Gazdák Lapja, 1906. január (5. évfolyam, 1–4. szám)
1906-01-19 / 3. szám
4-ik oldal. GAZDÁK LAPJA január 19 venni óhajt, kitárva lássa maga előtt és a zárt kosarak iránti bizalmát el ne veszítse. — Egy-két kosár nyitva tartása betekintés végett ilyenkor nagyon előnyünkre lesz. A kosarak pakolására vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy a rendesen ajánlott eljárás nem elég, ha kosaraink távolabbra szállíttatnak. Nemcsak a megtisztított fürtök hézag mentes csomagolására kell tekintettel lenni, hanem arra is, hogy a fürt szára kosarunk felé forduljon, a kosár közepén alkalmazott fürtök szár nélkül csomagoltassanak. Végre a fürtöket természetes hajlásúk ellen ne fektessük ; az éles metsz- lapu szár könnyen megsértené különben a mellette levő szemet, a természetellenes hajlított fürtnél pedig gyakori a bogyórepedés közvetlen a szárnál, mi azután utközbcni mocskot, sőt rothadást okozhat. Jól aljazott és helyesen csomagolt kosár 5 kilogramm tartalommal, fedelének leszorítása előtt pupozot- tan mutatja a fürtöt, a mely a fedő myomásának engedve, varrás közben minden akadály nélkül és a szemek épsége mellett lepréselődik. Ha kosarunk lapos lezárása előtt vagy tulnehezen, vagy pedig akadály nélkül záródik, úgy ez semmiesetre sem alkalmas a szállításra. Végre tudni kell a termelőnek, mikor érkezett el az idő pont, midőn terménye szállításra nem alkalmas és akkor szüntesse be maga a szállítást hírneve érdekében, mert ellenesetben gondatlanságának kárát szenvedi jövő idényben. Egy, bárminő körülmények között leejtett fürt csomagolásra nem alkalmas, mert legpontosabb megvizsgálás sem elég a rajta levő sérülés konstatálasára. Csomagolás közben a szőllő kóstolását, csipkedését szigorúan el kell tiltani. A szőllőhulladékból naponta mustot kell sajtolni, melyet felcukrozunk és 3U részben telt üvegekbe töltünk, melyek vattával gyengén bedugaszolva erjedésre bocsájtatnak, ha a must meny- nyisége hordó használatát nem tenné ajánlatossá. A napi szállitásból megmaradt szőlő sötét hűvös helyen teendő el. Az itt felsoroltak mind olyan dolgok, melyekről a szakirodalom alig tesz említést, de a zért hasszas tapasztalat leszürődött eredmenye. Szőlőkereskedelemről lévén szó, végül el nem mulaszthatom termelőközönségünket figyelmeztetni, miszerint megbízható egyénről gondoskodjanak, ki a napi árról és a piacon levő szőlőmennyiségről állandóan tesz jelentést, mert ennek ismerete nélkül és szőlőtőzsde hiányában árukészlete bizonyos mértékben veszélyeztetve van. Zelles Aladár. A baromfitenyésztés és annak jövedelmezősége. Közli : Donkowszky János. Újabban, hogy gyakran hangoztatják politikai és gazdasági körökben a gazdasági különválást Ausztriától, sőt a koalíció több pártja programmjába vette fel az önálló vámterületet, mind sűrűbben hangoztatják, hogy Magyarország mintegy gyarmata Ausztriának, vagyis mi szolgáltatjuk osztrák szomszédainknak a nyers terményeket, a melyeket azután ők kellően feldolgozva, az európai nagy piacokra visznek. Nem akarok itt sem pro, sem kontra nyilatkozni az önálló vámterület dolgában, csak legfeljebb olyan nagyarányú vállalatok hiányára kívánok rámutatni, a melyek képesek volnának a mi nyers terményeinket idebenn az országban feldolgozni, s kifejezetten mint magyar, s nem mint osztrák árut forgalomba hozni. A legjövedelmezőbb