Gazdák Lapja, 1906. január (5. évfolyam, 1–4. szám)
1906-01-05 / 1. szám
január 5. GAZDÁK LAPJA 5-ik oldal. előtte. Csak mikor a folyót látta meg, derült fel kissé j a lelke : ; j — Édes apám, ugy-e ez a viz a mi falunkból jött ? — Igen, fiam. És nézte tovább a futó habokat. Aztán megint elborult a tekintete. —• Mégsem olyan szép itt a folyó, mint mi nálunk az álmos levelű fűzfák szomszédságában. A szekér a külváros egy szűk utcájának szegényes háza előtt állt meg. — Megérkeztünk fiam ! Töpörödött öreg asszony fogadta a jövevényeket, özvegy Fábriné, ki a kis diákot nyájaskodva megismertette a „kovártélylyal“ és lakótársaival. Délután Járvás István uram is haza cihelődött, minekutána a lelkére kötötte Péternek, hogy mindig előre haladjon és fogadjon szót Fábri néninek, ki, ha Isten is úgy akarja, ez időtől kezdve 8 évig anyja lészen neki havi 25 koronákért. Péter szeretett volna sírni, de szégyelte lakótársaitól. Az egyik, a láposfalvi oláh kántor Lacija, egy cigányképü, tömzsi gyerek, a ki tavaly is az első ősz- j tályba járt, a tulipántos ládából kikerült néhány tepertős pogácsa fejében sok hasznosra oktatta ki a süldő diákot. A többek közt tőle tudta meg Péter, hogy a tanárok közül Krivolya „henceg“, Galambosi „bifláz- tat,“ Bembelyáknál lehet „súgni“ meg „puskázni“ és Hübnemél „bliccelni.* — Jaj, micsoda okos fiú ez a Laci, — gondolta magában Péter, — hiszen ez mindent tud ! Laci emez elméleti tudományok mellett egy nagy I csomó gyakorlati tudást is produkált az elképedt falusi | fiú előtt. Tudta a bal fülét mozgatni, a malac-röfögést | utánozni, (ezért buktatta meg tavaly Krivolya tanár ur) tudott a fején állni, a kezén járni és a cigarettából az orrán át engedni ki a füstöt. A másik lakótárs nagyobb diák volt, aki nem állt szóba velük. Erről azt súgta Péternek Laci, hogy tud „slukkolni.“ A beiratáskor Zaturecki igazgató ur azt kérdezte Járvás Pétertől, hogy milyen állása van az apjának. I Péter jó lélekkel azt felelte rá, hogy : sánta. Mire az j igazgató ur kegyetlenül leszamarazta. Szegény Péter ; sülyedni érezte maga alatt az igazgatói irodát. Nem látott egyebet, mint az igazgató vércse szemeit, nem hallott egyebet, mint a körülállók vihogását. Ezt is csak úgy, mintha lidércnyomásos álom volna az egész. Hát még mikor megkezdődtek az előadások! Hogy lenézték az urfiak a falusi parasztfiut! Gúnyos i mosolylyal mérték végig kék mándliját és a rózsás : csizmáját. Mikor pedig egy selyem harisnyás urfi nyegle \ hangja érkezett hozzá:-— Éz a paraszt majom is velünk fog járni ? — ; akkor Járvás Péterrel megfordult az iskola. Gömbölyű képe vörös, majd fehér szint öltött. Csak nézett bambán. Az urfiak meg nevettek. Egyszer Krivolya tanár ur hazakergette, mert halzsiros volt a csizmája. Egy más alkalommal Hübner tanár ur elkeresztelte „csizmás kandúrnak“. Ez a név rajta is száradt. Galambosi tanár ur meg azt mondta neki, hogy mért nem maradt a falujában az eke szarva mellett. Hiszen maradt volna ő ott kész örömest, de mikor elparancsolták hazulról, mikor az édes apja urat akar belőle csinálni. Dehogy is járná ő e tűszurások és szenvedések kálváriáját, ha nem volna „muszáj.