Gazdák Lapja, 1906. május (5. évfolyam, 18–21. szám)
1906-05-25 / 21. szám
GAZDÁK LAPJA 3-ik eldai. május 25-, foglalkozott a kóborcigányok ügyével, s elhatározta, hogy a kormány figyelmét fölhívja egyrészt a tarthatatlan állapotokra, másrészt a bajor kormány által életbeléptetett intézkedésekre, amelyeknek nálunk való életbeléptetése nélkül a kóborcigányok ügyének végleges iendezése nálunk sem remélhető. A tárgyalások folyamán felmerült és határozattá emeltetett az a nézet is, hogy a kóbor cigányok 7 éves gyermekei elhagyatottaknak nyilváníttassanak és nevelésükről az állam gondoskodjék. A legszigorúbb határzár mellett ez volna a második parallel intézkedés, amely az utánképződés lehetőségét, a kóbor cigány-csapatok újabb feltűnését meggátolná. Igaz, hogy ezek az intézkedések az állam jelentékeny meg- terheltetésével járnának, de igaz másrészről az is, hogy ezen anyagi áldozatok nélkül a cigány- kérdést megoldásra juttatni soha sem fog sikerülni. Ezen intézkedések egyébként maguk után fogják vonni azt, hogy a letelepülés kényszere, s gyermekeiktől való megfosztás félelme csapatos kivándorlásra fogja késztetni a kóbor cigányokat, úgy, hogy a nyilvántartásból, s illetőséggel nem biró cigányok letelepítésével járó költségek fedezéséből az államra a baj gyökeres orvoslásával arányba semmikép sem állítható költségek háramolnának. Annyira égető társadalmi kérdés ez, hogy elodázhatatlan kötelessége nemcsak az állami, de az összes arra hivatott társadalmi szervezeteknek is, hogy a végleges megoldást minden rendelkezésre álló eszközzel sürgessék. Házinyúl-tenyésztési problémák. — Irta : iVta'iler Károly. — Habár a házinyúl-tenyésztés könynyebben űzhető, mint az apró-állat tenyésztés bármely más ága, dacára annak, vannak ebben is egyes akadályok, a melyek leküzdése nemcsak a kezdő tenyésztő tájékozatlansága, vagy gyakorlatlansága folytán ütköznek nehézségekbe, hanem sok esetben a gyakorlott mester is tanácstalanul áll, és ezekkel szemben nem tudja a problémát megoldani. A tenyésztés folyamán folyton uj és uj kérdések merülnek fel, és az észlelt tapasztalatok nyomán nem mindig találják meg a tenyésztők a helyes megfejtés módját. Tenyésztői gyakorlatom alatt kezdő és régi tenyésztők számtalan kérdést intéztek hozzám oly természetesnek látszó dolgok felől, a melyek megoldhatatlansága csak akkor tűnik fel, mikor az illető ösz- szes tenyésztői tudása és jóakarata mellett sem tir azokkal megküzdeni. Nem lesz talán érdektelen, ha a leggyakrabban előforduló kérdések közül tenyésztőtársaim okulására néhányat megvilágítok, úgy a mint II Jai László ipa- és ékszer üzleti azokra prakszisom alatt a nyultenyésztés minden legcsekélyebb fázisának szorgos és gondos megfigyelése közben sikerült rájönnöm. 1. 5zükséges-e a nyulaknak vizet adni és zöld takarmányozás mellett szabad-e egyáltalán vizet adni? Egyes tenyésztők azon nézeien vannak, hogy a nyulaknak egyáltalán nem szükséges vizet ad d, üregéinek azok víz nélkül is. Nem akarom kétségbe vonni, hogy talán olyan nyulak, a melyek elválasztásuktól kezdve felnevelésük egész ideje alatt nem lettek a viz- iváshoz szoktatva, ennek hiányát könnyen nélkülözik, de akkor is okvetlen magkivántatik, hogy szemes, vagy lágy takarmányozás mellé, vagy azon kívül legalább egyszer napjában zöld, vagy más nedvdus takarmányban részesítsük őket. Nem tartom okszerűnek zöld takarmányozás mellett vizet is adni, habár a gyakori tapasztalat meggyőzött arról, hogy ez nem oly káros hatású, mint azt sokan hiszik. Súlyt helyeztem ilyen kísérletek megfigyelésére; és meggyőződtem a következőkről: fiatal lóhere, lucerna, vagy saláta takarmányozás mellett a viz legtöbb esetben erős hasmenést okoz, sőt a gyengébb szervezetű állatokat el is pusztítja. Egyébb zöld takarmányozás mellett azonban egy kevés tiszta, nem tulhideg viz adagolása nem ártalmas, sőt a dugulás eilen hathatós óvszer. 2. Mennyi ideig szopjanak a kis nyulak, és mennyi ideig szabad a különböző ivaru kisnyulakat együtt hagyni ? A kis nyulak már három hetes korukban elő bújnak a fészekből és anyjukkal együtt esznek, ekkor azonban még nem ajánlatos azokat elválasztani, hanem a kisebb fajtákat, mint pl. ezüst, hollandi, orosz vágy- más kicsi fajtákat legalább hat hétig, nagyobb fajtákat, mint belga óriás, bécsi kék, normandiai, angoi vagy francia kosorrut okvetlen 8—10 hétig kell anyjuknál hagyni. Minél tovább élvezik a tápláló anyatejet, annál erőteljesebbek, edzettebbek és ellentállóbbak lesznek, s annál kevésbbé fogékonyak betegségek iránt. Hat, hét illetve 8—10 hét után a fiókákat anyjuktól elválasztjuk oly módon, hogy naponta csak a fiókák egy hányadát veszszük el, nehogy a szoptatás hirtelen megszüntetése az anya-állatnál esetleg tej mirigygyulladást okozzon. A fiatalokat nemi külömbség nélkül egy rekeszben tarthatjuk 3—3Va hónapos korukig, a mikor nem szerint elkülönitendők. A nőstény nyulacskák együtt maradhatnak mindaddig, a mig összeférnek vagy párosítva lesznek, a hintek pedig egyenként kü lön-külön helyezendők el. A nyulaknál ugyanis az ivarszervek korán fejlődnek, és a különböző ivaru állatoknak egyiitt-tartása túlságosan izgatja azokat, a mi fejlődésüket gátolja. Egy könyvről, meg egyrői-másról. Megvallom, nem kenyérkeresetem a betűvetés ezen a fehér mezőn; mégis arra késztet az előttem levő kis könyv, hogy megpróbálkozzam ismertetésével. Talán érdekli az írókat és az intéző köröket, mint vélekednek a könyvről azok, a kiknek a számára Íródott. Bár távol áll tőlem a gondolat, hogy a magam egyéni véleményét általánosnak akarjam feltüntetni, de igen is hiszem, hogy a vidéki tenyésztők viszonyai 78 52—3 folyó évi május hó l-töl a Gillyén József ur házába Szlávik Zs. ur üzlete mellé helyeztem át. Tisztelettel J00 LÁSZLÓ utóda.
