Gazdák Lapja, 1905. október (4. évfolyam, 38-43. szám)
1905-10-06 / 40. szám
2-ik oldal GAZDÁK LAPJA október 6. fektetni a fósulyt, hanem a tenyésztés okszerű fejlesztésére s ennek alapján jövedelmi forrásunk szaporítására. Hogy minő jövedelmező gazdasági ágat képez ma már a baromfi tenyésztés, azt a statisztikai adatok igazolják, mely adatok szerint tojás kivivitelünk évenként már meghaladja a négyszázezer mótermázsát, ami harmincötezer korona értéknek felel meg. Húskivitelünk pedig évenként élőbaromfiakban felül van kétszázezer darabon, mig a leölt baromíikivitel nyolcvanháromezer m. mázsátteszen ki, melyért beveszünk mintegy tizennégy millió koronát. Méltán meglephet minket ezen számok nagysága, akik még csak hírből ismerjük azon tenyészeteket és szövetkezeteket, melyek a baromfi tenyésztést gazdaságuk egyik főjövedelmező forrásává fejlesztették az okszerű kezelés mellett. Azt mondják, hogy a példa vonzó erővel bir. Adja Isten, hogy ezen itt bemutatott szerény kiállításunknak is meglegyen a vonzó ereje a gazdaközönségre nézve és ezen példa Útmutatásul szolgáljon nekünk is jövedelmünk szaporítására. Ezeknek előrebocsátása után a kiállítók buzgó és áldozatkész fáradságát megköszönve, a a kormány képviselőjének áldozatkész tevékenységéért elismerésünket kifejezve, az érdeklődő közönséget s ezek közt a szomszéd megyék képviselőit szívesen üdvözölve, van szerencsém a kiállítást megnyitni A szüretelés. A szüretet rendszerint akkor szoktuk megkezdeni, amikor a szőlő már tökéletesen beérett. Néha azonban fordulhatnak elő esetek, amidőn a szőlő teljes meg- érését — jóllehet a bor minőségének rovására — nem várhatja be a szőlősgazda. így, mondhatni kényszerből, olyan esztendőben kell a szüretelést a szőlő teljes beérése előtt megejteni, amikor a túlságosan nedves és hideg őszi napok igen korán beköszöntenek. Az ilyen időjárás nevezetesen amellett, hogy a szőlő érését elő nem segíti, annak rohamos penészedését és rothadását eredményezi. Szükségből tehát inkább gyengébb minőségű, de nagyobb mennyiségű bort kiván nyerni minden józanul gondolkodó szőlősgazda, mint kétes minőségűt — esetleg jobbat — de aránytalanul keveset. Az idei időjárás éppen ellenkezője ennek. Legalább a mi borvidékünkön igen. így tehát — előre láthatólag — a rothadástól nincs mit tartanunk, de annál nagyobb kárt okozott az óriási szárazság, mely szőlőtőkéinket már eddig is nagy mérvben megfosztotta díszétől, termésétől. Tehát jó szüretre az idén — sajnos — nincs kilátásunk. De ha már a természet a mennyiséget illetőleg oly mostohán bánt velünk, azért hát iparkodjunk arra, hogy az a kevés quantum, mit nyerni fogunk, legalább minőségében kárpótolja veszteségünket. Ezt pedig úgy érjük el, ha a szüretelés idejét céltudatosan állapítjuk meg, s ha a szüretet helyesen visszük keresztül és ha a must — és borkészítés munkálatait is okszerűen végezzük. Mielőtt magára a szüretelés módjára, illetőleg a helyes keresztülvitelének leírására rátérnék, tán nem végzek felesleges munkát, ha arról is megemlékezem, hogy a szüretelés idejének meghatározása miként történik ?! Eme kérdésre könnyűnek látszik a felelet; hiszen csak azt kell mondani, hogy a szőlő tökéletes meg- érésekor jön el a szüret ideje. Ez szent igaz. De most már az a kérdés merül fel, hogy miről lehet a szőlő teljes megérését megítélni ? Kisgazdáink e kérdés meghatározásánál kizárólag csak látó és ízlelő érzékeiket hívják segítségül. S ha azt tapasztalják, hogy a szőlőfürtök szára meg van barnulva s a bogyók elegendő édesek, akár esküt mernek tenni, a fürtök teljes beéré- séről. Eme parasztikus eljárásnál azonban sokkal biztosabb a szüret idejének meghatározására a következő módszer: Egymástól távolabb álló tőkéről válogatás nélkül leszedünk 4—5 fürtöt s ezeket kezünkkel egy tiszta tálban összezúzzuk s ugyancsak tiszta vászonkendőn a mustot egy másik edénybe átnvomjuk. Az igy megszűrt mustot megmérjük a mustmérővel s cukortartalmát feljegyezzük. Négy-öt nap múlva újabb próbát teszünk. Ha azt látjuk, hogy a must cukortartalma emelkedett s ha az időjárás is kedvező és ha a fürtök szára még nem fásodott meg, okvetlenül várjunk a szürettel pár napig, illetőleg mindaddig, a mig az ujab'o és újabb kísérletezésnél a mustmérő nem mutat lényeges emelkedést, amikor aztán valóban elmondhatjuk, hogy szőlőnk készen áll a szüretelésre. Mivel pedig a szüretelés idejének a meghatározása rendszerint a hegyközség feladata és kötelessége, nagyon üdvös volna, ha ezek eme kísérletek megtétele alapján hirdetnék ki a szüretelés megkezdésének idejét.*) Ami most már a szüretelés munkájának a kivitelét illeti, első sorban a legelterjedtebb szüretelési módot érintem röviden, kiemelve ama helytelen eljárásokat és rossz szokásokat, melyekkel a kivitel eme módja — a nyerendő bor óriási kárára — nagyban bővelkedik. Nálunk legelterjedtebb a szüretelésnek az a módja, hogy a szüretelők korán reggel hozzá fognak a fürtök leszedéséhez egy e célra jól de legtöbb esetben rosszul kiélesitett késsel s a fürtöket sajtárba gyűjtve, minden válogatás nélkül a csöbörbe átöntik s ebben csömöszölő bottal a szőlőt összezúzzák; ezt aztán présházba viszik, hogy abból a mustot zsákokban kitapossák, a törkölyt pedig kipréseljék. Mint emlitém, reggel korán, még harmat felszáradta előtt megkezdik némelyek a fürtök szedését. Pedig ezzel — tán tudtokon kívül — de igen nagy hibát követnek el. Nem gondolják meg ugyanis, hogy ha minden fürt szőlővel csak annyi harmatcseppet visznek is a csöbörbe, ahány bogyó van a fürtön, mustjukat ezzel a bor minőségének rovására nagy mérvben felhígítják. Hát akik még az esős időben valő szüreteléstől sem idegenkednek! Sajnos ilyen is van még manapság is. Már pedig mindenki beláthatja, hogy a vízzel szaporított mustból sem jó, sem erős, sem tartós *) Ha nem kellene előre megállapítani. Szerk. A t. gazdálkodók szives figyelmükbe ajánlom, miszerint 1890. év óta fennálló üzletemet, újból dúsan felszereltem úgy fűszer, mint minden a gazdálkodáshoz szükséges cikekkel és igy legkényelmesebben, teljes bizalommal együtt fedezhető a szükséglet. B. j íj U I M P C D ! fl 7 P P fűszer- és csemege-üzlet pártfogásukat kéri alázatos tisztelettel U s 1 II J E. a J U 4. ^ u 3 Szatmár, Deák-tér 17. sz. ipjtff' Eé&kő jílma (stéssíjáiie) iűö isgr. 84 kor.
