Gazdák Lapja, 1906. február (5. évfolyam, 5–8. szám)

1906-02-16 / 7. szám

2-ik oldal.

GAZDÁK LAPJA.

február 16.

métermázsa búza után három hónapig azért a nagy előnyért, hogy nyugodtan bevárhatja a termény árak javulását és nem kénytelen a tömeges kinálat folytán aratás tájban saját kárára árnyomást előidézni. A beraktározásnak még az a nag}' előnye is van, hogy a külföldi vevők csak akkor jönnek hozzánk vásárolni, ha tudják, hogy a raktárakban nagyobb tömegben kaphatnak terményt, vető és olaj magvakat, meg gyapjút, és a menyiben a raktári szabály azt írja elő, hogy eladás előtt a beraktározó gazda maga szabja meg az eladási árt, ki van zárva min- j den hátrány, de biztosítva van a termelőnek j minden előny, hogy három hónapon belől jobban értékesítse terményeit, mint aratás idején, a mikor nyakra főre kinálgatják a terményt. Hisz nem lehet előnyös az eladásra az olyan idő, a mikor utána futnak a vevőnek az eladók tömegesen.

Igazán, nem azért hívom fel mezőgazdáink figyelmét saját érdekük kihasználására, mintha ezzel raktárainknak akarnék reklámot csinálni, hisz intézetemnek pénz ügyileg egészen egyre megy, akár a termelő maga, akár a kereskedő jelentkezik mint beraktározó, de nem úgy áll a kérdés gazdasági tekintetből, mert ebből a szempontból ítélve a dolgot, a tárházak intézménye csak úgy végez közérdekű missizót, ha nagyrészben közvetlen a gazdaközönség tölti meg a fülkéket, mert csak igy lehet a termények árképződésére előnyösen hatást gyakorolni.

Egyik fényes példáját adja ezen állításomnak a miskolci termény és áru raktár, a hol a mezőgazdák nemcsak terményeik összehalma zásával kényszerítik a vevőt méltányos árak megadására, de gyapjú vásárt is teremtettek a raktárban, a hol az év egy bizonyos idejében gyapjú aukciót tartanak és akkor oda seregeinek a bel és külföld szövő és posztó gyárosai, versenyre kelnek egymással külön külön minden egyes gazda beraktározott gyapjújának a megszerzéséért.

Ily irányban kívánnám szintén fejleszteni raktári vállalkozásunkat és erre hivom fel vidékünk gazda közönségét az ő saját jól felfogott érdekében.

Teitelbaum Hermán.

Szerbia dunai forgalma.

— Búd- marha és sertés kér. közi. —

Azon pillanattól kezdve, araikor a vámháboru Szerbia és Magyarország-Ausztria között a határzárlat következtében komolyabb stádiumba lépett, nemcsak

Szerbia részéről, hanem Magyarország-Ausztria részéről is gyakran említés tétetett azon kombinált útirány állítólagos fontosságáról, amely a szerbiai kivitelt a Dunán lefelé a Fekete tengeren át Olaszország, Franciaország és Anglia felé irányítaná. Gyanakodnak is, hogy az Első szerbiai dunagőzhajózási társaság és a Délnémet dunagőzhajózási társaság között múlt év november havában létrejött megegyezés már azon mellékgondolattal foganatosíttatott, hogy Szerbia fedezhesse magát azon eshetőséggel szemben, ha egyetlen piacával, Magyarország-Ausztriával, vámháboruba keverednék. Ezen egyezmény praktikus keresztülvitele a szerb gabona, friss és szárított gyümölcsöt illetőleg indokolt ugyan, noha vészit fontosságából azon ténykörülménynél fogva, mert ezen speciális szerb-kiviteli cikket a feaáiló nemzetközi szerződések értelmében Magyarország-Ausztrián át a Dunán lefelé úgy, mint eddig, ezután is tranzitó szállíthatók. Máskép áll azonban a dolog a legfontosabb szerb-kiviteli cikkeket, t. i. a vágóállatokat illetőleg, amiből eddig a termelés körülbelül 97%-át Magyarországba szállították vasúton. És ezen problémával szemben, hogy élő és levágott állatokat a kombinált vizi utón elfogadható szállítási dijak mellett más államokba exportálhassanak, nem találunk egyebet, mint az optimizmust, amelyet a szerb kormány táplál, — nem mérlegelve azon súlyos következményeket, amelyeket egy esetleges vámháboru monarchiánkkal szemben reá nézve eredményez. Mert már előzetesen hangsúlyoznunk keil, hogy a kombinált duna-tengeri ut Braila, Galac és Sulinán át a szerbiai marhakivitelt illetőleg nem vehető komolyan tekintetbe, és a szerb kormány be fogja látni, hogy a vámpolitikai háborúban ezen képzelt védelmi eszköz már az első kísérletnél teljesen hasznavehetetlennek fog bizonyulni. Egyik legfontosabb érvelésünk, amely az uj vizi útnak állatszállításokra való használhatósága ollen bizonyít, a különféle korlátozásokban leli magyarázatát. Jelenleg például a hideg időjárás és jégveszélyek miatt a dunai ut pár hétre különben is zárva vau. Amíg vámháboru esetén rendszeresen arra szoktak törekedni az ellenfelek, hogy egymásnak már előzetesen saját fegyverük erejével imponáljanak és ezáltal egymást engedékenységre bírják, Szerbia kénytelen egyelőre ezeu fontos eszközéről lemondani és csupán arra fecsérli drága és helyre nem hozható idejét, hogy bennünket azzal fenyeget, milyen köny- nyen fogja az élő állat- és húskivitelt a Dunán lefelé a tengeren át eszközölni, ha majd a hajózás a Dunán megindul.

Tekintetbe veendők továbbá azon hajózhatózási zavarok és akadályok, amelyeket nyáron és őszszel az alacsony vízállás és más előre nem látható elemi események a Dunán előidéznek, mely forgalmi akadályok kevésbbé érzékeny áruk szállításainál is, mint gabona, fa stb. súlyos beszámítás alá esnek, de olyan érzékeny cikkek szállítását, mint például élő állatok és hús, teljesen lehetetlenné teszik.

Figyelembe veendő továbbá a Szerb-Dunagőzha- józasi társaság megbizhatlansága ily nehéz vállalkozás keresztülvitelére. A szerb hajós társaság az ő hajózási felszerelésével és berendezésével más nagyobb dunagőzhajózási társaságokhoz viszonyítva csak másod- rangú vállalatnak mondható, amely normális viszonyok

Állami és egyesületi aranyéremmel kitüntetett törzsektől származó fehér orpingtonoktól, továbbá kiváló finom husu elsőrendű fehér aylesburgi kacsáktól keltető tojások darabonkint 1 kor., valamint Veszprémben, Budapesten, Pancsován és Belgrádban első dijakkal kitüntetett kendermagos Plimutok keltető tojásai darabonként 50 fillérért kaphatók. Ugyanott még nehány fehér Orpington jérce van eladó. — Fajtisztaságért jótállás. — Vitkay Imréné Budapest III. Vihar-utca Korócky-villa. 364 13—1.