltuk, hogy a hazafias felbuzdulás ellen milyen appa­rátus mozgósittatott; hát most, a midőn a „Jakabok“ világ felforgató tendenciájukkal jár- nak-kelnek s szabadon izgatnak s bujtogatják a cselédet gazdájuk ellen: nincsen senki, a ki a gazda, a magyarság fentartója s a közgazdasági erők képviselőit a veszedelem ellen megoltalmazza? Hangoztatják, hogy „Szervezkedjünk“ ! de vajon mi célból ? hát maga a gazdák szervezete hatalom és cselekvési szabadság nélkül meg­ment a veszedelemtől ? Itt a szervezkedés már elkésett, — most már csak oly radikális törvényekről és eszkö­zökről lehet szó, melye kaz izgatókat örökre elné­mítják s oly példát statuálnak, amelyek a felizgatott megtévelyedetteket a példa által a helyes útra visszatérítik ! Mikor a ház ég, nem az oltás módozatai­ról kell vitatkozni, hanem minden kínálkozó eszközzel a tüzet elfojtani! De hát vigasztaljuk magunkat a román consul szavaival, hogy: „Videant consules, nequid respublica detrimenti capias“ ! Cholnoky Imre. Minden gazdaságban nélkülözhetetlen eszközök az országszerte első helyen elismert kitűnő szerkezetű és legolcsóbb 'pÉ?' „Eredeti Kalmár-rosták“ len- és heremagtisztitó-gépek. Tgm Elsőrendű hazai anyagból gyártunk ezidőszerint 15-féle nagyságban, különböző szerkezetben a gazda minden követelményeinek legjobban megfelelő általános terménytisztitásához berendezett különleges gépeket, szelelő és magválasztó rostákat, kézi vagy hajtóerőre alkalmazva. — Ez évi újdonságainkról szíveskedjék ingyen árjegy­zéket kérni. — Minden esetleges kérdezésekre azonnal és díjtalanul válaszolunk. — Raktárt tart és eladásokat eszközöl a Szatmármegyei Gazd. Egyesület Fogyasztási és Ért. Szövetkezete Szatmárit, Verbőci-utca 5. szám. KALMÁR ZS. és TÁRSA különleges terménytisztitó gépgyára Hódmező vásárhelyen. Telefon 69. szám. 1905-ben Nagy-Enyeden állami aranyéremmel kitüntetve. Sürgönyeim: Kalmár-rostagyár.

Next

/
Thumbnails
Contents