termelési ágakra nem alakulnak — vagy ha igen, csak elégtelen számban és arányban — vállalatok, holott a mi fejlődő hazánknak éppen ilyenekre van szüksége, a melyek hivatva legyenek egyrészt kifelé az európai nagy piacokon hirt és dicsőséget szerezni a magyar névnek, másrészt idebenn a gyümölcsöző tőkének elhelyezését, továbbá a tcrmelvéuyek- nek biztos és jó értékesítést tenni lehetővé. Nem szólok itt ama termelési ágakról, a melyek közismertek, hanem olyanról, a mely többet jövedelmez az export révén, mint egész búza termelésünk : s ez a baromfitenyésztés. A baromfi, valamint a különféle baromfitermékek, mint: tojás, iudrnáj, ludzsir, toll, olyan cikkeket képviselnek, a melyek fogyasztása korlátlan s a melyekből a nyugati népek sohasem fognak tudni annyit termelni a mindig fokozódó népesedés miatt, hogy a keleti mezőgazdasági államok kivitelére ne szorulnának. Hogy ez tényleg igy van, mutatják a statisztikai adatok, a melyek szerint legutóbbi kivitelünk értéke volt: tojás 30 millió 187,000 korona, leölt szárnyas 15 millió 105,000 korona, eleven szárnyas 10 millió 299,000 korona, ágy toll: 9 millió 814,000 korona; eny- nyi érték jött felsorolt termelvényeinkért az országba. Ebből 2 millió 8000 korona értékű termékek jöttek a szomszédos Balkán államokból úgy, hogy a tiszta kivitel pénzértékben kifejezve 63 millió 397.000 korona volt baromfiak és baromfitermékekért. Ám itt némi szerepe jut a kőzösvámterületnek. Fenti adatok csak a statisztikailag megfogható számokat tüntetik ki, de lehetetlenség, hogy egy olyan hosz- szu határvonalon át, mint a milyen Áusztriát Magyar- országtól elválasztja, tengelyen nem szállítanának baromfit és baromfitermékeket s különösen áll ez az ország nyugati határára, hói élelmes népünk a mező- gazdasági termelést kivállóan magas fokra emelte, sőt meg vagyok győződve, hogy nem egy, úgynevezett stájer kappan, magyar eredetű. Ilyként ha a szálitmá- nyokat, a melyeket semmiféle statisztika fel nem vesz, szintén kombinációba veszem, nem maradok a valóságtól távol, ha azt mondom, hogy 80—90 millió értékű baromfiterméket szállítunk külföldre. És ezen óriási forgalom lebonyolítására alig van 1—2 nagyobb kereskedelmi vállalatunk ; termelési vá- lalat pedig egyáltalán nincs, pedig termelvényeink jó hírnévnek örvendenek. Igen, de hol látom bebizonyítva hogy ha még többet termelünk, azt is tudjuk-e jól értékesíteni ? A választ e kérdésre a külföldi piacok óriási, kifogyhatatlan, meg nem szűnő kereslete, másrészt oly országoknak e nembeni kereskedelme adja meg, a melyek ugyan többet produkálnak, de ősszelui- sonlithatlanul silányabb minőségben, mint mi. Ilyen ország pl. Oroszország, s még sem tud aunyit termelni, amennyit el nem tudna helyezni Anglia piacain. Ezzel szemben százszorta jobb a mi helyzetünk s kedvezőbbek a viszonyaink. Az angol vagy német fogyasztó, legyen az ur vagy munkás, ha kimegy a piaczra vásárolni, nem fog kistestii, pecsenyének való baromfit keresni, hanem ! keresi a bőhusu, fehérlábú és bőrű tetszetősen elkészített, — dressirozott — árut. Es itt rejlik a mi nagy előnyünk. A magyar földművelésügyi kormány tudta azt, hogy csak husál- latok meghonosításával lehet baromfi tenyésztésűnkön lendíteni s e végből oly köztenyésztési irányt léptetett életbe, a mely e célt szolgálja, vagyis oly baromfi