“ Pedig, hogy sajog a kis szive, hogy vágyik a lelke vissza a nádfedeles kis hajlékba a vén eperfa alá! Ha az édes anyja tudná ! meg a pöszi Böske, meg . .. meg a kis Juliska ! Szegény Járvás Péterke, hát ha te tudnád, hogy még mi minden vár reád ! Már első lépésedkor a tanulótársi egyenlőségbe vetett hited ledőlt. A szenvedések többi stációja még hátra van. Hányszor fogod később szégyelni szinehagyott kabátodat, rostos nadrágodat, foltos cipőidet, származásodat, szegénységedet, 20 éves korodban már teher lesz neked az élet. Még hagyján, ha bevégződnének a kálvária stációi a tanfolyammal. A komoly küzdés csak azután kezdődik. Uj tényezőkkel jösz ismeretségbe : kilincselni az előszobákban, hajszolni a protekciót, folyamodványt folyamodványra írni. Mindennap uj csalódásra ébredsz s egy nap talán összeroskadsz az élet be nem váltott ígéreteinek terhe alatt. Nem a munka fáraszt ki, de a munka- keresés. A tudományos pályán ma már száz kéz van kinyújtva minden darab kenyér után. Lesz idő, hogy irigyelni fogod a legutolsó zsellért is, mert annak van hajléka és munkája, neked pedig nincs. És ha talán egykor elérted majd célodat s „úri állapotba“ jutottál: akkor a lelked már elkérgesedeft, a szived eltompult, az önérzeted elhalt. És örökre siratni fogod azt a boldogságot, melyet akkor tettek le a földbe, mikor téged elszakítottak a földtől: atyáid ősfoglalkozásától. Hej, sánta Járvás István uram, ha kend azt sejtené, hogy milyen kegyetlen volt akkor, mikor a kis Pétert a gimnáziumba vitte, hogy a paraszti sorból úri állapotba juttassa ! Épen azt tette boldogtalanná, akit leginkább szeretett. K. Irodalom. — Az „Ország“ egy uj napilap cime, —mely még uj év előtt indult meg. Gyorsan, rövid hetek alatt gyűlt össze az uj lap megalapításához szükséges anyagi eszköz, még pedig a kis- és nagygazdák pénzéből. Társadalmi tőke teremtette meg „Az Ország“-ot saját jogos és tisztességes érdekeinek képviselőjeként. A magyar föld érdekeinek tizenkét esztendő óta a „Hazánk“ című napilap volt a szószólója. Ezt a lapot idáig egyeseknek áldozatkészsége tartotta fenn. A hírlapok mai erős versenyében a „Hazánk“ a maga szerény anyagi eszközeivel nem boldogulhatott. Mivel az előfizetők kellő támogatásában nem sikerült egészséges létalapokra szert tennie, a múlt év végén beszüntették, annál inkább, mert egy tisztán agrárpolitikai célokat szolgáló napilap a ránk nehezedő viszonyok között nem képes felkölteni az érdeklődést, ha különben az olvasók igényeit gazdag és változatos tartalmával minden irányban ki nem elégíti. Ilyen nagyobb lap alapítási költsége pedig túlhaladja az egyéni áldozatkészség mértékét. Ezért a „Hazánk“ beszüntetésével egyidejűleg az eddiginél sokkal szélesebb körök bevonásával igyekeztek egy uj és nagyobb lap kiadásának anyagi feltételeit megszerezni. A szinte kivihetetlennek látszó feladat sikerült. A kibocsátott egyenkint 100 koronás részvényeket oly arányban és oly gyorsan jegyezték, hogy egy független társadalmi alapon álló uj napilap kiadása immár biztosítva van. Magyarázni sem kell, mily jelentősége van annak, hogy a szemünk előtt bontakozó nagy közgazda
